A Büntető törvénykönyv szerint aki nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon törvény, más jogszabály vagy hatóság rendelkezése ellen általános elégedetlenségre uszít, bűncselekményt követ el. Az a felhívás, hogy "menjünk, vonuljunk", valószínűleg kimeríti ezt a tényállást, megvalósulhatott ez a bűntett, a rendőrségnek pedig vizsgálnia kellene ezt - próbálja elhitetni Kolláth. Kuruc.info: Aha. És mi  helyzet, Kolláth elvtárs, azokkal a szadeszos férgekkel, akik pl. a drogliberalizálásra uszítanak éjjel-nappal, minden lehetséges fórumon, sőt, a pedofília büntethetőségét is enyhítenék?? A spontán tüntetés pedig egyébként sem bűncselekmény, Budaházy másra nem is "uszított".

Budaházy György szombaton a Blaha Lujza téren szólította fel a tömeget, hogy induljanak el. A téren előbbkorrekt módon felgyújtottak egy közlekedési táblára akasztott Gyurcsány-bábut, majd ezt követően megindultak a Márkus Emília utcán.

A törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az engedetlenségre uszításnak nagy nyilvánosság előtt kell bekövetkeznie és aki ilyen rendezvényen részt vesz, maga is a jogszerűtlenség talajára lép és elköveti a jogsértést, kivéve az újságírókat.

Kimeríti-e az "engedetlenségre uszítás nagy nyilvánosság előtt" tényállását, ha a spontán tüntetés alkalmával elszavalom az összegyűlt tömegnek Petőfi Sándor "A nép nevében" című versét? (Ha a válasz igen, akkor nincs miről diskurálnunk: itt diktatúra van, ami ellen a nép fegyveres harca is indokolt.)

Kimeríti-e az "engedetlenségre uszítás nagy nyilvánosság előtt" tényállását, ha a spontán tüntetés alkalmával elmondom az összegyűlt tömegnek Budaházy György "Erre megyek, jöjjön aki akar" című esszéjét?

Kérem állásfoglalását, mely irodalmi műfajok merítik ki az "engedetlenségre uszítás nagy nyilvánosság előtt" tényállását, és mely törvények rendelkeznek erről!

Emlékeztetőül Petőfi Sándor verse:

A NÉP NEVÉBEN

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.
S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?
S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?
Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
(Pest, 1847. március.)