Ilyen vidám, bájos ünnep hát ez a purim. Ennek megfelelően a pajkos kis héber nebulók különféle vicces jelmezeket öltöttek magukra. A legmókásabb az alant megtekinthető, moszados terroristagúnyába bújt izraelita csemete volt, akit épp intenzív szocializálódás közben kapott lencsevégre a szemfüles (jaj, remélem, ez nem antiszemita jelző!) fényképész.

A kedves jelenet nyilván szervesen illeszkedik az iskola hitvallásába, mely szerint “célunk, hogy intézményünkben - az óvodától az érettségiig illetve szakvizsgáig - tanítványaink számára értékeken alapuló szociális környezetet és nevelést, egészséges és sokszínû társas életteret, magas színvonalú, és személyiségüknek, érdeklődésüknek megfelelő tanulási lehetőséget biztosítsunk. Tanulmányaik befejezése után tanítványaink legyenek képesek az önálló folyamatos tanulásra, döntések meghozatalára, legyenek nyitottak környezetükre, életvitelükre az önépítés váljon jellemzővé.”

Csak remélhetjük, hogy az önépítő életvitel jegyében a kis csipiszli nem fog tíz év múlva ugyanilyen ruhában könnygázzal, netán éles lőszerrel lövöldözni a mi gyerekeinkre, ahogy Palesztinában (és 2006 ősze óta már Csonka-Magyarországon is) teszik.