„Ma, amikor a 100 évvel ezelőtt született, és fájdalmasan fiatalon elhunyt Raoul Wallenberg tevékenységét méltatjuk, olyan emberre emlékezünk, aki mások életét szolgálta. S mert mások életét szolgálta, ezért akkor vagyunk méltók hozzá, ha rá emlékezve másokról is megemlékezünk. Ha azok előtt is fejet hajtunk, akik hozzá hasonlóan tették, amit a lelkiismeretük parancsa diktált, tíz- és tízezreket mentve meg ezzel a biztos pusztulástól. Magyarokról és más nemzetek tagjairól, akik azokban a vészterhes időkben is az élet, az összetartozás, a cselekvő szolidaritás oldalán álltak.
 |
Wallenberg az ő áldozatvállalásuknak is szimbóluma. És itt és most azok emléke előtt is fejet kell hajtanunk, akiknek nem adatott meg a megmenekülés esélye.
6 millió ilyen ember emlékét őrizzük.
6 millió nőét és férfiét.
6 millió gyermekét és felnőttét.
6 millió szeretetben fogant és szeretetre született teremtményét.
6 millió szertefoszló álomét és reményét.
6 millió meggyötört, emberi méltóságától és életétől megfosztott áldozatét.
6 millió nőét és férfiét.
6 millió gyermekét és felnőttét.
6 millió szeretetben fogant és szeretetre született teremtményét.
6 millió szertefoszló álomét és reményét.
6 millió meggyötört, emberi méltóságától és életétől megfosztott áldozatét.
Közülük több százezren magyar állampolgárok, zsidó honfitársaink voltak, és máig ható fájdalom, hogy a magyar állam nem védte meg őket."
 |
(Mandiner - Keh.hu nyomán)
