Számtalan cikkünkben (lásd pl. EZT) számoltunk már be a cigány lakásmaffia kíméletlen, a gyilkosságoktól sem visszariadó módszereiről. Az alább olvasható cikk cigányokkal foglalkozó része még tovább árnyalja a képet: úgy is ki tudják zsarolni az emberekből a lakásukat, hogy azt elrabolják, és azonnali kézlevágással fenyegetik, ha nem egyezik bele az ügyletbe.

De, persze, a „rendőrök” nem csinálnak semmit. Miközben, ugye, egy normálisabb országban (Cigányisztánon kívül minden más) már minimum hűvösön lennének ezek a korcsok – vagy éppen alulról szagolnák az ibolyát. Csak mi (pontosabban: az impotens Orbán és „rend”őrsége) vagyunk olyan hülyék, hogy megengedjük ennek a minden másik országban üldözött vagy egyenesen irtott söpredéknek, hogy ilyen módszerekkel (is) elvegye tőlünk még a lakásunkat is.

A teljes cikk (a kapcsolódó rész kiemelése tőlünk):

Te hol laksz?
Lakásmaffia-módszerek: fenyegetés karddal, csaló kórházi nővérke és akiknek a bankfiókban lopták el a pénzét

Bájos témával kezdjük az új esztendőt: az Ingatlanmagazinon megjelent egy cikksorozat a lakásmaffiáról. Az első részekben még csak az öltözzünk rétegesen szellemében osztott jótanácsokat egy nyomozó, meg leírta mi mindenre kell vigyázni, de az évindító cikükkben konkrét eseteket szednek elő. Van pár egész egyszerű módszer:

    * A háztulajdonost egy benzinkút mögé csalta élettársa fia, ahol pár karddal felfegyverzett nehézfiú rövid verés után közölte vele, hogy itt tessék szíves lenni aláírni vagy levágjuk a kezét.

    * Nővérke a kórházban a nevére íratta a haldokló néni lakását stb. (Kuruc.info: csak nem a mi drága jó Nótár Ilonánk volt?)

Ugyanakkor a legütősebb természetesen egy rafinált fehérgalléros sztori, amit tényleg csak nagy adag merészséggel és pofátlansággal lehet véghez vinni:

    Egy nemrég történt esetben több sértett is jelentkezett azzal, hogy őket egy meghatározott bank budapesti központi fiókjában megkárosították. A bűnözők ugyanis egy banknak a fejléces nyomtatványaira különféle ingatlancímeket nyomtattak, azzal a szöveggel, hogy az ezekre nyújtott hitelek bedőltek, és a bank ezeket mélyen a valódi értékük alatt, gyakorlatilag a még fennálló követeléséért árusítja. A listára rendkívül vonzó árak kerültek fel.

    Ezután a bűnszervezet egyes tagjai megkörnyékeztek általuk ismert gazdagabb személyeket, akikről tudták, hogy szívesen fektetik a pénzüket ingatlanba, és előadták, hogy ismernek olyan banki vezetőket, akik az árverést megkerülve a listán szereplő ingatlanokat az ott feltüntetett áron eladják részükre némi anyagi előny fejében. A bank központi fiókjának emeletén úgynevezett tárgyalók voltak kialakítva, ezeket az ügyféltérből nyíló ajtók választották el, azokban egy asztal és egy-két szék volt. Ezekbe az ügyféltérből bárki bemehetett, mivel a biztonsági személyzet nem tudhatta, hogy aki oda bemegy, éppen nem egy banki alkalmazottra vár. Ezt használták ki bűnözők.

    Egyikük, már a sértett megérkezése előtt elfoglalta a megbeszélt tárgyalót, majd a társa, aki a listát a sértettnek bemutatta, elkísérte őt a bankba, és bevezette a tárgyalóba. Érdemes belegondolni az ötlet egyszerűségébe, és nagyszerűségébe. A sértett elé banki fejléccel ellátott, az eredetire megtévesztésig hasonló nyomtatványt tesznek, egy valódi banki irodában, öltönyös-nyakkendős, magát banki vezetőnek kiadó bűnöző fogadja. Ezzel szinte bárkit meg lehet téveszteni. A sértettek persze örömmel adtak át alkalmanként akár 10 millió forintos összegeket. Az átadott pénzről az eredetit megtévesztésig utánzó befizetési bizonylatot is kaptak, amelyet a magát banki vezetőnek kiadó csaló aláírt, és le is bélyegzett.

(Urbanista blog)