Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Olvasó: Cigánykérdés Magyarországon 2008-ban

A bal-liberális oldal először is konzekvensen tagadja, hogy Magyarországon lenne cigánykérdés és / vagy cigánybűnözés. Másodsorban, paradox módon, ennek a nem létező cigánykérdésnek a megoldására kizárólag az integrációt tartja megoldásnak, vagyis: A dolgozó, az országot építő és eltartó, európai normák szerint élő, többségi magyar társadalommal kívánja megfizettetni a néhány százezres, vagy milliós (honnan is tudnánk, hiszen ma hazánkban tilos faji alapon cigányokat számlálni) (Kuruc.info / Arppi S.: talán már másfél millió is megvan – legalábbis egyes cigányszervezetek szerint), deviáns kisebbség beilleszkedését. A mai parlamenti elit azt az integrációs kísérletet akarja megfizettetni és eltűretni a magyar társadalommal, amire a romáknak csak tört százaléka mutat hajlandóságot.

Egyszerűen hazugság tagadni, hogy ma Magyarországon tombol a cigánybűnözés (1990 előtt a rendőrségen belül még működött cigánybűnözés elleni szekció, ma még a gyanúsított származására sem nagyon szabad utalni); korunk magyarországi roma társadalmának nagy részére jellemző a „megélhetési gyermekvállalás”, vagyis a szociális segélyeken való tengődés, a gyakran embertelen higiénés körülmények közötti, deviáns életvitel, és ráadásul sokan közülük ezért a magyar társadalmat teszik felelőssé, miközben eszük ágában sincs kísérletet tenni arra, hogy a magyar, illetve európai társadalmi normákat betartva, saját erejükkel járuljanak hozzá önnön felemelkedésükhöz.

A radikális jobboldal egyértelműen a cigányság szegregációjára szavaz, vagyis meg akarja védeni tőlük, illetve deviáns viselkedésüktől a magyar társadalmat. A Horthy-, vagy Szálasi- korszak szigorát kívánják vissza a cigánybűnözés megfékezéséhez, a romák teljes elszeparálását akarva elérni. (Kuruc.info: túlzó leegyszerűsítés. A radikális jobboldalnak [most nem a lényegesen kisebb létszámú, valóban rasszista nácikról beszélek] általában elég lenne az, ha nálunk is bevezetnénk a remekül működő szlovák törvénykezést. Ebben nem foglaltatik benne a teljes területi szeparáció. Persze egyértelmű, hogy a földrajzi és gazdasági(!) szeparáció – mondjuk egy megyényi, se ki, se be rezervátum – azonnali megoldást kínálna. Ellenben a szlovák szigorúságú rendvédelem és törvénykezés is - bár, való igaz, nem annyira gyorsan.)

Magyarország EU-csatlakozása nemhogy alternatívákat nyújtott volna e probléma rendezésére, de az Unió bonyolult, tagországai számára mégis egységesen kötelező törvényei és irányelvei még a meglevő lehetőségeket is szűkítették. (Kuruc.info: túlzás. Ma az EU-ban sokkal tovább “el lehet menni”, mint amit a szabályok amúgy engednének. Olasz példa, ugyebár. Kapott bármilyen ledogálást Olaszország azért, amit csinált a román cigókkal? Semmit. Idióta Mohácsi [meg a zsideszes luvnya] persze beszólt nekik, oszt’ annyi. De említhetnénk a szlovák, a szlovén, a finn, a svéd, a cseh példát. Mindenhol nagyon keményen fogják a cigányokat, még se csinál semmit az EU.)

Nézetem szerint az integráció és szegregáció párhuzamos alkalmazása a megoldás a cigánykérdés hosszú távú rendezésére, a következő okokból:
1.    Ha kizárólag a romák integrációjával próbálkozunk, de az ő akaratuk ellenére, kvázi rájuk akarván kényszeríteni azt, akkor ennek az évszázadok óta anti-európai kultúrának olyan passzív ellenállásával szembesülünk, ami leküzdhetetlen. Hiszen a cigányok nem ismerik fel, sőt, fontolóra sem veszik annak potenciális előnyeit, ha a többségi társadalom normáihoz csatlakoznak. Úgy gondolkoznak: „Apám sem járt iskolába, mégis van mit enni, akkor én miért tegyem?”

2.    A szegregáció kizárólagos alkalmazása gyors és markáns eredményeket hozhat a magyar többség előnyére, azonban még tovább élezheti a már így is pattanásig feszült ellentétet cigány és magyar között. Hiszen ha a „jóakaratú” romák továbbra is folyamatosan azt tapasztalnák, hogy felfelé törekvésük dacára is hátrányosan különböztetik meg őket származásuk miatt, és akárhogy igyekszenek, másodrendű állampolgárként kezelik őket, akkor a sarokba szorítottság mentalitása lenne úrrá rajtuk, gondolván: „Akármit is csinálunk, úgyis lenéznek bennünket, akkor nem érdemes igyekeznünk, sőt, bosszút állunk a bennünket kitaszítókon”. (Kuruc.info: nem értünk egyet. Ma általánosságban minden cigány megkapja a lehetőséget bizonyításra; ennek az ellenkezőjét csak a fajvédők állítják. A társadalom maximum szavakban “rasszista”, de még ma is(!) megad minden lehetőséget a cigányoknak. Ez az oka annak is, hogy az ún. trükkös (cigány) tolvajokat még mindig (!) beengedik a legtöbb lakásba. Ha a fehérek rasszisták lennének, trükköséknek esélyük nem lenne. Ugyanez vonatkozik a sajnos nagyon-nagyon kisszámú asszimilálódott, a többségi társadalomtól igazán csak bőrszínében eltérő emberre – őket sem utasítják el szinte sehonnan, semmilyen komolyabb (!!) munkahelyről.)

3.    A két paradigma együttes, valóban összehangolt és a teljes társadalomra kiterjedő alkalmazása azonban két értelemben is érdekeltté teheti a cigányságot abban, hogy saját sorsának javításán igyekezzen; mégpedig egyénileg, vagy családban, nem pedig az impotens, közpénz-pazarló cigányönkormányzatok látszat-tevékenysége útján. Vagyis:

a.    A valóban fejlődni, integrálódni akaró és tudó cigányokat erkölcsileg, és az észszerűség határain belül anyagilag is támogatni kell, ösztönözni munkavállalásukat, hogy teljesítmény-orientálttá válhassanak, és meglássák a fejlődésben rejlő konkrét lehetőségeket, a számukra is elérhető célokat. Ezeket a cigány embereket, családokat, közösségeket példaképként kellene állítani a többi roma elé, általuk mutatva utat nekik is.

b.    Az integrációtól elzárkózó, fejlődésre hajlandóságot sem mutató, következetesen bűnöző életmódot folytató cigányokat kemény szegregációval kellene sújtani, megértetve velük, hogy az általuk gyakorolt életforma kihalásra ítéltetett, azt a többségi társadalom semmilyen formában nem tolerálja, a közigazgatás pedig keményen megtorolja. Ez nem más lenne, mint a régi népi bölcsesség átültetése a gyakorlatba: „Aki nem dolgozik, ne is egyék”.

A két irányból érkező, -közgazdasági szakkifejezéssel élve- szívó és nyomó hatás együttes megléte célhoz vezethet; a felülről kínálkozó, rendezett és kiszámítható életmód vonzó hatása, és az alulról fenyegető retorzió közösen meghozhatják az eredményt és a békés együttélés lehetőségét a magyarok és a feltörekvő romák számára.

Münzberg Mihály
Nyíregyháza
2008. június 8.