Olvasói nyílt levél a Holocaust Emlékközpont vezetőihez
2008-04-10. 21:18

Ezúton hívnám fel a Holocaust Emlékközpont illetékeseit, hogy javítaniuk kell a "kommunikáción". Mert így féligazságaikat és csúsztatásaikat nehéz lesz lenyomni az odalátogatók torkán. Jó, lehet, aki teljesen ostoba és tájékozatlan, azt el lehet szédíteni, de azért vannak még köztünk, gójok közt is gondolkodó, értelmes emberek. Igaz, Hiller haver és az SZDSZ ténykedésének köszönhetően egyre kevesebben vagyunk ilyenek, de még vagyunk.

Hölgyeim és uraim, valamit újítani kellene ott a múzeumban! Mert például önök az odalátogató érdeklődőknek 6 millió legyilkolt zsidóról beszélnek, holott Raul Hilberg, a holocaustról szóló szentséges művében /The destruction of the European Jews/ 5,1 millió áldozatot említ. Mi több, a másik felkent történészük, Gerald Reitlinger könyvében /The Final solution/ 4,6 millióra teszi a háború alatt bármilyen okból meghalt zsidók számát. Mit fognak mondani, ha valaki lesz olyan udvariatlan - és bátor -, hogy rákérdez a számokra?

További kínos magyarázkodások elkerülése végett javasolnám, hogy ne emlegessék Hitler 1941-es rendeletét a zsidók megsemmisítéséről, mert nincs ilyen rendelet. /Már az előbb említett két "hivatalosan" elfogadott holocaust könyv legújabb kiadásaiban sem szerepel az utalás erre az állítólagos rendeletre./

Kínos az is, amikor vitatott hitelességű dokumentumokra hivatkoznak. Mert a régi holocaust-dogma szerint - egészen pontosan a 60-as évek eleje óta mondják ezt - a wansee-i konferencián döntöttek a nácik a zsidók megsemmisítéséről. De nyilván Önök is jól tudják, hogy ezt az állítást igen sokan kétségbe vonják. És nem csak az "antiszemiták" és a "Holocaust-tagadók". Íme Yehuda Bauer, izraeli történész véleménye /amit önök is pontosan ismernek/: "a közvélemény még mindig ismételgeti, újra meg újra, a hülye sztorit, mely szerint a Wansee-i konferencián döntöttek volna a zsidók tömeges megsemmisítéséről".

Önök végtére is történészek, ezért az lenne a tiszteletteljes kérésem: osszák meg velünk a legújabb kutatási eredményeket! Ha pedig a holodogma egyes elemeivel kapcsolatban papjaik körében is kételyek merülnek föl, legyenek kedvesek, tudassák velünk ezeket!

És ha szabad kérnem: ne távolodjanak el túlságosan az igazságtól, mert akkor a végén azt sem hisszük el majd, ami esetleg tényleg megtörtént. Így például jobb volna nem nagyon mutogatni azt a hírhedt fényképet, amelyen állítólag egy német katona látható, aki egy karjaiban gyermeket tartó asszonyra céloz a fegyverével. Mert mint önök is pontosan tudják, ennek a fényképnek van egy másik része is, amit elrejtenek előlünk: a kép levágott felén ugyanis /vélhetően orosz/ katonák láthatók, és a német hadfi ezekre céloz, nem arra a szerencsétlen asszonyra!

Aztán ott van a Schindler-listája című hologiccs film, amit úgy kezelnek, mint valami történelmi dokumentumot. De hát az Isten szerelmére, az egy játékfilm, nagy része kitaláció, és tele van hatásvadász elemekkel. Jó, azt még csak megértem, hogy nem kötik teljesen tudatlannak gondolt látogatóik orrára, hogy Schindler valójában a meglehetősen kétes üzelmeket folytató Erich Kastnerrel dolgozott együtt. Aki azért, hogy cionista barátait mentse, a nácikkal egyezkedett  zsidók tömegeinek  deportálásáról. De ott van az a mondás, amit Schindlernek tulajdonítanak, és amivel a filmet is reklámozták annak idején. Így szól: "Aki egy életet megment, az egész világot megmenti".

Na persze arra önök is felhívják a figyelmet, hogy nem Schindler ötlötte ezt ki, hanem a Talmudból vette az idézetet. Csakhogy a Talmudban szó szerint ez áll: "Aki egyetlen zsidó életet megment, az az emberiséget menti meg". Hoppá. Úgyhogy jó lesz abbahagyni a Talmudra történő hivatkozásokat, mert a végén kínosan felsülnek vele.

Sorolhatnám még a töménytelen torzítást, elhallgatást, amivel a zsidóság történetét bemutató kiállításuk, előadásaik telítve vannak. Mert éppen a lényeg nem derül ki ebben a múzeumben: ha olyan jól megfért korábban magyar és zsidó, mint ahogy állítják, akkor miért kezdtük el egyszercsak legyilkolni őket? Ugyanez a kérdés a németek vonatkozásában is megválaszolatlan marad. A zsidók maguk nem hibáztak? Nem volt túlságosan nagy a hatalom, amit a kezükben összpontosítottak? Nem fordultak némelykor szembe a többségi nemzetek törekvéseivel?

Teljesen hamisan mutatják be továbbá a magyar, mint "bűnös nép" történetét is, a legkisebb megértést sem mutatva nemzeti törekvéseink, érdekeink iránt. Miért mondogatnak továbbá olyan badarságokat, hogy az aljas és gonosz magyar vezetők mint valami vágóhídra hurcolták ki katonáinkat a szovjet frontra? Önöknek természetes, hogy Izrael Dél-Libanonban harcol, sőt Bejrútot is bombázza nemzeti érdekei megvédése érdekében. Meg hát az iraki háborúnak is örülnek, hiszen  Szaddam Huszein rendszerének bukásával eltűnt a zsidó állam egyik legveszedelmesebb ellensége. De ha Önök, illetve amerikai barátaik védhetik a zsidóság /és persze Amerika/ érdekeit sok száz, illetve sok ezer kilométerre saját országhatáraiktól, akkor miért  ne védhette volna a magyar katona a hazáját a Don-kanyarnál?
Egyszóval: hagyjanak fel a kettős mércével, legyenek belátóbbak, és ami a fő: több ténnyel, dokumentummal, levéltári adattal támasszák alá mondanivalójukat. Képtelenség, hogy mendemondákból, ki tudja kikről, hol készült fényképekből, játékfilmekből, illetve a "háborús bűnösök" sok esetben veréssel és fenyegetéssel kicsikart vallomásaiból építik fel a holocaustról szóló mesét.

További eredményes, és a tényekre nagyobb hangsúlyt fektető kutatómunkát kívánva
maradok tisztelettel
egy nevének elhallgatását kérő látogatójuk

ui.: sajnálatos, hogy az ember nem mer ezekről a kérdésekről nyíltan és nevét is vállalva beszélni, de a "holocaust-tagadónak" kikiáltott emberek elleni hajsza a félelem légkörét teremtette meg. Pedig a "demokrácia annyi, mint nem félni" ugye.