A HVG megint cigányt sajnáltat & egymilliós büntetés ork-kitiltásért
2008-04-01. 14:28

Két héttel a múltkori, hihetetlen tendenciózus és hazug HVG-cikk után a szélsőbalos, fajvédő médium tovább folytatja ámokfutását. Az azóta a zsIndexre visszatért és tovább uszító, zsidó cigányfajvédő Klecska Ernő másolta be a cigánytopicba a köv., a bicskát az ember zsebében garantáltan kinyitó cikket:

"Cigány vagyok, bulizhatok?

Face control - ízlelgette már ön is a kifejezést miközben egy szórakozóhely biztonsági embere mustrálta ruházatát és bőrszínét? A gyakorlat egyre elterjedtebb, de a diszkrimináció és a házirend gyakran - nem is olyan észrevétlenül - összecsúszik. Legutóbb egymilliós bírságot szabtak ki emiatt.

Azt engedünk be, akit akarunk” – ez volt a végső érv az egyik budai bevásárlóközpontban található népszerű szórakozóhelyen, amikor néhány roma fiatalnak állták útját a biztonsági őrök. Aznap este jam sessiont tartottak (zenészek örömzenélése, amelyben bárki részt vehet), és a történetünk hősei erre az alkalomra érkeztek. Első körben arra hivatkoztak a biztonsági emberek, hogy a vendégek nem szerepelnek a VIP-listán, majd arra, hogy fiatalkorúakat csak 11-ig engedhetnek be, s addig csak 5 perc van hátra. Majd végső érvként – amikor a cigány fiatalok nem roma ismerőseit listás szereplés nélkül is beengedték volna – jött, hogy a „tulajdonos azt enged be, akit akar”. A panaszosok a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodához (NEKI) fordultak, s az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatóság hozott határozatot nemrég: mind az üzemeltetőt, mind a biztonsági szolgálatot ellátó céget 500-500 ezer forintra bírságolta. Az érintettek a Fővárosi Bíróságnál támadhatják meg a döntést, amit vélhetően meg is tesznek, ahogy a hatóság elmarasztaló határozatainak többségénél ez előfordul.

„Bármilyen szépen is öltözöm fel, így is előfordul, hogy nem engednek be valahova” - mondta a fenti történet egyik szereplője. Magyarországon is egyre több helyen, a mechanizmust felvállalva alkalmazzák a nyugaton is elterjedt „face control” intézményét, vagyis amikor az ajtóban álló biztonsági ember ábrázatunkat és ruházatunkat végigmérve dönti el, hogy beléphetünk-e az adott vendéglátóipari egységbe vagy sem. A gyakorlat persze nem újkeletű, még ha nem is volt ilyen europai elnevezése korábban. Sőt az is előfordult, hogy egy közkedvelt, önmagukat liberálisnak valló fiatalok szórakozóhelyeként ismert romkocsmában, az ajtó előtt üldögélő férfi saját feladatait a következőképpen foglalta össze: „a színes bőrüekre kell figyelnem, tudod mire gondolok, bár a négerek, legalább hozzák a pénzt”. Volt olyan hely is, ahol nemes egyszerűsggel csak annyir írtak ki: cigányokat nem szolgálunk ki.

„Nem fizetem be a bírságot, mert nem tudom elfogadni a döntést”- mondta a hvg.hu megkeresésére Jungwirth István, a megbírságolt Expol Kft. ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy bírósághoz fordulnak az EBH határozata miatt. A személy- és vagyonvédelmi cég vezetője szerint alkotmányossági aggályokat is felvet, hogy a hatósági eljárásban rajtuk van a bizonyítási kényszer. „Ez visszaélésekre is lehetőséget teremt, hisz konkurens cégek egymásra küldhetnek például roma fiatalokat, s olyan sérelmekkel fordulhatnak a hatósághoz, ami meg sem történt”- mondja Jungwirth, aki azt is nehezményezi, kérelmezték, hogy a külföldön lévő – az ügyben érintett - munkatársuk hazaérkezése után tehessenek nyilatkozatot, de az EBH ezt nem várta meg, bizonyíték nélkül, csak a panaszos fél meghallgatása alapján hozta meg döntését. (A NEKI-től azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a cég valóban kért másik időpontot a meghallgatásra, de akkor nem jelentkeztek és halasztást sem kértek.) „A másik esetben pedig azért nem vehetett részt a kollégám a saját tárgyalásunkon, mert nagytestű és kopasz, és hatóság szerint megfélemlítette volna a panaszost. Csak kérdezem, ez nem diszkrimináció?”- mondja.

A korábban rendőrként is dolgozó ügyvezető szerint a szórakozóhelyek esetén alkalmazott „face control”-ra szükség van ahhoz, hogy  "színvonalat tudjanak tartani". „Nem kisebbségi, társadalmi hovatartozása miatt nem engedünk be valakit, hanem azért, mert esetleg nem megfelelően öltözött fel, vagy nem megfelelően viselkedik, de az is előfordul, hogy a rendezvény meghívós, vagy tagsági kártyához kötött”- magyarázza.Tapasztalataira utalva azonban hozzáfűzi: „ahhoz, hogy egy kultúrált vendéglátóhelyen mindenki jól érezze magát, célszerű „egyensúlyt tartani a különböző típusú vendégek között”.

A fővárosban és vidéken is több rendezvény biztosítását végző cég vezetője hozzáteszi, a kollégái nem előítéletesebbek, mint bárki más a magyar társadalomban, de aki több éve dolgozik ebben a szakmában, "nehezen vonatkoztat el a tapasztalataitól" (Kuruc.info: azaz a sorok között csak olvasható az, hogy azért nem engedik be a cigókat, mert, különösen alkoholos befolyásoltság alatt, azok nagyságrendekkel nagyobb arányban verekednek, késelnek, bűnöznek, mint a fehérek. Olyankor minden rétinégerből kijön az állat). „Nem az a baj, ha egy helyre romák, afro amerikaiak, vagy más kisebbségek tagjai mennek szórakozni, de mindenkinek - a magyaroknak is - be kell tartaniuk a szórakozóhely házirendjét és a társas együttélés alapvető normáit, és nekünk rendezvénybiztosítóknak meg kell találnunk azt az optimális és kényes egyensúlyt ahol az összes szórakozni vágyó vendég érdeke érvényesül"- magyarázza az ügyvezető. 

„Egy nyitott vendégkörű szórakozóhely, akkor alkalmazhat face controlt, ha annak feltételei a hely szabályzatában rögzítve vannak – lehetőleg írásban. Vagyis a tulajdonos előre meghatározza és következetesen számonkéri például, hogy a belépő vendégen milyen ruha van, vagy miként kell viselkednie, ha a helyen tartózkodik, esetleg azt, hogy nem lehet ittas” – magyarázza Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke. Az alkotmány ugyanis tilt bárminemű hátrányos megkülönböztetést, s így – bár a szórakozás nem alkotmányos jog, de szabályzat hiányában felülírja a klasszikus polgárjogi szerződés feltételeit, vagyis azt, hogy a szolgáltató feltételekhez kötheti a szolgáltatás igénybevételét. „Ez a gyakorlatban tehát azt jelenti, hogy bárki bárhol mulathat, kivéve, ha egy hely tulajdonosa által támasztott – nem diszkriminatív feltételeknek – nem felel meg” – összegez a TASZ munkatársa.

A kulcskifejezés tehát a „nem diszkriminatív”, vagyis nem azért nem engedik be a kedves vendéget, mert roma, arab, néger, fogyatékos vagy terhes. „A szórakozóhelyekre be nem engedett romák esetében az elutasítás tudomásulvétele, a vitatkozás és az elküldött vendég bántalmazása egyaránt előfordult már. A beengedés megtagadására sokféle változat van, a cikk elején említett ügyben például rövid idő alatt három választ is adtak a biztonsági őrök: kiskorúak, VIP-kártyás rendezvény és azt, hogy a tulajdonos azt enged be, akit akar"– mondja Iványi Klára, a NEKI munkatársa. Az 500 ezer forintos bírság – bár magasabb az eddig kiszabottaknál - vélhetően nem rázza meg egy látogatott szórakozóhely tulajdonosát. Amennyiben pedig valaki kártérítésért bírósághoz fordul ilyen ügy kapcsán, 100 ezer forintnál magasabb összegre egyelőre nem nagyon számíthat – legalábbis eddig a bíróságok ennél magasabb összeget ilyen ügyekben nem ítéltek meg Magyarországon. „Nálunk egyelőre ennyi az emberi méltóság értéke” - összegez Iványi.

Van önnek védett tulajdonsága?

Ha valakit hátrányos megkülönböztetés ér nemzeti, etnikai kisebbség tagjaként, akkor a NEKI vagy más civil jogvédő segítségét is kérheti. Az eset vizsgálata után a szervezet a peres eljárásban is képviseli a panaszost. A 2005 óta működő Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) azonban nem csak a származása miatti megkülönböztetés miatt, de a törvényben felsorolt védett tulajdonságok (pl. homoszexualitás, fogyatékosság, terhesség) mindegyike miatt elszenvedett diszkrimináció esetén kérhető segítség. Az eljárások során fordított bizonyítási kényszer van, vagyis a megvádolt félnek kell bizonyítania, hogy nem igaz a panaszos állítása. „Egészen pontosan megosztott bizonyítás van, eszerint az eljárást indító félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és hogy rendelkezik védett tulajdonsággal – például, hogy roma származású, vagy terhes -, míg az eljárás alá vont félnek kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagyis, hogy nem disztkriminált” - magyarázza Udvari Márton, a NEKI jogásza.

Az ügyek többsége a romák, az 50 év felettiek munkakeresését, a fogyatékkal élők és a romák szolgáltatásokhoz történő hozzáférését és az anyák munkavállalását érinti – mondja Gyarmati Edit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogi irodájának vezetője. A hatósághoz bárki fordulhat, aki úgy véli, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, teheti ezt személyesen, levélben, e-mailben vagy telefonon. A hatóság a felek és tanúk meghallgatásával dolgozza fel az ügyeket – erre 105 nap áll rendelkezésére. „Az ügyek bonyolultsága miatt előfordul, hogy hosszabb időt vesz igénybe, amíg eljutunk a beadványtól a határozatig vagy egyezségig” - meséli Gyarmati Edit. A hatóság elmarasztaló határozata esetén többféleképpen is szankcionálhat: a jogsértő magatartástól történő eltiltással, emellett a jogsértő állapot megszüntetésére kötelezhet, nyilvánossá teheti a határozatot honlapján és bírságot is szabhat ki 50 ezer forinttól 6 millióig – vagy mindezt együtt. A legmagasabb bírság, amit eddig kiszabtak, 4,5 millió forint volt. Az EBH határozatát a Fővárosi Bíróságnál lehet megtámadni. „Az esetek 94 százalékában a bíróság helyben hagyja a döntésünket akár elmarasztaló, akár elutasító” - mondja az EBH munkatársa. Előfordul ugyanis, hogy azok a panaszosok, akiknek a beadványával kapcsolatban a hatóság nem talált diszkriminációra utaló jeleket, a bíróságon fellebbeznek az elutasítás ellen. Akit azonban hátrányos megkülönböztetés ér, az EBH határozatát követően személyiségi jogi és munkaügyi pert is indíthat, kártérítést kérhet. A hatóságnak tavaly 760 ügye volt, s 29 elmarasztaló határozat született. Előfordul az is, hogy a felek időközben megegyeznek, ekkor sor kerülhet bocsánatkérésre, vagy éppen arra, hogy az érintett kötelezettséget vállal arra, hogy tartózkodik a jogsértő magatartástól vagy a félreérthető helyzetektől. Ezt azonban már nem ellenőrzi a hatóság.

Mivel a diszkrimináció vagy a rasszizmus állandó kísérőszava a tudatformálás, így felmerül, vajon a bírság mellett miért nem tartja fontosnak a jogalkotó, hogy például egy kötelezően elvégzendő anti-diszkriminációs tréningen árnyalja az érintettek véleményét. „A tudatformálásra valószínűleg alkalmasabb lenne, de kérdés, hogy egy – a témára egyáltalán nem nyitott – ember részvétele mennyire lenne eredményes” - mondja Udvari Márton, a tréningeket is szervező NEKI munkatársa. A megkérdezett szakemberek mindegyike elismerte, hogy üdvös lenne ez az eljárás, de egyelőre senki nem kötelezhető ilyenre. Bár magától bárki felajánlhatja részvételét. Egy szórakozóhely esetén esetleg a hely működésének felfüggesztése vagy a jogsértő helyek feketelistájának közzététele is növelhetné a hatóság munkájának hatékonyságát, de előbbire a törvény nem ad felhatalmazást, utóbbit pedig csak a diszkrimináló munkáltatókról állítanak össze."

Kuruc.info / Arppi S.: ugye, hogy milyen hihetetlen a fajvédő-cionista terror alatt levő Magyarország és a szabad, zsidómentes Finnország (lásd EZT a nagyon hasonló témát feldolgozó írást) vagy akár Anglia (lásd a Sun cigányokról írt cikkeinek hangvételét) között? A finneknél a kifejezetten finneket védő, ott is bűnöző cigányokat szívató igazságszolgáltatás, rendőrség igyekszik "elsikálni" a cigánykitiltós ügyeket, és ha mégis el kell ítélniük valakit, akkor is csak minimális, egy finn számára mellényzsebből kifizethető büntetést szabnak ki. Itt, kis-Izraelben meg egymilliós a büntetés, ha éppen nem záratják be a boltot, szórakozóhelyet... Ordító a különbség, nem?