Orbán Viktor és Angela Merkel német kancellár csütörtöki sajtótájékoztatója után a német lapok egyetértettek abban, hogy alapvető ellentét van a német és a magyar kormány migrációval kapcsolatos világnézetében, ugyanakkor a Spiegel Online azt hangsúlyozza: Merkelnek szüksége van Orbánra, ha valamit tenni akar a menekültválság megoldására.

Ráadásul a német kormányzat is kezd az illegális bevándorlás kezelésében egyre keményebben fellépni. Nemcsak szavakról van szó: az újjáalakuló bajor határrendőrség az osztrák határon már gyakorlattá tette az illegális bevándorlók visszautasítását (erre bizonyos esetekben a schengeni szabályok lehetőséget adnak). Horst Seehofer, a bajor CSU elnöke és egyben német belügyminiszter elrendelte azt, hogy az egyszer már kiutasítottakat nem engedik vissza az országba. Idén 4600 engedély nélküli belépés történt, közülük 2450 személyt visszautasított a szövetségi rendőrség a német határon.

Ugyanakkor továbbra is kérdés, hogy ha nem egyes esetekről, hanem átfogó intézkedésekről van szó, akkor mely országok fogják visszafogadni a Németországból kiutasított illegális bevándorlókat. Magyarország és Ausztria csütörtökön nemet mondott Berlin kérésére: Seehofer Sebastian Kurzcal, az osztrák kancellárral tárgyalt Bécsben ezen a napon, míg Merkel kancellár Orbán Viktorral tartott olykor feszült hangulatú sajtótájékoztatót megbeszélésük után. Kurz és Orbán egymáshoz igazodnak, Orbán ezt már a Merkellel való tárgyalás előtt jelezte: Magyarország addig nem állapodik meg Németországgal, amíg a németek nem jutnak egyezségre Ausztriával a visszautasítottak befogadásáról. Márpedig Ausztria nem akar befogadótáborrá átalakulni, ezt megint csak Kurz hangsúlyozza, és Seehofer sem tudta álláspontjának módosítására rávenni az osztrák kormányfőt.

Mindezek után kérdés, hogy mire jó a három német koalíciós párt – a CDU és a CSU, illetve a szociáldemokraták, az SPD – egyezett meg.

A nagykoalíció pártjai egyöntetűek abban, hogy fel kell gyorsítani a menekültügyi eljárásokat, és általában is keményítenek a menekültpolitikán.

Az SPD frakcióvezetője, Andrea Nahles arról beszélt, hogy ez a menekültpolitika újrarendezéséről szóló csomagterv lesz, anélkül, hogy Németország önálló vagy nemzeti különútra lépne a menekültpolitikában. Nahles szerint fontos, hogy nem lesz egyoldalú visszautasítás a határon, és az eljárások felgyorsításához nem kell törvénymódosítás. A Spiegel viszont azt emeli ki, hogy az SPD régi követelése, egy új bevándorlási törvény a Bundestag elé kerülhet még ebben az évben.

A Die Welt a hárompárti megállapodás után felteszi azt a kérdést is: mire volt jó a hosszú heteken át való vitatkozás, ha csak ennyire jutottak a nagykoalíciót alkotó politikai tömörülések? Egy kétoldalas koncepcióról van szó, amely általánosságokat tartalmaz döntően a lap szerint. A Seehofer által javasolt tranzitállomások helyett a dokumentum tranziteljárásról beszél, ugyanakkor maga Seehofer szerint lesznek transzferállomások, amelyet már nem tranzitnak hívnak, az SPD kérésére. A szófacsarás nem hatotta meg a német sajtót, amely inkább a konkrétumokra lett volna kíváncsi.

Annyi bizonyos, hogy a hétfői CDU-CSU-megállapodásnak megfelelően az SPD is belement abba, hogy azokat a "menekülteket", akiket más EU-tagállamban regisztráltak már, visszautasítják Németországból. Ezzel az úgynevezett másodlagos migrációt akarja megfékezni a három kormánypárt.

A gyorsított eljárásban tehát konszenzus volt, az azonban nem derült ki, hogy ez csak az osztrák határra vagy az összes szomszédos állammal közös határra vonatkozik-e. A Spiegel hangsúlyozza, hogy a gyorsított eljárásnak „határközelben” és 48 órán belül le kell zajlania. Itt azonban az EU-szintű szabályozást is módosítani kell, hiszen a dublini eljárás a gyakorlatban jelenleg nemigen működik, ezért a német nagykoalíciós megállapodás már csak ezért is egyelőre papíron fog maradni. A visszautasítás tehát jelenleg nem működik, hiszen ehhez kétoldalú megállapodásokat kellene kötnie Berlinnek. Ez lenne Seehofer feladata.

Itt azonban a német sajtó is rámutat arra, hogy az egyes "nacionalista" politikusok, mint Seehofer, Kurz vagy Orbán Viktor harciasan védekeznek a bevándorlás ellen, és egymás iránt rendkívül szolidárisak, ha például Angela Merkellel kell szembeszegülniük.

Ám a Merkel-féle eredeti javaslatok, az európai szintű szabályozás helyett a bevándorlásellenes politikusok képtelenek megállapodni egymással a konkrét ügyekben. Seehofer csütörtökön hiába mosolygott Kurzzal együtt Bécsben, az osztrák kancellár elutasítja a migránsok visszafogadását, és még nehezebb lesz a dolguk a németeknek Olaszországgal, ahol Matteo Salvini belügyminiszter és Liga-elnök népszerűsége az egekbe szökött a kemény római bevándorlásellenes politika meghirdetése óta. Így Olaszország sem hajlandó visszafogadni migránsokat. Terveznek ugyan most olasz-osztrák-német belügyminiszteri hármas találkozót, de ennek kilátásai korántsem túl rózsásak.

Seehofer mindenesetre most európai körútra indul: Róma, Athén, Párizs, Szófia, Zágráb és Bukarest következhet egymás után. Kérdés, hogy a német belügyminiszter milyen sikert tud majd felmutatni. Különösen azért érdekes ez a megnövekedett nemzetközi aktivitás, mert Seehofer eddig Brüsszelbe nem nagyon járt az EU belügyminiszteri találkozóira.

A német belügyminisztérium előtt egy másik súlyos feladat is áll: a határon mostanában jóval kevesebb betolakodó érkezik, mint 2015-ben, ezért az országon belül tartózkodó illegális bevándorlókkal is tennie kellene valamit – legalábbis a bajor párt programja szerint. És ugye ennek a CSU-nak az elnöke Seehofer, ráadásul Bajorországban ősszel tartományi választások lesznek.

Most is azokról van szó, akiket más országokban regisztráltak, de Németországban vannak fizikailag. Őket különleges központokba (AnkER) gyűjtenék a hatóságok. Erről nem kell új koalíciós megállapodást kötni, ez benne van a korábbi koalíciós szerződésben is. Egyelőre ezek a központok csak papíron léteznek. Őszig elvileg hatot is nyitnának belőlük.

A Die Welt szerint a nyomás egyre nő, hogy Seehofer ebben az ügyben is tegyen valamit. Kérdés, mit, hiszen itt ugyanabba a problémába ütközik, amit már eddig is ismételgettünk: hová toloncolják majd ki az illegális bevándorlókat, ha nem lesz olyan EU-tagállam, amelyik visszafogadná őket? Merkel ugyan 14 állammal való kétoldalú megállapodásról beszélt migrációs ügyben a múlt heti EU-csúcs után, de három visegrádi állam már akkor cáfolta az egyezség tényét. Az olaszokról, osztrákokról, szlovénekről pedig eleve szó sem volt, márpedig Ausztria és Szlovénia a kritikus „Balkán-útvonalon” fekszik, a Földközi-tengerről érkező migránsok jelentős része pedig Olaszországban lép először az EU területére.

A nagykoalíciós megállapodás valószínűleg legkönnyebben kivitelezhető része az, amiben Magyarországgal sincs vitája Németországnak: az EU határainak külső megerősítése immár az SPD, a CSU és a CDU politikusai számára egyaránt fontosak, s ebben a kérdésben már Orbán Viktort sem bírálják annyira Németországban, hiszen a magyar kerítés hatékonyságát a német sajtó is elismeri. Az EU külső határainak erősítésére a német nagykoalíció most jelentős anyagi ráfordításokkal is számol, e pénzeket azonban nem Magyarországnak, hanem Görögországnak és Spanyolországnak szánják, illetve a Frontex – az EU határvédelmi szervezetének – erősítésére szeretnék fordítani.

(24.hu nyomán)

A Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU), valamint a koalíciós társ SPD vezetősége csütörtök este jutott megegyezésre a kérdésben. „Nem lesznek egyoldalú nemzeti megoldások” – mondta Nahles. Hangsúlyozta: nem lesznek táborok, vagy hasonló létesítmények sem az osztrák-német határon.

„A-tól Z-ig minden úgy van, ahogy azt egy illetékes belügyminiszter kívánná” – fogalmazott Seehofer a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU), valamint a koalíciós társ Német Szociáldemokrata Párt (SPD) együttes vezetőségi ülését követően, amelyen a megállapodás megszületett.

A megállapodás szerint – az SPD központi követeléseként – a kormány még az idén döntene egy új bevándorlási törvényről.

(MTI)