Igenis legális lenne a cigány-rezervátum – hivatkozás: az USA és a Nyugat
2008-02-05. 21:52

Ha esetleg nem olvasta volna a mai Repedezik a jég: a Néphazi a cigánybűnözésről + szakkommentár cikkünk kommentárját, a téma és a támadhatatlan érvelés megér annyit, hogy még egyszer egy külön cikkben foglalkozzunk vele.

A tárgy: a cigányság teljes elkülönítése a mai, pattanásig feszült, pár éven belül garantáltan polgárháborúba torkolló helyzetben. Hogyan lehet ezt megideologizálni, mire lehet hivatkozni, ha valóban esetleg odaadnánk egy-két megyét (vagy azok egy részét) a cigányoknak, és éljenek meg úgy, ahogy tudnak. Szerencsére a válasz könnyebb, sokkal-sokkal egyszerűbb, mint sokan gondolják. Emiatt a Jobbiknak is érdemes meggondolnia, hogy pártprogram szintjén – természetesen gondolatmenetünket, érvelésünket felhasználva – zászlajára tűzze a cigányok szeparálását, ha mondjuk a százezres férőhellyel rendelkező börtönök vagy (kényszer)munkatáborok ötlete elvetélne és/vagy megvalósíthatatlannak bizonyulna.

Hogy mi az analógia az USA-val? Az, kérem, hogy háborús helyzetben voltak ők 65-70 éve. Mi pedig hamarosan szintén háborús helyzetbe kerülünk. Polgárháborúsba. Amikor úgyszintén szabad kezet kapunk a belső ellenség (a putriscigányok) ha nem is likvidálására, de legalábbis teljes elkülönítésére. Az USA, ezen felül, a demokrácia élharcosá(nak szereti feltüntetni magát). És, ugyebár, a modern demokráciákban a precedensjog igen erős.

Ha a fél ország élete lehetetlenül el (mert a cigányokat egyszerűen senki, semmi nem gátolja a bűnözésben), vagy egyszerűen finanszírozhatatlanná válnak a jelenlegi segélyrendszerek, akkor meg már idő sem lesz holmi kísérletezgetésre. Ha semmi jobbat nem tudunk kitalálni (amire nagy esélyt látok), akkor marad a szögesdrót, ezt kellene megérteni a tisztelt liberátor széplelkeknek.

A II. világháborúban az USA az összes japán származású lakóját és bizony állampolgárát (!) internálta. Élhető, normális "rezervátumokba" zárta őket, de akkor is kényszerlakhelyet jelölt ki számukra, jogaikban és mozgásszabadságukban erősen csorbította őket, sok amúgy teljesen tisztességes, beilleszkedett, az USA-hoz lojális középosztálybeli japán ebbe tönkre is ment.

De nem tudtak mit tenni, a japánok nagyon nagy hányada valós nemzetbiztonsági kockázatot jelentett, és egy háborúban álló országban egyszerűen nem voltak anyagi és humán erőforrások ahhoz, hogy egyenként szűrjék-figyeljék-ellenőrizzék őket, a kockázat meg nem volt vállalható mértékű.

A mai napig folynak a viták a dolog helyességéről, az érintettektől elnézést is kértek (különösebb anyagi kártérítést nem kaptak!), de ezzel együtt készek a tervek arra, hogy ha például az USA teljes mellszélességgel háborúba keveredne az arab világgal, vagy éppen Kínával, akkor az etnikailag érintett állampolgárokat megint csak begyűjtenék. Mindez a demokrácia őshazájában, élharcosában, Izrael legfőbb pártfogójában, hallják, liberátorok?

Ezt csak arra írtam példának, hogy lehet mindenfélét siránkozni a humanizmusról, de amikor egy amúgy roppant PC közgondolkodású demokrácia lehetetlen, kilátástalan, PC módszerekkel és eszközökkel tényleg nem kezelhető kényszerhelyzetbe kerül, akkor - legalábbis ha életképes, nem hülye és szuicid országról van szó - egy pillanat alatt átlépi a PC korlátait, és minden további nélkül alkalmaz olyan eszközöket, amelyek amúgy tiltólistásak lennének.

Adott esetben kapnak a romák egy megyét, jól körbekerítve és keményen őrizve, mint a Gázai-övezet. Benne van a pakliban, hogy esetleg az adott szituáció keretein belül semmi más hatásos és kivitelezhető ötlete sem lesz senkinek. Bár igazán ma sem nagyon van...

Nem véletlen hangsúlyoztam ki az állampolgárságot – azt, hogy az amcsik az US állampolgár japánokat IS rezervátumba zárták. Ez a válasz azon cigányfajvédőknek, akik szerint azért nem tehetjük meg azt, amit a franciák, írek, olaszok, finnek stb. a hozzájuk beözönlő pl. romániai cigányokkal (azaz: kibaszni őket a p*csába, de legalábbis rezervátumba zárni), mert a mi orkjaink (sajnos) magyar állampolgárok.

Az USA-nak pár indiánon kívül minden polgára bevándorló, vagy azok leszármazottja. Az internált japánok jelentős része USA állampolgár volt (tény, hogy a második-harmadik generációs, japánul már nem beszélők nagy részét nem internálták, de elég volt a legkisebb gyanú, csak találtak nála egy japán hazafias kiadványt, vagy csak simán látták egyszer valakik beszélgetni egy nacionalistábbnak ismert japánnal és ment ő is a többiekkel), ilyen megközelítésbe tehát semmi különbség nem lenne.

És ez azért lényeges dolog, mert a modern demokráciákban a precedensjog igen erős. Ha egyszer egy amúgy demokratikusnak ismert-elfogadott ország (mint pl. az USA) megtett valamit, és azt tőle végül - ha magyarázkodás után is - elfogadták, akkor az ezzel mintegy kanonizálásra került, adott szituációban hozzá mer nyúlni ehhez más demokratikus ország is, hiszen a nyilvánvalóan azért jelentkező kritikákra bátran mondhatja - tessék megnézni, hasonló helyzetben más is ezt csinálta, és tőle is elfogadtuk.

Ha Svédország végül belebukik a multikultiba és nem tud mit kezdeni a muszlimokkal, akkor majd szépen odaadja nekik a már amúgy is leírt Malmőt, odaköltözteti mindet, és elkezdi keményen ellenőrizni a városból ki-be irányuló közlekedést, ugyanakkor gyakorlatilag hagyja odabent a saját törvényeik szerint tombolni a muszlimokat. Nem lesz egy leányálom, de talán kezelhető lesz és nem megy bele tönkre az ország. Erre a példára is hivatkozhatunk majd.

Járhatnak még hasonlóan a hollandok, britek is, de általában látható, hogy a probléma bármiféle kezelése, kordában tartása leginkább gettószinten, etnikailag homogén és területileg körülhatároltan élő csoportok mellett képzelhető el, így elkerülhetetlennek tűnik, hogy éppen a legjobban kárhoztatott-szidott gettósodás ne történjen meg.

Egy teljesen elcigányosodott Gitánfalva, Bánszállás messze más, nem romalakta településektől még kordában tartható, de egy fele roma, fele magyar falu nem, ott a cigányoktól nem tudjuk megvédeni a többieket, így azok elkerülhetetlenül el fognak menekülni. És ezek a folyamatok számomra úgy tűnik, hogy egy generáción belül kiteljesednek, utána meg már egy olyan állapot lesz, ami végképp mozdíthatatlan, gyakorlatilag már két országról beszélhetünk egymásba ágyazva, súlyos ellentétekkel, eltérő érdekekkel és kultúrákkal.

Kuruc.info – Arppi S.