Posta Imre levele a Tettrekész Rendőrségnek: álljatok ellen a felülről jövő pszichoterrornak!
2008-04-18. 06:45
Tisztelt TMRSZ (Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete) Tagtársaim és mindenki más, aki érzi, hogy beköszöntött a tettek ideje!
Megtisztelő számomra, hogy hozzátok szólhatok! Nem hangzatos szónoklatot, vagy érthetetlen pszichoblablát, hanem szívből jövő üzenetet, sorsomból merített igaz szavakat. Biztosan mindannyian ismeritek már azokat a cselekedeteimet, amelyekkel nem csak a Köztársasági Őrezred testi-lelki-szellemi krízisére, az ott lévő káderek és „vezetők” emberi és szakmai alkalmatlanságára kívántam ráirányítani a megkérdőjelezhető ambíciókkal bíró politikusok és a szintén kornyadozni látszó, mentális erőfeszítésre már csak ritkán képes közemberek hazugságokkal elaltatott figyelmét.
Biztosan értitek azt is, hogy a Rendőrség egészénél tapasztalható, sokszor az ügyészségek által szemmel látható módon is „pártolt” vezetői visszaélések, a tisztességes szándékú, elkötelezett és talán kissé szentimentális dolgozók lelkét nyomorítják, tetterejüket, változtatásra való hajlamukat kasztrálják, miközben serényen korrumpálni igyekeznek a még mindig helytálló, becsületes rendőröket.
Ha szép szóval nem képesek „behódolásra bírni”, önmagukhoz hasonló elvtelen bábokká sorvasztani valakit, akkor fenyegetésekkel iparkodnak megfélemlíteni, fortélyos trükkökkel, pszichoterrorral, piti ügyek felfújásával és kollégáik hamis tanúzásra való rábírásával kísérlik meg ellehetetleníteni, fizikailag és mentálisan is megadásra kényszeríteni azokat, akik a magánpraktikáikra veszélyesek lehetnek, mert esküjükhez híven, a közösséget kívánják szolgálni, fajra, nemre és felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül.
Sokan megosztottátok velem tapasztalataitokat, a lezüllesztett Rendőrség lelki válságának tapintható tüneteit, és bizalmatokba fogadtatok, mert érezhetően egyre pontosabban azt diktálja a lelkiismeretetek, hogy a Rendőrség szervezetének a REND-et kell szolgálnia, mert a RENDBEN lenni jó. Annyi RENDKÍVÜLI (renden kívüli) eseménnyel találkozhatunk manapság, hogy össze vagyunk zavarodva. Nem is csoda, ha alig vagyunk képesek eligazodni a külső világban, miközben a betarthatatlan RENDELET-ek sorra bonyolítják az emberi normákat. Ma, ha valaki azt meri még mondani nekem, hogy „jogállamban élünk”, a szemébe nevetek és vidáman helyreigazítását kérem: „jogászállamban vegetálunk”!
Pedig: „Haza csak ott van, ahol jog is van!”- de ezt a strófát még csak kevesen értik. Ki védi meg az állampolgárok jogait, értékeit, testi épségét, életét? Ki őrzi a REND-et? A RENDŐRÖK? Valljuk be: a hivatalos bűnügyi statisztikák hihetetlen módon elrugaszkodtak a valóságtól, a statisztikai adatok kapcsán sokszor felmerül az emberben Winston Churchill idevágó mondása: „Csak azt a statisztikát hiszem el, amit magam hamisítottam.”
A munkafeltételekhez szükséges anyagokat, eszközöket, élő erőt, a megélhetéshez szükséges anyagi juttatásokat, lelki motivációs bázist, jobbára hozzá nem értő, „haveri körből verbuválódott vezetői gárda” igyekszik csökkenteni, elvonni, manipulálni, stb. Ki őrzi az őrzőket? Ki akar itt REND-et? A Magyar Honvédség szétzüllesztését katonatisztként éltem meg, de a Köztársasági Őrezrednél eltöltött hét évem alatt megtapasztalt rezignált szakmaiatlanság, dehumanizálódó bajtársi kapcsolatok, „mutyi” alapján piedesztálra emelkedett „vezetői” dísztársulat még a legmélyebbről fakadó empátiám ellenére is önérzetem közepét kezdték ki.
Emberek, ebbe bele lehet ám halni! A munkahelyi stressz okainak túlnyomó része nem a normális munkamenetre, hanem az ostoba vezetői magatartásra vezethető vissza. Ez ténykérdés, nem vita tárgya, bár nem zárható ki, hogy a végeken, eldugott helyőrségekben még tartják magukat a baráti jóindulat, a törvényesség és kollegalitás nemes eszményéhez, és rejtőzködve lappang néhány valódinak is nevezhető EMBER az irányítói posztokon. Lehet, őket véletlenül felejtették ott a magas beosztású, súlyos váll-lapokkal, és az ezzel járó kellemetlen felelősséggel agyonterhelt, kétes célokat szolgáló, sokszor csak a magánérdekeiket védeni hivatott, beosztásához méltatlan főtiszti kaszt és tábornoki kar (tisztelet a kivételeknek).
Ki véd meg benneteket? A szakszervezetek sorában üde színfolt a TMRSZ. Szerintem, a többire nézve túlzó még az „érdekképviseleti szervezet” elnevezés használata is. Korábban a BRDSZ tagjaként sok szakszervezetis baklövést megéltem, majd amikor a cég egykori „kiskirályát”, Szabó Ferenc dandártábornokot a „tisztesség követelményét nem megszegve”, a látszat kedvéért nyugdíjazták (ehhez volt némi közöm, azt hiszem), meg kellett éljem, hogy az Őrezred élére kapkodva kinevezett Dobozi tábornokhoz „pofavizitre” látogató BRDSZ főtitkár-helyettes és helyi „bizalmi” a kegyeiért esedeztek, s bocsánatát kérték, mert a céggel szemben indított munkaügyi peremben 2007. december 31-ig, az ő jogtanácsosuk képviselt.
Szégyellem magam, helyettük is! Amilyen a mosdó, olyan a törölköző! Amilyen a mai Rendőrség, olyan a BRDSZ, ezt tapasztalatból jól tudom. Az alkoholizmus minden szervezetet szétrombol, és ez alól egyes szakszervezeti vezetők sem kivételek! Mondom ezt az emberi lélek bizonyos szintű - szakmai gyakorlattal is rendelkező - ismeretében. Pedig a bátor változtatáshoz világos gondolatokra és tiszta kezekre van szükség, miközben a minimális elvárás a morális feddhetetlenség, példamutató emberi és szakmai helytállás. Kompromisszumokat csak ilyen határkövekkel megjelölt portán belül érdemes kötni.
Kedves Tagtársaim és mindenki más!
Ne gondoljátok, hogy magától majd minden egyszerre jobbra fordul anélkül, hogy a kívánt célért, önmagadért és a Nagy Egészért semmit nem kell tenned. Mint látod, tapasztalod, a hazugságokban fuldokló társadalom a Rendőrséget sem kíméli. Megcsúfolt önérzetű, bizonytalan önértékelésű kollégáink küzdenek az előítéletekkel, szinte napi élet-halál harcot vívva megélhetésükért, munkahelyük és a becsületük megtartásáért. Gondolkozzatok el, hová vezet ez az út! Mindenkinek joga és kötelessége megvédenie önmagát, kiállni a céljai mellett, megóvni a családját a munkahelyén őt ért atrocitások, vezetői visszaélések káros következményeitől. Ám egyedül nem megy, illetve, rettentően nehéz feladat megvívni az (üres)fejű szervezeti bürokratikus sárkánnyal, s kíméletet ne várjon senki, csak azok, akik a sokszor semmihez nem értő vezetői klikkhez tartoznak.
REND-ŐR-KÖZ-I-GAZSÁG címet viselő könyvemben ilyen küzdelmes kalandot írtam meg, ha akarsz, te is okulhatsz belőle! Össze kell fogni a hazugságok, a korrupt vezetők és kollégák érdekében is, nincs más út! Helyesen kell cselekedni, nincs más lehetőség ahhoz, hogy érdemi változások következhessenek be ebben az állami szektorban. Nincs idő sem! Nem érünk rá! A magánérdek már régen betette a lábát a közszférába. Mire észbe kapsz, már ki is szervezték alólad beosztásodat, és valamelyik volt, vagy még aktív korrumpálódott főrendőr és haveri körének KFT-je veszi át tőled a stafétát. Ha meg akarod őrizni a munkahelyedet, a munkád és önmagad becsületét, először a saját sorainkat kell REND-be tenni. Te döntesz, s ha nem teszed meg, akkor mások döntenek felőled, de az nem fog tetszeni, ezt immár látnod kell. Ha már döntöttél, akkor pedig készülj a tettekre, mert eljött az idő! Légy Te is Tettrekész!
Üdvözlettel:
Posta Imre
szakpszichológus, TMRSZ-tag
Forrás: TMRSZ
Posta Imre REND-ŐR-KÖZ-I-GAZSÁG című sikerkönyve ide kattintva rendelhető meg! |
