Ugye, emlékszünk a piricsei esetre, ahol a putriscigány “szülők” elitták a purdék után kapott segílyt, akik közül egy emiatt éhanhalt? Következzék az MN jól sikerült cikke; piros kiemelés tőlünk.
"Jelzés nélkül
Egy gyermektragédia nyomában Piricsén
„Csokiéknak” Piricsén nyolc gyermek után százötvenezer forint szociális támogatás járt, de ez az összeg néhány nap alatt lecsúszott a kocsmabeli szomjas torkokon, és ami maradt, az eltűnt az uzsorakamatosok tenyerében. A munka nélküli családfő rendszeresen fenyegette, verte, rabolta a falu lakosait (Kuruc.info: azaz: “megélhetési bűnözött”, ahelyett, hogy beosztotta volna azt a 150 ezret, amit láblóbálásért kapott. Miért van az, Kedves Olvasóink, hogy a nemcigány kultúrájú emberek ennek a pénznek a töredékéből is kijönnek, és nem “kell” bűnözniük? Tán csak nem a kultúra, a szocializáció kérdése?). Hó végén, amikor már tápszerre sem jutott, cukros vizet ittak a gyermekek. Az ügyeletes orvost egy kórosan lesoványodott, kiszáradt, üres hasú gyermekhez hívták ki: Rézműves Miklóska éhen halt. Egyéves volt.
"Minden állami gyermekvédelem s a legtökéletesebb gyermekvédelmi törvények értéktelenek, ha hiányzik a társadalmi lelkiismeret, amelyik egyedül tudja a gyermekvédelmet élő valósággá tenni."
Dréhr Imre szociálpolitikus, 1929
Abban a tudatban indultam riportot készíteni, hogy a világ végénél is messzebbre megyek. Miklóska tizenhárom hónaposan az ilyen korban megszokott tíz kiló helyett csupán újszülöttsúlyú: háromkilós volt, s ez nem tűnt fel senkinek sem, még a védőnő sem vette észre, akinek az is feladata, hogy rendszeresen szemrevételezze a pucérra vetkőztetett gyermeket, lám, minden rendben van-e a testi fejlődésével, nem látszanak-e rajta verés-, ütésnyomok.
Novemberben hívták ki az ügyeletes orvost Piricsén az Ady Endre utca végére, az egyszobás vályogviskóba, mondván, valami baj van a gyerekkel, de ő már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Az orvos szerint a kisgyerek csontsovány volt, bordáit meg lehetett számolni, az előzetes hatósági boncolás is alultápláltságot állapított meg.
Piricsén, e Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen alig kétezren élnek. Bár az éhenhalás hosszú folyamat, és a szülők életvitele korántsem volt rendesnek nevezhető, senki nem vett észre semmit. A védőnőn kívül sem a gyermekjóléti szolgálat, sem az önkormányzat gyermekjogi előadója, sem a jegyző, sem a polgármester, sem a háziorvos, sem a gyermekorvos, sem az iskolai pedagógusok, sem a Roma Polgárjogi Mozgalom önkormányzatban ülő képviselője, sem a választáson a Lungo Drom színeiben indult helyi közéleti személy nem tapasztalt rendellenességet. Családon belüli erőszak miatt rendszeresen kiszállt a rendőrség is, de egy ottani illetékesnek sem tűnt fel, hogy egy gyerek éhezne.
Gyermekvédelem, jelzőrendszer! Szép szavak, de Piricsén nem sokat jelentettek.
Tavaly novemberben még csak úgy szóltak a hírek, hogy valószínűleg éhen halt egy egyéves kisgyerek Piricsén. A rendőrség emberölés miatt indított nyomozást ismeretlen tettes ellen. Az egyéves kisfiú az átlagos tíz kiló helyett alig volt több háromnál.
A családban ekkor már csak hét gyermeket „neveltek”, hiszen egyikük korábban apja verései elől menekülve kérte az önkormányzatot, hogy helyezze el gyermekotthonban. A kicsi halála után a gyámügyi hatóság elvette a szülők mindegyik gyerekét. Ombudsmani vizsgálat is indult, amely megállapította, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának, a védőnőnek tudnia kellett a családban élő gyerekek veszélyeztetettségéről.
Hét hónapba telt, júniusig tartott, míg megszülettek azok a rendőrség által megrendelt szakértői vélemények is, amelyek egyértelműen alátámasztották: a szülők éheztették halálra egyéves gyermeküket, így néhány hete előzetes letartóztatásban vannak, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel gyanúsítják őket.
– A 32 éves anya részben elismerte tettét, és arra hivatkozik, hogy rossz anyagi körülmények között éltek, és nem tudták táplálni gyermekeiket (Kuruc.info: havi 150 ezerből + a mellé kapott egyéb támogatásokból?! Hogy lehet az, hogy a fehéreknek nem lett volna ilyen gondjuk? Ja, hogy ők nem isznak, nem játékgépeznek, és nem annyira hülyék, hogy pénzbeosztás helyett uzsorásoktól “kölcsönözzenek”, ha az italozás, gépezés után elfogy a pííz?!), s mindig közbejött valami, amikor a kicsit el kellett volna vinni megmérni az egészségházba (Kuruc.info: biztos sok dolguk volt a munkakerülő szülőknek, hogy bokros teendőik meghiusították ezt...). A 40 esztendős apa ez idáig nem tett vallomást – tudtam meg Fedor Ritától, a megyei rendőrkapitányság sajtóreferensétől.
Eleinte azért indították ismeretlen tettes ellen a nyomozást, mert a helyszínen nem találtak elég bizonyítékot, mára viszont több orvos szakértői vélemény és szövettani vizsgálat is alátámasztja a korábbi feltételezést, bizonyított az éhenhalás, így a szülők megalapozottan gyanúsíthatók. Rézműves László „Csoki” már többször volt büntetve erőszakos bűncselekmények miatt. (Kuruc.info: azaz visszaeső. Ebből, mint megannyi, hasonló hivatalos statisztikából – lásd pl. EZT a hivatalos spanyolországi (20-szoros!) cigánybűnözési és visszaesési statisztikát –is látható, Kedves Olvasóink, hogy a cigányoknál semmilyen elrettentő hatással nem bír a jelenlegi büntetésvégrehajtás, a börtön. Épp ellenkezőleg. Persze ha bevezetnénk az amerikai modellt vagy a kényszermunka, esetleg, német módra [nekik miért szabad, és nekünk miért nem, tessék mondani?!] a szibériai bérrabtartás intézményét, ez megváltozna…) Kérdés, hogy mostani élettársa, Ramcsák Mónika rá fog-e vallani, hiszen családi perpatvarok miatt a rendőrség gyakori vendég volt a háznál.
Jelenleg nyomozati szakban van az ügy, ha a férfi bűnössége bebizonyosodik, ezúttal akár életfogytiglanit is kaphat.
Ahogy próbálok közelebb kerülni a felelősség kérdésköréhez, úgy kapom a semmitmondó válaszokat a Piricsén élőktől. Mindenki fél, ha az éhenhalásról beszélünk. (Kuruc.info: persze hogy félnek a bűnöző apa bosszújától. Nem véletlenül nem mert nyilatkozni a védőnő. Ha kimondja az igazságot, másnap kiirtja az “apa” vagy rokonsága a családját vagy őt magát…) „Nem tehet senki sem erről, jól végzi munkáját a védőnő, s az önkormányzat sem furakodhat be mindenki életébe.” „Vannak ilyen és olyan emberek is a cigányok között, mint ahogy a magyarok között is.”
Idővel sok szem sokat lát alapon azért mégis kibontakozik a kép. „Csoki” a helyi italkimérésben töltötte a segélyosztást követő napokat, bevásárolt olcsó ukrán vodkából és pálinkából, s hó vége felé gyakran ment fáért az erdőbe, vagy seprűt kötött néha, majd eladta. Előfordult az is, hogy napszámban a földeken dolgozott, onnét is vitték el az előzetesbe. Korábban házat építtetett szociálpolitikai támogatásból az Ady Endre utca főúthoz közel eső részén, majd elkótyavetyélte kétszázötvenezer forintért. Így kényszerültek az utca másik végébe, az erdőhöz közeli vályogviskóba. A falubeliek szerint itt már rendszeres volt a gyermekek bántalmazása. Többen is azt mondják, hogy „Csoki” gyakran szó szerint kidobta gyermekét az udvarra, és előfordult, hogy „focizott” is vele, labdaként rugdosva a csöppséget. (Kuruc.info: vö. cigány “gyerekszeretet”)
Arra a fontos kérdésre, hogy ha ilyen történetek megjelentek a közbeszéd vagy a gyanú szintjén Piricse közéletében, miért nem volt egy ember, aki bekopogott volna az önkormányzathoz, és mindezt jelentette volna, nem kapok elfogadható választ.
Az Ady Endre utcában körbejárom az egy helyiségből álló vályogházat; a bejárati ajtó nejlonzsineggel van lezárva. A szomszédasszony karon ülő kisgyermekkel és mezítlábas gyerkőcökkel siet elém. Később megjelenik a családfő is.
Nem szépítik a helyzetet, nagyon sajnálják, ami történt. És a szülők gyalázatán kívül ki a felelős? Szerintük össze sem lehet hasonlítani a régi védőnőt és az újat. A védőnőváltás tavaly októberben volt.
– A régi, nyugdíjkorhatárt elért védőnő rendkívül lelkiismeretes volt, megtörtént, hogy mire a feleségem visszaért a boltból, tisztába tette a gyermeket, holott ez nem is lett volna feladata. Ezzel szemben az új védőnő be se ment a házakba – mondja Getyinás Tibor. (Kuruc.info: persze, mindig a párászt mágyár a hibás, nem a “szülők”) Más családokkal is beszélek, akik ettől eltérően vélekednek, szerintük az új védőnő is lelkiismeretesen végezte a munkáját, alaposan vizsgálta az apróságokat.
Az egészségházat zárva találom, a falon felirat: Községi önkormányzat, védőnői szolgálat, Piricse. Egy kifüggesztett papírból megtudom: tanácsadás terhesek részére csütörtökön 9–11, tanácsadás csecsemők, kisgyermekek részére csütörtök 11–13 óra között, a védőnői fogadóóra pedig hétfőn és szerdán nyolctól kilencig tart. Mivel köztes időben érkeztem, felkeresem az önkormányzatot, ahol a szerencse éppen a „szociális, gyámügyek, igazgatás, gyermekvédelem” vezető főtanácsosát vezérli elém, Kepicsné Kecskés Évát. Kétségtelen, ha a védőnő felelősségét akarom tisztázni, nem őt kell kérdeznem, de azért mint jogi hatósági személynek, mégis van valami rálátása a történtekre.
– Ha bejött volna a jelzőrendszeren keresztül, hogy nagyon nagy probléma van ebben a családban, akkor intézkedtünk volna, de nem álltak rendelkezésre olyan dokumentumok, amelyek alapján ki kellett volna emelni a családból a gyermekeket – tudom meg a szakembertől, aki sietve hozzáteszi: ha lettek volna ilyen jelzések, rég megtették volna, mint ahogyan korábban egyszer már megtörtént. Itt arra az idősebb testvérre utalt, aki a polgármester szerint saját maga kérte, hogy vegyék ki a családból.
Mint kiderül, részben egyetért az ombudsmannal, hiszen a törvényt „mindig lehet folyamatosan finomítani, mindig vannak olyan ügyek, amilyenek az elmúlt 30 évben nem fordultak elő”.
Mint például ez a gyermekéhenhalás itt Piricsén.
Adódik a kérdés: ha egy családban egy gyermek veszélyeztetett, a másik hét nem az? A testvérek közül többen iskoláskorúak. Ám a főtanácsos szerint az sem biztos, hogy az iskolában feltűnik, hogy valami nincs rendjén velük.
– A soványság vagy fehérarcúság akár genetikai sajátosság is lehet – mondta.
Még ideérkezésem előtt többször kerestem az iskolaigazgatót, aki a telefonközpontos gyakorta ismételt mondata szerint „még mindig nem jött vissza az ebédből”.
Egyébként a gyerekek november óta állami gondozásban vannak, és már nem a település iskolájába járnak.
– A kiszűrés mindenképpen csapatmunka lenne, de ezt a védőnő majd elmondja – biztatgat a vezető főtanácsos, és megállapítja, hogy most biztosan terepen van.
Kezdetben úgy érzem, bottal üthetem Tóth Sándorné védőnő nyomát, míg végül kiderül, hogy ilyenkor a szomszéd településen, Nyírpilisen tart védőnői fogadóórát az önkormányzat épületében. Átmegyek a szomszéd faluba, de a hivatalban sem találom. Ki is van írva, hogy a fogadóóra elmarad, ezért mobiltelefonján keresem a védőnőt. Fel is veszik a készüléket, de a védőnő elég határozottan értésemre adja: nem kíván velem beszélgetni az ügyről.
Piricse volt védőnőjét, Pál Antalnét is felkeresem. Negyven évet dolgozott le becsületben. Mosolyogva siet felém a kertkapuba, de alighogy megtudja, kiféle, miféle vagyok, szinte sarkon is fordul. Azt mondja, neki az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) megtiltotta, hogy nyilatkozzon, így nincs értelme itt állnom, távozzak.
Elindulok, hogy Nyírbátorban személyesen keressem fel a kihalt tisztiorvosi irodaházban Sarudi Zoltánné vezető védőnőt. Szűnni nem akaró lelkesedéssel egyre több szobába hahózok be, kérdezgetem, „van itt valaki?”, míg egyszer csak egy fiatalember toppan elém, s közli, hogy a vezető védőnő szabadságon van. Megkapom a mobiltelefonja számát. Egy óra türelmi időt kér a válaszig, ám amikor újra hívom, megtudom, hogy nem nyilatkozik, hívjam az ÁNTSZ területi vezetőjét, a mátészalkai kirendeltség főorvosát.
Az első tíz kérdést nem én teszem fel Bajnay Benő kistérségi tiszti főorvosnak, hanem ő kérdez, s a válaszaimat gondosan lejegyzi. Aztán én is kérdezhetek.
– A szakmai munkát vizsgáltuk, ám nem novemberben kezdtük, hiszen a történteket karácsony körül tudtuk meg a médiából. Az új évben, 2008-ban kezdett célzott szakfelügyeleti vizsgálatunk a védőnő és a háziorvos tevékenységére terjedt ki. Áttanulmányozta az elhunyt gyermek dokumentációját a vezető védőnő, a házi gyermekorvosi szakma kistérségi szakfőorvosa, valamint jómagam, vizsgálatunkat április végén zártuk le – nyilatkozza Bajnay Benő kistérségi tiszti főorvos.
– Ennek összegzéseként hangsúlyozható a szülők felelőssége, de a védőnőnek és a háziorvosnak is többet kellett volna tennie feladatkörében. Míg a korábbi védőnő tevékenysége alatt az anya rendszeresen járt tanácsadásra és testsúlymérésre, az új védőnővel nem működött együtt (Kuruc.info: azaz: a cigány a hibás), aki augusztustól novemberig nem tudta nyomon követni a gyermek testtömegének változását. Ennek ellenére a védőnő több alkalommal is járt a családnál, de csak szubjektív módon tudta megállapítani, hogy a gyermek fejlődése nem kielégítő, s a családi közeg veszélyezteti a gyermeket. Elmondása szerint ezt szóban jelezte a gyermekjóléti szolgálatnak, ám ez nem dokumentált, nincs írásos nyoma, így megkérdőjelezhető – szögezte le a főorvos.
Természetesen az ügy ilyen jellegű vizsgálatakor is sok szempontot figyelembe kell venni. A kérdéses családban a gyermekek kis súllyal jöttek világra, így a lassú súlygyarapodás nem volt szokatlan, ám megállapítható, hogy a védőnő, illetve a szakorvosok evidenciaként kezelték a kóros soványságot, és nem kezdeményezték a gyermek kivizsgálását, kezelését járó- vagy fekvőbeteg-intézményben, állapítja meg beszélgetőpartnerem.
Piricsén vegyes praxisú háziorvos működik, ezért a mozgó szakorvosi szolgálat gyermekorvosa hathetente látogat ki a településre, segítve a háziorvos, a védőnő munkáját. A konzultációk folyamán a szakorvos is észlelte, hogy baj van a családban, és kezdeményezte a gyermek kiemelését, ám közbejött a védőnőváltás, és a család sem működött együtt a szakemberekkel. (Kuruc.info: persze, mert tudták: ha elveszik a purdékat, akkor ugrott a segílyke, és nem lesz mit elinni, eljátékgépezni. Nem csoda, hogy nem engedték a védőnőt végezni a feladatát.)
A tisztiorvosi vizsgálat végül megállapította, hogy a folyamatot rögzítő háziorvosi dokumentáció is hiányos volt, így nem volt igazolható részéről, hogy mit tett a csecsemőre nyilvánvalóan veszélyes állapot megszüntetéséért.
– A mulasztások miatt áprilisban a háziorvos és a védőnő számára szakmai továbbképzést rendeltek el – fejezi be nyilatkozatát a főorvos. (Kuruc.info: kis magyar Abszurdisztán. A nyilvánvalóan nem vétkes fehéreket marasztalják el, ahelyett, hogy a cigány “szülőket” raknák pl. fegyházba. Hasonló a helyzet ahhoz, amikor a cigányok a kórházban randalíroztak, és ezután nem hogy a körmükre néztek vagy biztonsági céget alkalmaztak volna, hogy megvédje a cigánybűnözőktől a személyzetet, a betegeket és a berendezést, szegény orvosoknak, ápolóknak kellett tolerancia-tréningre menniük. Kifordított világban élünk, na.)
A védőnő nyilatkozata helyett és védelmében kötelességemnek érzem leírni azt is, hogy a védőnők bármit tapasztalnak a családoknál, nem intézkedhetnek hatóságként, például a szülők beleegyezése nélkül le sem vetkőztethetik, fel sem ébreszthetik a gyermeket, de a tapasztalt problémákat azonnal jelezniük kell a gyermekvédelmi szolgálatnak. Nagy kérdés tehát, mennyire tette lehetővé a család, hogy a védőnő elvégezhesse munkáját. A védőnő figyelmeztetései után az önkormányzat és a gyámhivatal járhat el annak érdekében, hogy kiemeljék a családból a veszélyeztetett gyerekeket.
De ez a jól körülírt folyamat Piricsén nem játszódott le. (Kuruc.info: persze, mert a cigók megfenyegették a védőnőt, nehogy ugorjon az ital/játékgép-pííz a gyerek elvétele miatt. Nem véletlen, hogy nem mer nyilatkozni.)
Orosz László polgármester érthetően nem örül a megkeresésemnek. Mint mondja, sokféle társadalmi probléma testesül meg ebben a sajnálatos történetben.
– Magyarország hogyan jutott el abba a helyzetbe, hogy egy sokgyermekes, semmirekellő életmódot élő ember hónapról hónapra következmények nélkül elihatja a gyermekei után kapott állami támogatást, lebonthatja a szociálpolitikai támogatásból épített házát, majd építőanyagként értékesítheti?! – teszi fel a kérdést az elöljáró. – És nincsen erre semmilyen szankció! Miközben a jogvédők az ellen tiltakoznak, hogy egyes önkormányzatok munkához kötik a szociális támogatásokat, arról senki nem akar tudomást venni, hogy sok esetben a gyermeknemzés oka és célja a gyerekek után járó állami támogatások megszerzése. És ebből a pénzből országszerte tízezrek a kocsma és az uzsorakamat között „őrlődnek”! Erre megoldás lenne az, hogy három gyermek után a további gyermekekre úgy járna állami támogatás, ha az visszafordítható a szülők befizetett adójából – tanácsolja keserűségében a polgármester. (Kuruc.info: brávó, nagyon jól mondja a polgi! Egyenes, nyílt beszéd! Nosza, fajvédők, lehet nácizni, rasszistázni, fasisztázni!)
Finom a fogalmazás, de érthető.
Orosz László tudja, hogy a gyermekvédelmi törvény szigorítása, a szociálpolitikai támogatások rendszerének újragondolása elsősorban a roma lakosságot érintené hátrányosan, holott ők a mindenkori választások idején sok szavazatot jelentenek egyik-másik politikai pártnak. Ezért egyetlen tömörülés sem tűzi szívesen zászlajára ezt a kérdést, márpedig mára elviselhetetlenné vált a vidéki Magyarország számára az a probléma, amelyet egy tartósan segélyekre berendezkedett kisebbség életmódja és ennek anyagi vonzatai jelentenek. Ám a segélyek munkához kötése is csak akkor kecsegtet a helyzet javulásával, ha ezt a folyamatot államilag vezényelt munkahelyteremtés kíséri.
Most aki a gyermekek után járó s egyéb szociális támogatásokból él, pontosan olyan életszínvonalat biztosíthat magának, mint aki becsületesen megdolgozik a pénzéért… Illetve biztosíthatna, ha a pénzt valóban a gyermekeire, a családjára fordítaná.
Piricsén tavaly 66 millió forintot osztottak ki szociális segélyek címén, erre az évre 80 milliót terveztek. Az idén 17 millió forinttal kevesebb az önkormányzat normatív támogatása, mint az előző évben. Száz főt tartanak nyilván tartós munkanélküliként, közülük ötvenen huszonöt év alattiak. A munkaképes korú lakosság egynegyede állástalan, de mivel munkaképesnek tekinthető a rokkantosítottak nagy része is (Kuruc.info: gyengébbek kedvéért: ezek ál-rokik – ahogy a cigányok jó része. Nem csak nálunk – minden országban, ahol orkok előfordulnak, pl. Finnországban. Ezzel kapcsolatos, kötelező jellegű, vitákban érvként kitűnően felhasználható tanulmány ITT), a munkaképeseknek csupán a 26 százaléka dolgozik.
Piricse polgármestere kijelenti: ezúttal meghívja három hónapos terepgyakorlatra Járóka Líviát, Lévai Katalint, Mohácsi Viktóriát, Tamás Gáspár Miklóst és minden olyan jogvédőt, akik elefántcsonttoronyban ülve nyilatkozgatnak a társadalom égető kérdéseiről. (Kuruc.info: valahogy a fajvédők sosem vállalják azt, hogy mondjuk egy hónapra beköltözzenek egy cigánytelep közepére. A zsIndex cigánytopicjában pedig egyenesen gyűjtés is indult, hogy pár prominens fajvédőnek minden ilyetén költségét fedezzék. Meglett volna rá a pénz; egyetlen fajvédő sem vállalta a dolgot. Vajon miért a Rózsadombról vagy az Újlipótvárosból náciznak, rasszistáznak, és miért nem onnan, helyből?)
– Mert nem a Rózsadombról kell ezt az egészet a helyére tenni – figyelmeztet a települési vezető.
Némi adalék a közmunkaprogramhoz: amikor később felhívom Orosz Lászlót további adatok reményében, csak sietve válaszol kérdéseimre, mivel jelenése van a rendőrségen. Szerdára virradóra ugyanis ellopták az önkormányzat két parlagfűnyíró damilos fűkaszáját, s feljelentést kell tennie… (Kuruc.info: vö. “közbiztonság” a cigányfertőzött településeken. Hogy lehet az, hogy ha valahol nincs cigány, akkor ott szinte elhanyagolható a bűnözés? Lásd ezügyben a cigány- és bűnözésmentes Gagyapáti, Kány és Tornakápolna példáját, ahol a lakosok egyértelműen az orkok hiányával magyarázzák azt, hogy egyáltalán nem történik náluk semmi.)
Nehéz eldönteni, hol húzódik a magánügy és a közügy határa. Piricsén sok a reményvesztett ember, aki azt látja, hogy sehogyan sem jut előre. S aki belefásult a közállapotokba és abba, hogy a kormányok figyelme nem vetül a vidéki apró falvakra, előbb-utóbb arról sem akar tudomást venni, mi történik a szomszédjában. Bármennyit beszélünk is róla, a gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos, a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó, a rendőrség, a társadalmi szervezetek, az egyházak kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál. Ugyancsak ők kezdeményezhetnek hatósági eljárást a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. Ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet.
De Piricsén ezt száz jel ellenére sem tudta senki sem. Ebben a cikkben sok „kötelezett illetékes” és sok „bármely állampolgár” is megszólalt. Nehéz így utólag megállapítani, hogy a szülőkön kívül terhel-e valakit a felelősség – és ha igen, kit – azért, hogy Magyarországon 2007-ben éhen halt egy gyermek. (Kuruc.info: nem, nem terhel. Tetszettek volna nem megfenyegetni a védőnőt, attól félve, hogy az elveteti a purdét, és akkor ugrik a segílyke…)
A piricsei szülőket kirendelt védők védik majd. A nyomozás még tart, a védők iratismertetésen sem voltak, így érdemben nem nyilatkozhattak.
Keretes anyag: Magyarországon kétszázezer ember éhezik, az éhezők száma pedig folyamatosan növekszik – az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) felmérése szerint. A kutatás arra nem terjed ki, hogy mennyi lehet az éhező gyermekek száma. A veszélyeztetettségről már van hazai felmérés: most 223 ezer veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván hazánkban, közülük 126 ezer nagyon rossz anyagi körülmények között él. Majdnem minden ötödik gyereknek elfogadhatatlanok a lakáskörülményei, gyakori, hogy a szülők alkoholisták. Évente 18 ezer egy év alatti gyermeket helyeznek védelem alá, átmenetileg évente 15 ezer gyerek kerül nevelőszülőkhöz. Évente átlagosan ezer büntetőeljárást folytat le a rendőrség kiskorú veszélyeztetése miatt, száz szexuális bűncselekmény közül negyvenet kiskorú ellen követnek el, s a jogvédők szerint minden második héten meghal egy gyermek a családjában elszenvedett bánásmód következtében.
Gyermekjogok
a gyermekvédelmi törvény alapján
* A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.
* A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
* A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön.
* A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.
* A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani."
"Jelzés nélkül
Egy gyermektragédia nyomában Piricsén
„Csokiéknak” Piricsén nyolc gyermek után százötvenezer forint szociális támogatás járt, de ez az összeg néhány nap alatt lecsúszott a kocsmabeli szomjas torkokon, és ami maradt, az eltűnt az uzsorakamatosok tenyerében. A munka nélküli családfő rendszeresen fenyegette, verte, rabolta a falu lakosait (Kuruc.info: azaz: “megélhetési bűnözött”, ahelyett, hogy beosztotta volna azt a 150 ezret, amit láblóbálásért kapott. Miért van az, Kedves Olvasóink, hogy a nemcigány kultúrájú emberek ennek a pénznek a töredékéből is kijönnek, és nem “kell” bűnözniük? Tán csak nem a kultúra, a szocializáció kérdése?). Hó végén, amikor már tápszerre sem jutott, cukros vizet ittak a gyermekek. Az ügyeletes orvost egy kórosan lesoványodott, kiszáradt, üres hasú gyermekhez hívták ki: Rézműves Miklóska éhen halt. Egyéves volt.
"Minden állami gyermekvédelem s a legtökéletesebb gyermekvédelmi törvények értéktelenek, ha hiányzik a társadalmi lelkiismeret, amelyik egyedül tudja a gyermekvédelmet élő valósággá tenni."
Dréhr Imre szociálpolitikus, 1929
Abban a tudatban indultam riportot készíteni, hogy a világ végénél is messzebbre megyek. Miklóska tizenhárom hónaposan az ilyen korban megszokott tíz kiló helyett csupán újszülöttsúlyú: háromkilós volt, s ez nem tűnt fel senkinek sem, még a védőnő sem vette észre, akinek az is feladata, hogy rendszeresen szemrevételezze a pucérra vetkőztetett gyermeket, lám, minden rendben van-e a testi fejlődésével, nem látszanak-e rajta verés-, ütésnyomok.
Novemberben hívták ki az ügyeletes orvost Piricsén az Ady Endre utca végére, az egyszobás vályogviskóba, mondván, valami baj van a gyerekkel, de ő már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Az orvos szerint a kisgyerek csontsovány volt, bordáit meg lehetett számolni, az előzetes hatósági boncolás is alultápláltságot állapított meg.
Piricsén, e Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen alig kétezren élnek. Bár az éhenhalás hosszú folyamat, és a szülők életvitele korántsem volt rendesnek nevezhető, senki nem vett észre semmit. A védőnőn kívül sem a gyermekjóléti szolgálat, sem az önkormányzat gyermekjogi előadója, sem a jegyző, sem a polgármester, sem a háziorvos, sem a gyermekorvos, sem az iskolai pedagógusok, sem a Roma Polgárjogi Mozgalom önkormányzatban ülő képviselője, sem a választáson a Lungo Drom színeiben indult helyi közéleti személy nem tapasztalt rendellenességet. Családon belüli erőszak miatt rendszeresen kiszállt a rendőrség is, de egy ottani illetékesnek sem tűnt fel, hogy egy gyerek éhezne.
Gyermekvédelem, jelzőrendszer! Szép szavak, de Piricsén nem sokat jelentettek.
Tavaly novemberben még csak úgy szóltak a hírek, hogy valószínűleg éhen halt egy egyéves kisgyerek Piricsén. A rendőrség emberölés miatt indított nyomozást ismeretlen tettes ellen. Az egyéves kisfiú az átlagos tíz kiló helyett alig volt több háromnál.
A családban ekkor már csak hét gyermeket „neveltek”, hiszen egyikük korábban apja verései elől menekülve kérte az önkormányzatot, hogy helyezze el gyermekotthonban. A kicsi halála után a gyámügyi hatóság elvette a szülők mindegyik gyerekét. Ombudsmani vizsgálat is indult, amely megállapította, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának, a védőnőnek tudnia kellett a családban élő gyerekek veszélyeztetettségéről.
Hét hónapba telt, júniusig tartott, míg megszülettek azok a rendőrség által megrendelt szakértői vélemények is, amelyek egyértelműen alátámasztották: a szülők éheztették halálra egyéves gyermeküket, így néhány hete előzetes letartóztatásban vannak, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel gyanúsítják őket.
– A 32 éves anya részben elismerte tettét, és arra hivatkozik, hogy rossz anyagi körülmények között éltek, és nem tudták táplálni gyermekeiket (Kuruc.info: havi 150 ezerből + a mellé kapott egyéb támogatásokból?! Hogy lehet az, hogy a fehéreknek nem lett volna ilyen gondjuk? Ja, hogy ők nem isznak, nem játékgépeznek, és nem annyira hülyék, hogy pénzbeosztás helyett uzsorásoktól “kölcsönözzenek”, ha az italozás, gépezés után elfogy a pííz?!), s mindig közbejött valami, amikor a kicsit el kellett volna vinni megmérni az egészségházba (Kuruc.info: biztos sok dolguk volt a munkakerülő szülőknek, hogy bokros teendőik meghiusították ezt...). A 40 esztendős apa ez idáig nem tett vallomást – tudtam meg Fedor Ritától, a megyei rendőrkapitányság sajtóreferensétől.
Eleinte azért indították ismeretlen tettes ellen a nyomozást, mert a helyszínen nem találtak elég bizonyítékot, mára viszont több orvos szakértői vélemény és szövettani vizsgálat is alátámasztja a korábbi feltételezést, bizonyított az éhenhalás, így a szülők megalapozottan gyanúsíthatók. Rézműves László „Csoki” már többször volt büntetve erőszakos bűncselekmények miatt. (Kuruc.info: azaz visszaeső. Ebből, mint megannyi, hasonló hivatalos statisztikából – lásd pl. EZT a hivatalos spanyolországi (20-szoros!) cigánybűnözési és visszaesési statisztikát –is látható, Kedves Olvasóink, hogy a cigányoknál semmilyen elrettentő hatással nem bír a jelenlegi büntetésvégrehajtás, a börtön. Épp ellenkezőleg. Persze ha bevezetnénk az amerikai modellt vagy a kényszermunka, esetleg, német módra [nekik miért szabad, és nekünk miért nem, tessék mondani?!] a szibériai bérrabtartás intézményét, ez megváltozna…) Kérdés, hogy mostani élettársa, Ramcsák Mónika rá fog-e vallani, hiszen családi perpatvarok miatt a rendőrség gyakori vendég volt a háznál.
Jelenleg nyomozati szakban van az ügy, ha a férfi bűnössége bebizonyosodik, ezúttal akár életfogytiglanit is kaphat.
Ahogy próbálok közelebb kerülni a felelősség kérdésköréhez, úgy kapom a semmitmondó válaszokat a Piricsén élőktől. Mindenki fél, ha az éhenhalásról beszélünk. (Kuruc.info: persze hogy félnek a bűnöző apa bosszújától. Nem véletlenül nem mert nyilatkozni a védőnő. Ha kimondja az igazságot, másnap kiirtja az “apa” vagy rokonsága a családját vagy őt magát…) „Nem tehet senki sem erről, jól végzi munkáját a védőnő, s az önkormányzat sem furakodhat be mindenki életébe.” „Vannak ilyen és olyan emberek is a cigányok között, mint ahogy a magyarok között is.”
Idővel sok szem sokat lát alapon azért mégis kibontakozik a kép. „Csoki” a helyi italkimérésben töltötte a segélyosztást követő napokat, bevásárolt olcsó ukrán vodkából és pálinkából, s hó vége felé gyakran ment fáért az erdőbe, vagy seprűt kötött néha, majd eladta. Előfordult az is, hogy napszámban a földeken dolgozott, onnét is vitték el az előzetesbe. Korábban házat építtetett szociálpolitikai támogatásból az Ady Endre utca főúthoz közel eső részén, majd elkótyavetyélte kétszázötvenezer forintért. Így kényszerültek az utca másik végébe, az erdőhöz közeli vályogviskóba. A falubeliek szerint itt már rendszeres volt a gyermekek bántalmazása. Többen is azt mondják, hogy „Csoki” gyakran szó szerint kidobta gyermekét az udvarra, és előfordult, hogy „focizott” is vele, labdaként rugdosva a csöppséget. (Kuruc.info: vö. cigány “gyerekszeretet”)
Arra a fontos kérdésre, hogy ha ilyen történetek megjelentek a közbeszéd vagy a gyanú szintjén Piricse közéletében, miért nem volt egy ember, aki bekopogott volna az önkormányzathoz, és mindezt jelentette volna, nem kapok elfogadható választ.
Az Ady Endre utcában körbejárom az egy helyiségből álló vályogházat; a bejárati ajtó nejlonzsineggel van lezárva. A szomszédasszony karon ülő kisgyermekkel és mezítlábas gyerkőcökkel siet elém. Később megjelenik a családfő is.
Nem szépítik a helyzetet, nagyon sajnálják, ami történt. És a szülők gyalázatán kívül ki a felelős? Szerintük össze sem lehet hasonlítani a régi védőnőt és az újat. A védőnőváltás tavaly októberben volt.
– A régi, nyugdíjkorhatárt elért védőnő rendkívül lelkiismeretes volt, megtörtént, hogy mire a feleségem visszaért a boltból, tisztába tette a gyermeket, holott ez nem is lett volna feladata. Ezzel szemben az új védőnő be se ment a házakba – mondja Getyinás Tibor. (Kuruc.info: persze, mindig a párászt mágyár a hibás, nem a “szülők”) Más családokkal is beszélek, akik ettől eltérően vélekednek, szerintük az új védőnő is lelkiismeretesen végezte a munkáját, alaposan vizsgálta az apróságokat.
Az egészségházat zárva találom, a falon felirat: Községi önkormányzat, védőnői szolgálat, Piricse. Egy kifüggesztett papírból megtudom: tanácsadás terhesek részére csütörtökön 9–11, tanácsadás csecsemők, kisgyermekek részére csütörtök 11–13 óra között, a védőnői fogadóóra pedig hétfőn és szerdán nyolctól kilencig tart. Mivel köztes időben érkeztem, felkeresem az önkormányzatot, ahol a szerencse éppen a „szociális, gyámügyek, igazgatás, gyermekvédelem” vezető főtanácsosát vezérli elém, Kepicsné Kecskés Évát. Kétségtelen, ha a védőnő felelősségét akarom tisztázni, nem őt kell kérdeznem, de azért mint jogi hatósági személynek, mégis van valami rálátása a történtekre.
– Ha bejött volna a jelzőrendszeren keresztül, hogy nagyon nagy probléma van ebben a családban, akkor intézkedtünk volna, de nem álltak rendelkezésre olyan dokumentumok, amelyek alapján ki kellett volna emelni a családból a gyermekeket – tudom meg a szakembertől, aki sietve hozzáteszi: ha lettek volna ilyen jelzések, rég megtették volna, mint ahogyan korábban egyszer már megtörtént. Itt arra az idősebb testvérre utalt, aki a polgármester szerint saját maga kérte, hogy vegyék ki a családból.
Mint kiderül, részben egyetért az ombudsmannal, hiszen a törvényt „mindig lehet folyamatosan finomítani, mindig vannak olyan ügyek, amilyenek az elmúlt 30 évben nem fordultak elő”.
Mint például ez a gyermekéhenhalás itt Piricsén.
Adódik a kérdés: ha egy családban egy gyermek veszélyeztetett, a másik hét nem az? A testvérek közül többen iskoláskorúak. Ám a főtanácsos szerint az sem biztos, hogy az iskolában feltűnik, hogy valami nincs rendjén velük.
– A soványság vagy fehérarcúság akár genetikai sajátosság is lehet – mondta.
Még ideérkezésem előtt többször kerestem az iskolaigazgatót, aki a telefonközpontos gyakorta ismételt mondata szerint „még mindig nem jött vissza az ebédből”.
Egyébként a gyerekek november óta állami gondozásban vannak, és már nem a település iskolájába járnak.
– A kiszűrés mindenképpen csapatmunka lenne, de ezt a védőnő majd elmondja – biztatgat a vezető főtanácsos, és megállapítja, hogy most biztosan terepen van.
Kezdetben úgy érzem, bottal üthetem Tóth Sándorné védőnő nyomát, míg végül kiderül, hogy ilyenkor a szomszéd településen, Nyírpilisen tart védőnői fogadóórát az önkormányzat épületében. Átmegyek a szomszéd faluba, de a hivatalban sem találom. Ki is van írva, hogy a fogadóóra elmarad, ezért mobiltelefonján keresem a védőnőt. Fel is veszik a készüléket, de a védőnő elég határozottan értésemre adja: nem kíván velem beszélgetni az ügyről.
Piricse volt védőnőjét, Pál Antalnét is felkeresem. Negyven évet dolgozott le becsületben. Mosolyogva siet felém a kertkapuba, de alighogy megtudja, kiféle, miféle vagyok, szinte sarkon is fordul. Azt mondja, neki az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) megtiltotta, hogy nyilatkozzon, így nincs értelme itt állnom, távozzak.
Elindulok, hogy Nyírbátorban személyesen keressem fel a kihalt tisztiorvosi irodaházban Sarudi Zoltánné vezető védőnőt. Szűnni nem akaró lelkesedéssel egyre több szobába hahózok be, kérdezgetem, „van itt valaki?”, míg egyszer csak egy fiatalember toppan elém, s közli, hogy a vezető védőnő szabadságon van. Megkapom a mobiltelefonja számát. Egy óra türelmi időt kér a válaszig, ám amikor újra hívom, megtudom, hogy nem nyilatkozik, hívjam az ÁNTSZ területi vezetőjét, a mátészalkai kirendeltség főorvosát.
Az első tíz kérdést nem én teszem fel Bajnay Benő kistérségi tiszti főorvosnak, hanem ő kérdez, s a válaszaimat gondosan lejegyzi. Aztán én is kérdezhetek.
– A szakmai munkát vizsgáltuk, ám nem novemberben kezdtük, hiszen a történteket karácsony körül tudtuk meg a médiából. Az új évben, 2008-ban kezdett célzott szakfelügyeleti vizsgálatunk a védőnő és a háziorvos tevékenységére terjedt ki. Áttanulmányozta az elhunyt gyermek dokumentációját a vezető védőnő, a házi gyermekorvosi szakma kistérségi szakfőorvosa, valamint jómagam, vizsgálatunkat április végén zártuk le – nyilatkozza Bajnay Benő kistérségi tiszti főorvos.
– Ennek összegzéseként hangsúlyozható a szülők felelőssége, de a védőnőnek és a háziorvosnak is többet kellett volna tennie feladatkörében. Míg a korábbi védőnő tevékenysége alatt az anya rendszeresen járt tanácsadásra és testsúlymérésre, az új védőnővel nem működött együtt (Kuruc.info: azaz: a cigány a hibás), aki augusztustól novemberig nem tudta nyomon követni a gyermek testtömegének változását. Ennek ellenére a védőnő több alkalommal is járt a családnál, de csak szubjektív módon tudta megállapítani, hogy a gyermek fejlődése nem kielégítő, s a családi közeg veszélyezteti a gyermeket. Elmondása szerint ezt szóban jelezte a gyermekjóléti szolgálatnak, ám ez nem dokumentált, nincs írásos nyoma, így megkérdőjelezhető – szögezte le a főorvos.
Természetesen az ügy ilyen jellegű vizsgálatakor is sok szempontot figyelembe kell venni. A kérdéses családban a gyermekek kis súllyal jöttek világra, így a lassú súlygyarapodás nem volt szokatlan, ám megállapítható, hogy a védőnő, illetve a szakorvosok evidenciaként kezelték a kóros soványságot, és nem kezdeményezték a gyermek kivizsgálását, kezelését járó- vagy fekvőbeteg-intézményben, állapítja meg beszélgetőpartnerem.
Piricsén vegyes praxisú háziorvos működik, ezért a mozgó szakorvosi szolgálat gyermekorvosa hathetente látogat ki a településre, segítve a háziorvos, a védőnő munkáját. A konzultációk folyamán a szakorvos is észlelte, hogy baj van a családban, és kezdeményezte a gyermek kiemelését, ám közbejött a védőnőváltás, és a család sem működött együtt a szakemberekkel. (Kuruc.info: persze, mert tudták: ha elveszik a purdékat, akkor ugrott a segílyke, és nem lesz mit elinni, eljátékgépezni. Nem csoda, hogy nem engedték a védőnőt végezni a feladatát.)
A tisztiorvosi vizsgálat végül megállapította, hogy a folyamatot rögzítő háziorvosi dokumentáció is hiányos volt, így nem volt igazolható részéről, hogy mit tett a csecsemőre nyilvánvalóan veszélyes állapot megszüntetéséért.
– A mulasztások miatt áprilisban a háziorvos és a védőnő számára szakmai továbbképzést rendeltek el – fejezi be nyilatkozatát a főorvos. (Kuruc.info: kis magyar Abszurdisztán. A nyilvánvalóan nem vétkes fehéreket marasztalják el, ahelyett, hogy a cigány “szülőket” raknák pl. fegyházba. Hasonló a helyzet ahhoz, amikor a cigányok a kórházban randalíroztak, és ezután nem hogy a körmükre néztek vagy biztonsági céget alkalmaztak volna, hogy megvédje a cigánybűnözőktől a személyzetet, a betegeket és a berendezést, szegény orvosoknak, ápolóknak kellett tolerancia-tréningre menniük. Kifordított világban élünk, na.)
A védőnő nyilatkozata helyett és védelmében kötelességemnek érzem leírni azt is, hogy a védőnők bármit tapasztalnak a családoknál, nem intézkedhetnek hatóságként, például a szülők beleegyezése nélkül le sem vetkőztethetik, fel sem ébreszthetik a gyermeket, de a tapasztalt problémákat azonnal jelezniük kell a gyermekvédelmi szolgálatnak. Nagy kérdés tehát, mennyire tette lehetővé a család, hogy a védőnő elvégezhesse munkáját. A védőnő figyelmeztetései után az önkormányzat és a gyámhivatal járhat el annak érdekében, hogy kiemeljék a családból a veszélyeztetett gyerekeket.
De ez a jól körülírt folyamat Piricsén nem játszódott le. (Kuruc.info: persze, mert a cigók megfenyegették a védőnőt, nehogy ugorjon az ital/játékgép-pííz a gyerek elvétele miatt. Nem véletlen, hogy nem mer nyilatkozni.)
Orosz László polgármester érthetően nem örül a megkeresésemnek. Mint mondja, sokféle társadalmi probléma testesül meg ebben a sajnálatos történetben.
– Magyarország hogyan jutott el abba a helyzetbe, hogy egy sokgyermekes, semmirekellő életmódot élő ember hónapról hónapra következmények nélkül elihatja a gyermekei után kapott állami támogatást, lebonthatja a szociálpolitikai támogatásból épített házát, majd építőanyagként értékesítheti?! – teszi fel a kérdést az elöljáró. – És nincsen erre semmilyen szankció! Miközben a jogvédők az ellen tiltakoznak, hogy egyes önkormányzatok munkához kötik a szociális támogatásokat, arról senki nem akar tudomást venni, hogy sok esetben a gyermeknemzés oka és célja a gyerekek után járó állami támogatások megszerzése. És ebből a pénzből országszerte tízezrek a kocsma és az uzsorakamat között „őrlődnek”! Erre megoldás lenne az, hogy három gyermek után a további gyermekekre úgy járna állami támogatás, ha az visszafordítható a szülők befizetett adójából – tanácsolja keserűségében a polgármester. (Kuruc.info: brávó, nagyon jól mondja a polgi! Egyenes, nyílt beszéd! Nosza, fajvédők, lehet nácizni, rasszistázni, fasisztázni!)
Finom a fogalmazás, de érthető.
Orosz László tudja, hogy a gyermekvédelmi törvény szigorítása, a szociálpolitikai támogatások rendszerének újragondolása elsősorban a roma lakosságot érintené hátrányosan, holott ők a mindenkori választások idején sok szavazatot jelentenek egyik-másik politikai pártnak. Ezért egyetlen tömörülés sem tűzi szívesen zászlajára ezt a kérdést, márpedig mára elviselhetetlenné vált a vidéki Magyarország számára az a probléma, amelyet egy tartósan segélyekre berendezkedett kisebbség életmódja és ennek anyagi vonzatai jelentenek. Ám a segélyek munkához kötése is csak akkor kecsegtet a helyzet javulásával, ha ezt a folyamatot államilag vezényelt munkahelyteremtés kíséri.
Most aki a gyermekek után járó s egyéb szociális támogatásokból él, pontosan olyan életszínvonalat biztosíthat magának, mint aki becsületesen megdolgozik a pénzéért… Illetve biztosíthatna, ha a pénzt valóban a gyermekeire, a családjára fordítaná.
Piricsén tavaly 66 millió forintot osztottak ki szociális segélyek címén, erre az évre 80 milliót terveztek. Az idén 17 millió forinttal kevesebb az önkormányzat normatív támogatása, mint az előző évben. Száz főt tartanak nyilván tartós munkanélküliként, közülük ötvenen huszonöt év alattiak. A munkaképes korú lakosság egynegyede állástalan, de mivel munkaképesnek tekinthető a rokkantosítottak nagy része is (Kuruc.info: gyengébbek kedvéért: ezek ál-rokik – ahogy a cigányok jó része. Nem csak nálunk – minden országban, ahol orkok előfordulnak, pl. Finnországban. Ezzel kapcsolatos, kötelező jellegű, vitákban érvként kitűnően felhasználható tanulmány ITT), a munkaképeseknek csupán a 26 százaléka dolgozik.
Piricse polgármestere kijelenti: ezúttal meghívja három hónapos terepgyakorlatra Járóka Líviát, Lévai Katalint, Mohácsi Viktóriát, Tamás Gáspár Miklóst és minden olyan jogvédőt, akik elefántcsonttoronyban ülve nyilatkozgatnak a társadalom égető kérdéseiről. (Kuruc.info: valahogy a fajvédők sosem vállalják azt, hogy mondjuk egy hónapra beköltözzenek egy cigánytelep közepére. A zsIndex cigánytopicjában pedig egyenesen gyűjtés is indult, hogy pár prominens fajvédőnek minden ilyetén költségét fedezzék. Meglett volna rá a pénz; egyetlen fajvédő sem vállalta a dolgot. Vajon miért a Rózsadombról vagy az Újlipótvárosból náciznak, rasszistáznak, és miért nem onnan, helyből?)
– Mert nem a Rózsadombról kell ezt az egészet a helyére tenni – figyelmeztet a települési vezető.
Némi adalék a közmunkaprogramhoz: amikor később felhívom Orosz Lászlót további adatok reményében, csak sietve válaszol kérdéseimre, mivel jelenése van a rendőrségen. Szerdára virradóra ugyanis ellopták az önkormányzat két parlagfűnyíró damilos fűkaszáját, s feljelentést kell tennie… (Kuruc.info: vö. “közbiztonság” a cigányfertőzött településeken. Hogy lehet az, hogy ha valahol nincs cigány, akkor ott szinte elhanyagolható a bűnözés? Lásd ezügyben a cigány- és bűnözésmentes Gagyapáti, Kány és Tornakápolna példáját, ahol a lakosok egyértelműen az orkok hiányával magyarázzák azt, hogy egyáltalán nem történik náluk semmi.)
Nehéz eldönteni, hol húzódik a magánügy és a közügy határa. Piricsén sok a reményvesztett ember, aki azt látja, hogy sehogyan sem jut előre. S aki belefásult a közállapotokba és abba, hogy a kormányok figyelme nem vetül a vidéki apró falvakra, előbb-utóbb arról sem akar tudomást venni, mi történik a szomszédjában. Bármennyit beszélünk is róla, a gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos, a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, a nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó, a rendőrség, a társadalmi szervezetek, az egyházak kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál. Ugyancsak ők kezdeményezhetnek hatósági eljárást a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. Ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet.
De Piricsén ezt száz jel ellenére sem tudta senki sem. Ebben a cikkben sok „kötelezett illetékes” és sok „bármely állampolgár” is megszólalt. Nehéz így utólag megállapítani, hogy a szülőkön kívül terhel-e valakit a felelősség – és ha igen, kit – azért, hogy Magyarországon 2007-ben éhen halt egy gyermek. (Kuruc.info: nem, nem terhel. Tetszettek volna nem megfenyegetni a védőnőt, attól félve, hogy az elveteti a purdét, és akkor ugrik a segílyke…)
A piricsei szülőket kirendelt védők védik majd. A nyomozás még tart, a védők iratismertetésen sem voltak, így érdemben nem nyilatkozhattak.
Keretes anyag: Magyarországon kétszázezer ember éhezik, az éhezők száma pedig folyamatosan növekszik – az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) felmérése szerint. A kutatás arra nem terjed ki, hogy mennyi lehet az éhező gyermekek száma. A veszélyeztetettségről már van hazai felmérés: most 223 ezer veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván hazánkban, közülük 126 ezer nagyon rossz anyagi körülmények között él. Majdnem minden ötödik gyereknek elfogadhatatlanok a lakáskörülményei, gyakori, hogy a szülők alkoholisták. Évente 18 ezer egy év alatti gyermeket helyeznek védelem alá, átmenetileg évente 15 ezer gyerek kerül nevelőszülőkhöz. Évente átlagosan ezer büntetőeljárást folytat le a rendőrség kiskorú veszélyeztetése miatt, száz szexuális bűncselekmény közül negyvenet kiskorú ellen követnek el, s a jogvédők szerint minden második héten meghal egy gyermek a családjában elszenvedett bánásmód következtében.
Gyermekjogok
a gyermekvédelmi törvény alapján
* A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.
* A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
* A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön.
* A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.
* A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani."
(MNO)
Kuruc.info - Arppi S.
