Számtalan cikkünkben tárgyaltuk már azt, miért menekülnek az orvosok a cigányok lakta településekről (nagyon ajánljuk pl. EZT az anyagunkat; semmiképp ne felejtsük el követni a benne található EZEN hivatkozást). Az alap az, hogy hasfájás és hasonló „halálos” betegségek miatt éjjel háromkor felzavarják, és ha nem hajlandó azonnal rohanni segíteni, akkor éktelen haragra gerjednek, és rossz esetben egyenesen meggyilkolják. Az orvost, természetesen. Ahogy valószínűleg Földessy Máriával is történt, akit szintén meggyilkolt ez a minden másik országban kőkeményen befenyített, üldözött, elkerített, tetthelyen agyonlőtt stb., gyilkos söpredék.
Nos, a szélsőségesen cigányvédő (lásd pl. a kapcsolódó patai cikkünket ITT) TASZ megint kitett magáért: most egy orvos meghurcolásában segédkezik, aki nem akarta meglincseltetni magát a cigókkal, így nem ment ki közéjük – és valószínűleg azt feltételezte, hogy megint egy közönséges hasfájás vagy hasonló kaliberű „probléma” miatt keltették fel hajnali hatkor. Most azonban ráfáztak a korcsok (tetszettek volna máskor nem apró-cseprő ügyekben felzavarni a helyi orvost), mert mire megérkezett a mentő, már kipurcant a beteg.
Hogy honnan tudjuk, a cigányok fenyegetően léptek fel, és ezért nem mert közéjük kimenni az orvos hölgy? Az alább látható videóban maga a halott fia ismeri azt el: "más megölte volna". Ebből érzékelhető, hogy milyen fenyegetőzés, ordibálás lehetett ott; természetes, hogy – rendőri kíséret, önvédelmi lőfegyver stb. nélkül – senki sem megy ki az ilyen megvadult állatok közé, pláne nem egy nő...
Nos, a szélsőségesen cigányvédő (lásd pl. a kapcsolódó patai cikkünket ITT) TASZ megint kitett magáért: most egy orvos meghurcolásában segédkezik, aki nem akarta meglincseltetni magát a cigókkal, így nem ment ki közéjük – és valószínűleg azt feltételezte, hogy megint egy közönséges hasfájás vagy hasonló kaliberű „probléma” miatt keltették fel hajnali hatkor. Most azonban ráfáztak a korcsok (tetszettek volna máskor nem apró-cseprő ügyekben felzavarni a helyi orvost), mert mire megérkezett a mentő, már kipurcant a beteg.
Hogy honnan tudjuk, a cigányok fenyegetően léptek fel, és ezért nem mert közéjük kimenni az orvos hölgy? Az alább látható videóban maga a halott fia ismeri azt el: "más megölte volna". Ebből érzékelhető, hogy milyen fenyegetőzés, ordibálás lehetett ott; természetes, hogy – rendőri kíséret, önvédelmi lőfegyver stb. nélkül – senki sem megy ki az ilyen megvadult állatok közé, pláne nem egy nő...
Érdemes a TASZ anyagából hivatkozott TEOL-interjúból is idézni: „A háziorvos az ordításra ébredt. – „Rohadt k...va, büdös k...va” - ezeket lehetett hallani, mondtam is a férjemnek, hogy a cigányok megint veszekszenek, s mire megfürödtem, itt állt egy mentő – nyilatkozta lapunknak dr. Sári Anikó. – Egyébként sem lett volna hozzá közöm, mert ügyeleti idő volt – tette hozzá. Majd azt mondta, meg sem fordult a fejében, hogy mínusz tíz fokban, hálóingben kiálljon megnézni, mi ez a hangoskodás.” Nos, ez a rohadtkurvázás „valamiért” nem került be a TASZ anyagába; arról nem is beszélve, hogy igenis jó és hihető a védekezés, amit előad (hogy ti. megfürdött)...
Hát, kedves cigányok! Mindezt magatoknak köszönhetitek! Tetszenétek nem mentőst, orvost verni, lincselni, mentőautót fosztogatni, egyáltalán: civilizáltan, emberi módon (tudjátok, mi az?) élni és hálásnak lenni azért, hogy egyáltalán eltartunk benneteket, és nem csináljuk ugyanazt, mint az olaszok, a franciák, az amerikaiak, a finnek, a dánok! És azon se csodálkozzatok, ha az általatok most feljelentett, kikészíteni próbált orvos úgy húz el majd az országból például Norvégiába, hogy a lába sem éri a földet. Nem érdemlitek ti meg azt, hogy egy orvos közétek menjen, és ezzel tönkretegye az életét... Gyógyítsátok magatokat, ha tudjátok, tudtunkkal ti vagytok a Felsőbbrendű Fajta hozzánk, buta paraszt gádzsókhoz képest, biztosan csőstül vannak kitűnő orvosaitok, mentőseitek is. Vagy mégsem? Az egyetlen, akit fel tudtok mutatni, a félnótás, a kisebbségi érzéstől majd szétrobbanó ápolónő, Nótár Ilona? Akkor meg lehet kussolni, mocskok!
A cikk és a hozzá tartozó riportvideó:
Talán még ma is élne
Idősebb Cári István 2011. február 25-én hajnalban disznóvágásra készülődve lett rosszul. Fia és a helyszínen tartózkodó ismerősök hiába hívták a közelben lakó háziorvost, hiába mentek a házához, majd hívtak mentőt is, a doktornő nem segített, a mentők pedig későn érkeztek.
A történtek miatt ifj. Cári István feljelentést tett, a rendőrség segítségnyújtás elmulasztása miatt nyomoz. A TASZ a Magyar Orvosi Kamara előtt zajló etikai vizsgálatban képviseli ifj. Cári Istvánt. Az első fokon hozott határozat azt állapította meg, hogy a doktornő nem követett el etikai vétséget, igaz, egyelőre csak azt vizsgálták, hogy amikor végül lejött a halottszemlét elvégezni, miként viselkedett.
Az egészségügyi törvény és a folyamatos egészségügyi ellátásról szóló rendelet alapján a szintén megindított ÁNTSZ vizsgálat nem marasztalta el a doktornőt arra hivatkozva, hogy nem őt kellett volna hívni, hanem az ügyeletet. Ugyanakkor az egészségügyi törvény kötelezi az egészségügyi dolgozókat, így a háziorvost is, hogy ún. sürgős szükség esetén, helytől és időtől függetlenül, az adott körülmények között a tőlük elvárható módon és a rendelkezésre álló eszközöktől függően az arra rászoruló személynek elsősegélyt nyújtsanak, illetőleg a szükséges intézkedést haladéktalanul megtegyék. Sürgős szükségnek az olyan helyzeteket nevezzük, amikor az azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne. A törvény még arra is kitér, hogy ha nem egyértelmű, hogy ilyen helyzet áll-e fenn, akkor az egészségügyi dolgozónak úgy kell eljárnia, mintha az állna fenn. Álláspontunk szerint elvárható lett volna a háziorvostól, hogy a telefonhívás és egy újságnak adott nyilatkozat tanúsága szerint az általa észlelt kiabálás okáról meggyőződik, és eleget tesz az életmentésre irányuló kötelezettségének.
Az etikai biztosság – egyelőre nem jogerős határozatában - úgy döntött, hogy a háziorvos nem sértette meg a tanúsított magatartásával a rá vonatkozó szabályokat, így azokat sem, amik a betegekkel való bánásmódról, az emberi méltóság tiszteltben tartásáról is szólnak. Igaz, ifj. Cári István nem volt ebben az ügyben betege a doktornőnek, mégis úgy véljük, hogy ez az eset rávilágít arra, hogy miért olyan nehéz bizonyítani az emberi méltóság megsértését az egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok miatt indult eljárásokban.
Hát, kedves cigányok! Mindezt magatoknak köszönhetitek! Tetszenétek nem mentőst, orvost verni, lincselni, mentőautót fosztogatni, egyáltalán: civilizáltan, emberi módon (tudjátok, mi az?) élni és hálásnak lenni azért, hogy egyáltalán eltartunk benneteket, és nem csináljuk ugyanazt, mint az olaszok, a franciák, az amerikaiak, a finnek, a dánok! És azon se csodálkozzatok, ha az általatok most feljelentett, kikészíteni próbált orvos úgy húz el majd az országból például Norvégiába, hogy a lába sem éri a földet. Nem érdemlitek ti meg azt, hogy egy orvos közétek menjen, és ezzel tönkretegye az életét... Gyógyítsátok magatokat, ha tudjátok, tudtunkkal ti vagytok a Felsőbbrendű Fajta hozzánk, buta paraszt gádzsókhoz képest, biztosan csőstül vannak kitűnő orvosaitok, mentőseitek is. Vagy mégsem? Az egyetlen, akit fel tudtok mutatni, a félnótás, a kisebbségi érzéstől majd szétrobbanó ápolónő, Nótár Ilona? Akkor meg lehet kussolni, mocskok!
A cikk és a hozzá tartozó riportvideó:
Talán még ma is élne
Idősebb Cári István 2011. február 25-én hajnalban disznóvágásra készülődve lett rosszul. Fia és a helyszínen tartózkodó ismerősök hiába hívták a közelben lakó háziorvost, hiába mentek a házához, majd hívtak mentőt is, a doktornő nem segített, a mentők pedig későn érkeztek.
A történtek miatt ifj. Cári István feljelentést tett, a rendőrség segítségnyújtás elmulasztása miatt nyomoz. A TASZ a Magyar Orvosi Kamara előtt zajló etikai vizsgálatban képviseli ifj. Cári Istvánt. Az első fokon hozott határozat azt állapította meg, hogy a doktornő nem követett el etikai vétséget, igaz, egyelőre csak azt vizsgálták, hogy amikor végül lejött a halottszemlét elvégezni, miként viselkedett.
Az egészségügyi törvény és a folyamatos egészségügyi ellátásról szóló rendelet alapján a szintén megindított ÁNTSZ vizsgálat nem marasztalta el a doktornőt arra hivatkozva, hogy nem őt kellett volna hívni, hanem az ügyeletet. Ugyanakkor az egészségügyi törvény kötelezi az egészségügyi dolgozókat, így a háziorvost is, hogy ún. sürgős szükség esetén, helytől és időtől függetlenül, az adott körülmények között a tőlük elvárható módon és a rendelkezésre álló eszközöktől függően az arra rászoruló személynek elsősegélyt nyújtsanak, illetőleg a szükséges intézkedést haladéktalanul megtegyék. Sürgős szükségnek az olyan helyzeteket nevezzük, amikor az azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne. A törvény még arra is kitér, hogy ha nem egyértelmű, hogy ilyen helyzet áll-e fenn, akkor az egészségügyi dolgozónak úgy kell eljárnia, mintha az állna fenn. Álláspontunk szerint elvárható lett volna a háziorvostól, hogy a telefonhívás és egy újságnak adott nyilatkozat tanúsága szerint az általa észlelt kiabálás okáról meggyőződik, és eleget tesz az életmentésre irányuló kötelezettségének.
Az etikai biztosság – egyelőre nem jogerős határozatában - úgy döntött, hogy a háziorvos nem sértette meg a tanúsított magatartásával a rá vonatkozó szabályokat, így azokat sem, amik a betegekkel való bánásmódról, az emberi méltóság tiszteltben tartásáról is szólnak. Igaz, ifj. Cári István nem volt ebben az ügyben betege a doktornőnek, mégis úgy véljük, hogy ez az eset rávilágít arra, hogy miért olyan nehéz bizonyítani az emberi méltóság megsértését az egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok miatt indult eljárásokban.
