Két mészárlás között házon belüli erőszaktevés a jenki megszállók hobbija
2008-04-28. 14:09

Hölgyek számára új értelmet nyer

Miután Irakban alaposan megszórják kazettás mannával a sivatag népét a drága jenkik, s ezt követően a még mozgó célpontokat a gyalogság ismételten móresre tanítja, unalomba süppednek. Ezt az unalmat csak két dolog töri meg: ha valamelyik járőr millió darabra robban egy-egy útmenti bombától, vagy ha a derék harcosok saját nőnemű katonatársukat kapják el némi nemi erőszak céljából.

Az alábbi, 2008. márc. 31-i Los Angeles Times-cikk bemutatja, hogy milyen hitvány taknyok (is) szolgálnak az USA hadseregében, illetve hogy milyen jól szervezett eltussoló mechanizmusok vannak a rendszerbe építve, ha netán kiderülne valami - írja a cikket beküldő olvasónk, köszönjük szépen.


Jane Harman: Erőszaktevők a seregben – a szexuális támadások gyakoriak és sokszor figyelmen kívül hagyják őket a hadseregben

A történetek sokkolóan egyszerűek és brutálisak: egy újonc katonanőt késsel megfenyegetnek és többször megerőszakolják a laktanyában. Támadói eltakarják az arcukat, de egyenruhájukról felismerhetőek: a saját katonatársai.

Egy másik esetben egy nőgyógyászati rutinvizsgálat során a katonanőt maga az orvos támadja és erőszakolja meg. Egy harmadik fiatal katonanő arról számol be, hogy a harctéri körülményekhez éppen csak hozzászokott, amikor saját parancsnoka erőszakolta meg, de hogy bent maradhasson az egységében, nem szólt senkinek, nem tudott kihez fordulni.

Ezek mind igaz történetek és sajnos nem egyedi esetek. Az Egyesült Államok hadseregében szolgáló katonanők közül sokkal több szenved el nemi erőszakot saját katonatársaiktól, mint ahányan harcban esnek el.

A probléma mértékével akkor szembesültem, amikor látogatást tettem a nyugat Los Aangeles-i VA Health Centerben, ahol női veteránokkal és orvosaikkal találkoztam. Leesett az állam, amikor az orvosok arról számoltak be, hogy a kórházban megforduló női veteránok 41%-a állítása szerint volt már szexuális támadás áldozata katonai szolgálata során, 29%-uk pedig egyenesen megtörtént nemi erőszakot emleget.

Állításuk szerint folyamatos terror alatt voltak, úgy érezték, senki sem segít rajtuk, s ebből az állapotból néhányuknak csak az öngyilkosság jelentett kitörést. A Védelmi Hivatal kimutatásai szerint a probléma egyre nagyobb méreteket ölt. 2006-ban 2947 nemi erőszakot jelentettek – 73%-kal többet, mint 2004-ben. A hivatal 2008 márciusi legújabb jelentésében az szerepel, hogy 2007-ben 2688 esetet jelentettek, de a naptári év és a valós idő eltolódása miatt az adatok összevetése igen bonyolult.

A Védelmi Hivatal tett bizonyos erőfeszítéseket e járvány megállítására – ebből a 2005-ben történtek a leginkább említésre méltók, miután a média névtelen e-mail üzeneteket kapott a légierő akadémiáján történt nemi erőszakokról. A média vizsgálódásai és a kongresszusi meghallgatások hatására a védelmi hivatal egy szexuális támadások bejelentését kivizsgáló irodát létesített, amely azt hivatott elősegíteni, hogy a nemi erőszakot és a szexuális támadásokat ne titkolják el az illetékesek.

Ennél azonban többre van szükség ahhoz, hogy megelőzzék az ilyen eseteket és megnöveljék a felelősségre vonhatók körét. E probléma középpontjában az áll, hogy a hadsereg képtelen, vagy egyenesen nem akar a végére járni a nemi erőszakkal kapcsolatos ügyeknek. A Védelmi Hivatal jelentései szerint 2212 ügyből mindössze 181 esetben indult nyomozás szexuális támadásért 2007-ben, beleértve azt az 1259 nemi erőszakról szóló beszámolót, melyet haditörvényszék elé terjesztettek, vagyis a hadseregen belüli bűnvádi eljárás lefolytatására köteleztek.

Másik 218 esetet büntetés nélküli adminisztratív akciók vagy a katonai szolgálatból való elbocsátás követett, 201 elkövetőt pedig „nem igazságszolgáltatási” büntetésben részesítettek, ami körletelhagyási tilalmat, megemelt szolgálatot vagy néhány pofont jelent.

A kivizsgált esetek közel felében nem történt retorzió – ezen mennyiség 1/3-ában azért, mert „kevés volt a bizonyíték”. Ezzel szemben a szexuális támadások civil életben való kivizsgálása egészen más képet mutat. Kaliforniában pl. a bejelentett nemi erőszakok 44%-ában letartóztatás a következmény, s e letartóztatottak 64%-ánál az ügy eljut a vádemelésig, a Kaliforniai Igazságügyminisztérium jóvoltából.

A Védelmi minisztériumnak orvosolnia kell azon hiányosságokat, amelyek a hatékony nyomozást és felelősségre vonást hátráltatják. Ennek hiánya két káros következménnyel is járhat: egyrészt elriasztja az áldozatokat a bűncselekmények bejelentésétől, másrészt lovat ad az elkövetők alá. A szigorú vizsgálatok hiánya állandósítja a nemi erőszak seregben való megtűrtségét és azt az attitűdöt, hogy „a fiúk már csak ilyenek”.

Sürgős választ kértem a témában Robert Gates védelmi minisztertől, és annak ellenére, hogy hiszem, törődik az üggyel, mindez idáig a hadsereg válasza váratott magára – és e hanyagság megbocsáthatatlan. A Kongresszus sem végzi jobban a dolgát, annak ellenére, hogy a vonatkozó adatok elérhetőek. A bajok sokkal súlyosabbak, mint amit e rövid összefoglaló fel tud vázolni. A bűnesetekről szóló beszámolók szemléletessége és iszonyatossága olyan mértékű, hogy rendkívüli kényelmetlenséget kellene kiváltaniuk a Kongresszus tagjaiból, tétlenségükre ezért nincs bocsánat. Sürgős kongresszusi meghallgatásokra volna szükség, hogy megvilágítsák ezen ügyek kezelésének hibáit.

A hadseregben szolgáló katonák és katonanők nagy része hazafias, bátor és keményen dolgozó ember, jó amerikaiak, az a gyakorlat azonban, hogy a seregben szolgáló szexuális bűnözőket nem nevezzük meg, mindannyiunk szégyene és aláássa ideáljainkat is – írja Jane Harman, az L. A. Times riportere. Arra nem tér ki, hogy mitől jó hazafi az, aki megszálló katonaként egy másik ország állampolgárait mészárolja, de ebben az esetben nem is ez a lényeg.

(Kuruc.info - Los Angeles Times)