Olvasói rovatunkban ÁVO-s sztorik is elférnek a cigányos rémmesék mellett
2008-02-28. 09:38
Önmagam böngésztem a neten, és akadtam erre az elhagyatott szigetre, amit Önök képeznek ezen világhálón. Talán az egyetlen olyan honlap, amely 100%-ig hazafisággal átitatott. Na nem nyalizásból írom ezt, hiszen totális mértékben nem tudok egyetérteni az Önök álláspontjával, nem vagyok rasszista, hiszen akad az ismeretségi körömben éppúgy roma mint zsidó vagy néger (akkor végképp nem értjük, miért nem az - a szerk.), nem nézek le senkit sem származása, felekezete, bőrszíne miatt. Mint joghallgató, tisztában vagyok most már az alkotmányos alapjogokkal, és ismerem a hozzá kapcsolódó nemzetközi egyezményeket, szerződéseket, kodifikációkat. Éppen ezért imádom azonban olvasni a website-jukon a rendőrbűnözésről szóló cikkeket és az elcsatolt részeken történő sajnálatos, bicskanyitogató eseményekről szóló, nem kevésbé hiteles, a hazai sajtó által csak szimplán elhallgatott tényeket, információkat, máshonnan nem jutnék tudomásukra. De az örök szerelmem akkor is innét az ÁVH!
Egy esetet szeretnék megosztani az olvasóközönségükkel, ez velem történt meg a budapesti V. kerület Só utcájában, 2007 augusztusában, még mindig aktívan él emlékeimben. A szüleimtől kölcsönkapott - japán gyártmányú - gépkocsimmal tolatás közben szabálysértést követtem el, egyirányú utcában tolattam, és felkaristoltam az "ellenfelem" járművének 3 elemét is, az első ajtótól a csomagtartóig a tükrömmel szinte minden plezúrt lekaristoltam.
Egy taxis kapásból észrevette a történéseket, egyből kipattant, a haverjaim, akik meg egyébként fényes nappal velem voltak, fogták le a csókát, hogy nehogy nekem essen, nem minthogy nem is az övé volt az ellenérdekű személy gépkocsija, de mindegy. Úgy verte már nekem is ő a nyálát, mintha most gyújtottam volna fel a Parlamentet, majd fülön csípett a szó szoros értelmében, és az étterem tulajdonosához vezetett. A közeli vendéglátó egység tulajáé volt ugyanis az a fostalicska, amit megsturcoltam. Elmondtam, mi történt, na nem mintha el akartam volna menekülni vagy mismásolni a dolgokat, mindegy.
Õk meg kihívták az Államvédelmi Hatóságot, és jegyzőkönyvet vettek kapásból. Nem volt nálam a csekk, amit az általam vezetett gépkocsi tulajdonosa, nevezetesen a tulajdon édesapám a biztosításért befizetett, olyan ordibálás vette kezdetét, mintha Lárifári Elquróra emeltem volna épp egy géppuskát, és tepertek volna le a gorillái. A hóhéraimnak végül be tudtam mutatni a szükséges csekkeket, és szabálysértésért írtak fel, a többi dolga a biztosítóé - megjegyzem, a kárfelmérők a későbbiekben is még hetekig g.ciztek velem.
Kaptam is ott a helyszínen egy 5000 forintos csekket, amit be is fizettem kapásból. (Hol van az udvarias ügyintézés, he? Legjobb tudomásom szerint a rendőri intézkedésekről szóló törvényben is benne foglaltatik a napszaknak megfelelő köszöntés, úgy mint jó napot, jó estét vagy valami bibábú, de nem, egyből: "Köcsög, mit csináltál a kocsival?!") Hát köszönöm, én az ellenkező nemhez vonzódom, jelen esetben a szebbikhez, a nőihez, férfivel nem volt dolgom soha, ki is kértem magamnak, jó, hogy nem vágtak pofon.
Ez még mind semmi. Befizettem, és ráadásul 8 munkanapon belül, ahogy kérték (parancsolva ugatták).
De most jön a svédcsavar: fizessem be még egyszer, ellenkező esetben mehetek közmunkára vagy pedig azt átváltoztatják a minimális tételű börtönbüntetésre a be nem fizetésig. Hát köszönöm, pedig be volt fizetve a nyamvadt ötezresük! Miért kell velem cicózni? És kétszer kifizettetni egyazon büntetési tételt?
Aztán meg mint aki jól végezték dolgukat, a felszólító levélben még 1000 forint APEH-tartozást is a nyakamba varrtak. Nem tudtam, sírjak e vagy nevessek a hülyeségükön.
Ennyi volna az én sztorim. Sok sikert és kitartást a további munkájukhoz!
Maradok tisztelettel:
Robbie |
