„Kilenc hónappal Ukrajna megtámadása után Vlagyimir Putyin kezdi megosztani a Nyugatot” – konstatálja szomorúan a Politico, melyet a Mandiner szemlézett. A lap – amely az Európai Unió intézményeibe a lehető legmélyebben beépült, a brüsszeli szivárogtatások elsődleges kedvezményezettje, és nyugodtan tekinthető az EU külpolitikai üzenőfüzetének – dörgedelmes hangvételű cikkben, uniós bürokratákra és tagállami politikusokra hivatkozva mutatja be, hogyan rabolja le az Egyesült Államok Európát.

„A helyzet az, hogy ha józanul tekintünk rá,

mert ők több gázt adnak el magasabb áron, illetve több fegyvert értékesítenek” – nyilatkozta a Politicónak egy neve elhallgatását kérő uniós bürokrata. „Amerikának észre kell vennie, hogy a közhangulat számos EU-tagállamban változik.”

Mind az amerikai gáz brutális ára, mind a fegyvergyártók profitja olyan jelenség, amelyben nem most állt be gyökeres változás, csak eddig nem volt ildomos róla beszélni. Az augusztusban életbe lépett, gigászi amerikai inflációcsökkentő törvénycsomag (IRA, Inflation Reduction Act) óta ugyanakkor minden megváltozott: miután az Egyesült Államok a saját – egyébként kizárólag a rengeteg Covid-ingyenpénznek köszönhető, és Európához képest nem is kifejezetten jelentős – inflációs válságának megoldását szolgáló törvény keretében az USA irdatlan állami támogatást ad az amerikai gyártású elektromos járművek vásárlására, Brüsszelben megszólalt a vészcsengő. „Az energetikai ellentétek ellenére Brüsszel csak akkor váltott teljes pániküzemmódba, amikor Washington bejelentett egy 369 milliárd dolláros ipartámogatási programot a zöld ipar támogatására az Inflation Reduction Act keretében.”

Az energiaigényes iparágak egyébként is kezdenek Amerikába vándorolni az ott sokkal olcsóbban hozzáférhető gáz és áram miatt – a Politico a belga vegyipari óriást, a Solvayt említi példaként, amely nemrég jelentette be, hogy Európában már semmilyen beruházást nem hajt végre, mindent Amerikába visz –, s az USA ezt a folyamatot az IRA-val kifejezetten meg is lovagolná: hátrányba hozná az európai elektromosautó-gyártókat,

Ez olyan nyílt támadás Európa ellen, hogy már a fősodorban sem tudták nem észrevenni – a Politico cikke is folyamatosan ezt emlegeti, s csak amolyan mellékvágányként tesz említést a gázról. „Az amerikai támogatások által okozott kereskedelmi zavarok és a magas energiaárak azzal fenyegetnek, hogy a közvéleményt mind a háborús erőfeszítések, mind a transzatlanti szövetség ellen fordítják” – írja a lap, amely idézi Josep Borrell uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt: „Az amerikaiak – a barátaink – olyan döntéseket hoznak, amelyeknek gazdasági hatásuk van ránk.”

Liesje Schreinemacher holland kereskedelmi miniszter élesebben fogalmazott, szerinte „az Inflation Reduction Act nagyon aggasztó”, és „az európai gazdaságra gyakorolt potenciális hatása igen nagy”.

A lap szerint az Egyesült Államok egyáltalán nem veszi komolyan az európai aggályokat. Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács (NSC, National Security Council) szóvivője a Politicónak kifejtette, „az európai gázárak emelkedését Putyin Ukrajna elleni támadása és Európa elleni energiaháborúja okozza, pont”, ehhez képest az amerikai gáz csak az Oroszországról való energetikai leválást segítette. (Ez formailag – ha a szankciók és azok lebegtetésének árfelhajtó hatását teljesen félretesszük – még igaz is lehet, Oroszország valóban manipulálja az európai TTF gáztőzsdei árat azzal, hogy átlátszó ürügyekkel visszafogja a gázszállítást,

TTF-alapon is lehet ármaximált, esetleg a változó tőzsdei árhoz képest kedvezményt biztosító szerződéseket kötni.)

A Politico megjegyzi, „az európaiak által fizetett ár majdnem négyszer olyan magas, mint ugyanazon energiahordozó ára Amerikában”, és idézi Emmanuel Macron francia elnököt, aki barátságtalannak nevezte a magas amerikai gázárakat, illetve Németország gazdasági miniszterét, Robert Habecket is, aki több szolidaritást kért Washingtontól az energiaárak csökkentésében. Thierry Breton, a belső piacért felelős – francia – biztos egy tévéadásban szerdán úgy fogalmazott, „az Egyesült Államok négyszeres szorzóval adja el nekünk a gázát, amint átszeli az Atlanti-óceánt”. Megjegyezte, „természetesen az amerikaiak a szövetségeseink”, ugyanakkor „ha valami gond van, azt a szövetségesek körében is ki kell mondani”.

A lap úgy tudja, az európai vezetők a Balin tartott G20-as találkozón fel is vetették Joe Bidennek a magas gázárak kérdését,

Minden jel szerint tehát az Egyesült Államok első embere nem ismeri az európai gáztőzsde működését – vagy gátlástalanul belehazudott európai partnereinek szemébe, akik ezt el is hitték. Ugyanakkor a Politicónak más uniós bürokraták és diplomaták is megerősítették, hogy „az amerikaiak ignoranciája az Európát érintő következmények kapcsán súlyos probléma”.

„Az Atlanti-óceán mindkét partján értik a tisztviselők, micsoda kockázatot jelent az egyre inkább elmérgesedő hangulat a nyugati szövetség számára. A zsörtölődés épp az, amire Putyin vágyik, ebben az EU és az USA diplomatái egyetértenek” – írja a lap.

Szerencsére a brüsszeli boszorkánykonyha legalább a Politicón keresztül a megoldást is megüzente transzatlanti partnereinek. Egy uniós diplomatát idézve a lap azt írja, „a fegyvereken beszedett pénzből az amerikai megérthetnék, hogy ez a temérdek pénz a gázért egy kicsit talán túl sok”. Az újságnak a diplomata felveti, hogy

hogy „egyben tartsa a közhangulatainkat”. „Az optika szempontjából nem jó, ha az a benyomás alakul ki, hogy a legjobb szövetségesed valójában óriási profitot csinál a szenvedésedből” – nyilatkozta a diplomata.