12 bunkó rendőr akarta lecsukni a szabályosan parkoló mozgássérültet
2007-07-08. 10:16

Mihez kezd egy parkolni próbálkozó mozgássérült, ha 12 rendőr támadja le, hogy fogdába zárják, ha nem áll el a rendőrőrs elől, ahol egyébként szabályosan parkolhat? Tényleg lehet nem engedelmeskedni a rendőri utasításnak, ha az egyértelműen szabályellenes? Hol tehet az ember panaszt, ha a 107 lecsapja a telefont? Ér-e valamit a bunkóság ellen a törvények ismerete? Oláh Péter Balázs osztotta meg velünk egy pesti éjszakai kalandját.

A Múzeumok Éjszakáján négy barátommal kocsival útnak indultunk, mert nyolc ortopédiai műtét után nem igazán tudtam volna egy éjszakát végiggyalogolni.

Eljutottunk a Belvárosba is, de a közelben nem volt sehol szabad parkolóhely, főleg nem olyan, ahol szabályosan meg lehetett volna állni. Parkolóhelyet keresgéltünk, amikor is a Kecskeméti u. 6. sz., az V. kerületi rendőrőrs előtt találtunk egy szabad helyet.


Máskor is álltam már itt meg a mozgássérült igazolványommal, akkor kaptam egy büntetőcédulát, hogy fel lettem jelentve, de mint kiderül, mégsem. Úgymond blöfföltek.

Hogy miért, az is rövidesen kiderül.

Amit tudni kell:

1. A helyszínen a mellékelt forgalomtechnikai rend van érvényben, attól eltérő közúti jelzést elhelyezni, a közutat a közforgalom elől elzárni csak a közútkezelő engedélyével lehet. Ezalól akkor van kivétel, ha a közút rendkívüli igénybevételére van szükség (pl. demonstráció, rendezvény).

2. Hangsúlyozandó szabály, hogy a mozgássérült a várakozni tilos ellenére várakozhat.

3. A rendőrségi törvény szerint a rendőr utasítását végre kell hajtani, kivéve, ha mérlegelés nélkül megállapítható, hogy jogellenes. Hogy utóbbi esetben kitől kell segítséget kérni, arról nem szól a törvény.


* Az engedélyezett forgalmi rendtől eltérően az őrs előtt a járdára és a forgalommal nem szemben egy alacsony magasságban lévő megállni tilos tábla volt kihelyezve, hogy ne lehessen a járdára se hajtani, sem pedig megállni. Ezen tábla sehol nem szerepel az engedélyezett közúti jelzések közt, sem pedig olyan indok nem állt fenn, ami miatt azt kihelyezhették volna. Régóta ott van már ez a tábla, hogy a rendőr kollegák meg tudjanak állni. (Ugyanis megkérdeztem, hogy ha a mozgássérült annyira zavarja, akkor miért nem bünteti meg azokat, akik a várakozni tilos ellenére tényleg jogszerűtlenül várakoznak. Nyíltan meg is mondták: mert az a rendőr kollegák magánautói.)


Tehát szerettem volna megállni az őrs előtt, de egy civilbe öltözött ember a kocsim elé állt, â01Eüssem csak el nyugodtanâ01D felkiálltással. Mire mondtam, nem szeretném elütni, csak parkolóhely hiányában szeretnék vagy a járdán megállni (mert adott feltételek teljesülése esetén az is lehetséges), vagy itt várakozni. Erre kijött egy rendőr hölgy, kérte az irataimat, többször megvizsgálta a mozgássérült igazolványt, de minden irat rendben volt. Abba is belekötött, hogy hányan ülünk az autóban, de ez sem volt sikeres.

Mikor mindent rendben talált, és semmibe nem tudott belekötni, ismét felszólított, hogy álljak el onnan. Mondtam, nem állok, mert már egy ideje itt keringek, és ha lenne máshol hely, megtenném, de nem szeretnék gyalogolni, mert fájnak a lábaim, a csípőm és a derekam. Közöltem, hogy én itt jogszerűen megállhatok, de ezt sem engedték, nemhogy azt, hogy várakozzak, mert mint mozgássérült várakozhatnék is. Máshol pedig szabálytalanul nem szeretnék megállni.

Mondtam neki, hívja ide a felettesét, a váltásparancsnokot vagy az ügyeletes tisztet. Ekkor erről a kis belvárosi őrsről előkerült vagy 12 rendőr. Volt akinek csirkecomb volt a szájában és csúnya szavak. Elkezdték kétségbe vonni a betegségem, â01Enem is vagyok mozgássérültâ01D, és hogy â01Eegy jó nő kellene nekem, nem másâ01D, illetve, â01Eha letettük a kocsit, akkor a többiekkel leszopjuk egymástâ01D kérdezték.

Közben előkerült a 14152-es jelvényszámú rendőr, aki állítólag az általam kért tiszt volt. Ismét elmondtam neki, hogy én itt jogszerűen várakozom, mire ő közölte, hogy elszállítatja az autómat. Mondtam, nem hiszem, hogy sikerülne, de nyugodtan próbálja meg, értek a közlekedésjoghoz, hiszen rendőröket tanítottam. Látva, hogy nem ijedtem meg, eléggé ideges lett, és közölte, hogy elintézi, soha többet ne taníthassak a rendőrségen.

Mondtam, ettől sem félek, de az értelmetlen vitáknak nem látom értelmét, így én most itt hagyom a kocsit, és ha gondolja, nyugodtan jelentsen fel. Közölte ez meg is lesz, de álljak el, mert ha nem akkor 12 órára lecsuk. (Ami a törvény szerint első körben csak 8 óra lehetne, de a szerv vezetője 12 órára meghosszabbíthatja).

Közöltem, hogy ez nyilvánvalóan jogellenes és a jogellenes rendőri utasításnak nem vagyok köteles eleget tenni, a kihelyezett közúti jelzés engedély nélküli, és indokolatlan, így értesítem a BRFK Központi Ügyeletét (107). Fel is hívtam, ahol közölték, panasszal élhetek a rendőri intézkedéssel szemben, és szó nélkül lecsapták a telefont.

Hívtam hát az ügyészséget, de nem lehetett elérni senkit. Felhívtam a rendőrségi panaszokra fenntartott zöld számot, ahol - ki más vette volna fel a telefont - mint a rendőrség! Sokat itt sem segítettek, csak felírták az adataimat, hogy majd továbbítják a kerületi kapitánynak. Az ember elvárná, hogy egy ilyen telefon az ügyészségen, de legalább az ORFK-n csengjen...

Ezek után - mivel nem akartam 8 órát fogdán ülni, másnap dolgoznom kellett - kénytelenül elálltam onnan.

Pár nap múlva hívtam az V. kerületi rendőrséget, ahol nem kívántak tájékoztatni, arról, hogy indult-e ellenem eljárás. Elmondtam, hogy egy egyesület vezetője vagyok, és a sajtóhoz fogok fordulni. Erre már készségesebbek voltak. Közölték, nem tettek a rendőrök feljelentést, csak szóbeli figyelmeztetésben részesítettek. Milyen érdekes, én és a négy tanú nem erre emlékszik. De én a figyelmeztetést sem vagyok hajlandó elfogadni, mert nem vétettem, csak jobb lehetőség hiányában éltem a biztosított jogommal.

Így szeretnék a rendőrök visszanyerni a társadalomban elveszett bizalmukat?
Hogy lehetséges az, 2007 nyarán, hogy egy rendőr azzal fenyegethet, hogy lecsuk, ha nem engedelmeskedem, amikor nyilvánvaló, hogy nem történt szabálysértés?
Miért nem ismeri a KRESZ-t?
Hogy lehetséges, hogy felhívom a 107-et és segítséget kérek, és leteszik a telefont?
Mi történik, ha egyedül vagyok, hogy bizonyítom, hogy mi történt velem?

Kértem, vegyünk fel jegyzőkönyvet a történtekről, de nem tették, csak a szabálysértési őrizettel fenyegettek. Ugyanakkor az ócsárolást a négy tanú előtt bátran meg merték tenni. Félelmetes és elszomorító.

Oláh Péter Balázs,
Technikaszakos tanár, közlekedési szakoktató, joghallgató,
az EMBER Mozgássérültek Érdekvédelmi és Rehabilitációs Egyesületének titkára

(Az eredeti cikk itt)