Az unió állam-, illetve kormányfői csütörtök este egy vacsora keretében döntenek arról, ki legyen az EU „elnöke” és „külügyminisztere”. Az előbbire a belga miniszterelnököt, utóbbira a volt olasz kormányfőt tartják a legesélyesebbnek. Nagy vitára lehet számítani, bár egyesek paktumot sejtenek a háttérben.

"Kit tárcsázzak, ha Európával akarok beszélni?" – kérdezte viccelődve annak idején Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter az Európai Unióval kapcsolatban. Most válasz születhet a kérdésre. A svéd elnökség csütörtök estére hívta össze az Unió 27 országát abból a célból, hogy egy munkavacsorával egybekötött szavazáson megválasszák a Lisszaboni Szerződésben létrehozott két új vezető tisztségviselőt.

Az EU-elnöki posztra a legesélyesebbnek tartott jelölt Herman Van Rompuy, Belgium miniszterelnöke, a külügyi főképviselői tisztségére pedig Massimo D'Alema, Olaszország 1998-2000 közötti miniszterelnöke.

Az új pozíciót sokan tekintik egy korlátlan elnöki tisztségnek, ám valójában az új vezető az Európai Tanácsot, tehát a közösség állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóit vezeti majd. A poszt igazi ereje a legfelsőbb döntéshozó testület munkájának meghatározásában és a nemzetközi porondon az EU képviseletében rejlik. Az unió politikai megerősítését várják az új tisztégtől, ugyanis a gazdasági hatalma mellett eddig az EU nem képviselte megát kellő erővel a nemzetközi politikában.

Az EU-elnök nem tölthet be nemzeti tisztséget, de ő elnököl a tanács ülésein, előkészíti, és folyamatossá teszi a tanács munkáját, megpróbál konszenzust teremteni a tagállamok között, valamint – a kül- és biztonságpolitikai főképviselő hatáskörét nem sértve – ellátja az unió külső képviseletét is ez. A Lisszaboni Szerződés emellett arról is rendelkezik, hogy az elnöknek két és féléves mandátuma lesz, amely egyszer megújítható.

A hatáskör tehát formális, igaz, a legtöbb tagállam azért vonakodik megnevezni az általa preferált jelöltet, mert nem tudja, mennyire lesz erős a poszt.

Sokáig Tony Blair volt brit kormányfőt tartották biztos befutónak a posztra. Ő el is vállalta volna a tisztséget, most viszont a legtöbben valószínűtlennek tartják a győzelmét. A legfőbb kritika vele szemben a jelentős szerepvállalás az iraki invázióban, valamint az, hogy nem eléggé elkötelezett az EU iránt.

A legesélyesebb pályázó brüsszeli források szerint azonban a nemzetközileg még ismeretlen Herman Van Rompuy belga miniszterelnök. Németország is teljes mellszélességgel áll ki mellette.

Van Rompuy legnagyobb előnyének azt tartják, hogy kiismeri magát a hallatlanul bonyolult belga államgépezetben, amely a vallonok, a flamandok és a németek államalkotó tényezőként történt elismerése nyomán nem kevesebb, mint hat parlamenti testülettel és ötven miniszteri rangú főemberből áll. "Ha tudod, hogyan irányítsd Belgiumot, akkor az EU-val is elboldogulsz" - idézte a Wall Street Journal amerikai lap Piotr Maciej Kaczynskit, a brüsszeli székhelyű Európai Politikai Tanulmányok Központja elemzőjét.

Ellene szól viszont (és jellemző, hogy ilyesmi egy jelölt ellen szólhat, amikor legnagyobb előnye kellene, hogy legyen - a szerk.), hogy ellenzi az EU bővítését és kifejezetten iszlámellenes, Törökország csatlakozását pedig egyenesen katasztrófának tekintené.

A potenciális jelöltek listája széles, esélyesként emlegetik még a holland miniszterelnök Jan-Peter Balkenendét, a korábbi litván elnököt, Vaira Vike-Freiberga és Luxemburg miniszterelnökét, Jean-Claude Junckert is. Az EU-elnök megválasztásához többségi döntés szükséges, vagyis a tagállamok 55 százalékának kell egyetértenie, de úgy, hogy, az egyetértő országok területén lakjon az unió lakosságának legalább 60 százaléka.

Új pozíció az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja is, akit csak uniós külügyminiszterként emlegetnek. Ez a poszt a tagállamok diplomáciai és katonai összefogásának elősegítésére jött létre. Az új főmegbízott állandó helyet kap az Európai Bizottságban, sőt, ő lesz a testület alelnöke. Megválasztásához szükséges az Európai Parlament jóváhagyása és Manuel Barroso bizottsági elnök belegyezése.

Itt kevesebb találgatást hallhattunk, mint az elnöki poszt körül, és szinte már biztosra vehető Massimo D'Alema volt olasz miniszterelnök jelölése. Őt a tagállamok többsége valószínűleg támogatja, igaz, baloldali elkötelezettsége hátrány a főleg jobboldali kormányok által vezetett EU-ban. Sajtóhírek szerint viszont megválasztása egy paktum része lehet.

David Miliband brit külügyminiszter sokáig favoritnak számított, ám ő jelezte: nem áll nem fogadná el a pozíciót. Így a volt olasz miniszterelnök mellett csak Miguel Angel Moratinos spanyol külügyminiszter, az angol Baroness Ashton és a Finn Olli Rehn neve vetődött fel Brüsszelben – számolt be a BBC.

Brüsszeli sajtóértesülések szerint jól látható a két politikai oldal közötti megállapodás. Eszerint az EU vezetését egy inkább jobboldali, míg a külügyminiszteri posztot egy baloldali politikus fogja betölteni. Ezt támasztja alá, hogy a jelöltek listáján a külügyi posztra túlnyomóan baloldali politikusok szerepelnek, annak ellenére, hogy az unió 27 tagállamából 22-ben jobboldali kormány van hatalmon.

A két új pozícióról csütörtök este tárgyalnak, de kétséges, hogy még a nap folyamán, vagy akár pénteken sikerül-e megállapodni.