A Magyar Menedék Könyvesház ajánlója. A termékek megrendelhetők a linken vagy személyesen a budapesti boltjukban.
 |
A világot bejárta a hír 2006 nyarán, hogy Dr. Képíró Sándor akkor 92 éves budapesti nyugdíjas, volt csendőrtiszt személyében háborús bűnösre talált a Wiesenthal Központ.
A gyanúsított részt vett az 1942. január 21 - 23-án Újvidék városában tartott karhatalmi ellenőrzésen, az ún. újvidéki razzián, amely a karhatalom egy részének bűnös kötelességszegései következtében 900-1200, többségében zsidó és szerb polgári lakos véres tömeghalálába torkollott.
Képírót 2011. július 18-án felmentette a Fővárosi Bíróság az emberek törvénytelen kivégzésével, vagy megkínzásával elkövetett háborús bűntett vádja alól. Megállapította, hogy a vádlott ellentmondott a legkisebb ellenállás esetére kötelező fegyverhasználatról szóló szóbeli parancsnak, s megmentett a kivégzéstől és kirablástól egy öttagú szerb-zsidó családot.
A fellebbezési szakaszba került ügynek a megpróbáltatásokba belerokkant vádlott halála vetett véget...
 |
DR. CSERE PÉTER szerző könyvében megalapozott értékeléseket olvashatunk Tisza István gróf korabeli és későbbi megítéléséről, a gyilkosság későbbi, politikai szempontú felhasználásról.
A szerző egyik, igen lényeges megállapítása szerint, ha nem ölik meg Tiszát, lehetőség lett volna a maradék magyar erők összevonására s a haza, a Magyar Királyság megvédésére a szomszédok területrablásai ellen. Csere doktor jogosan fordul a történetíráshoz: talán egyszer megszületik az a mű, amelyben sok-sok példa alapján végre a magyar nemzet elé tárják azt az amúgy egyszerű és magától értetődő igazságot, hogy a területrablók elleni ellenállásnak volt - és lehetett volna! - értelme, és, hogy az ellenállás számos átmeneti és néhány véglegesnek nevezhető sikert mindenképpen elért.
E mondatai kétségkívül utat sejtenek a jövőbe, ez pedig azt jelenti, hogy könyve több, mint egy gyilkosság szakszerű, jogászi leírása. A könyv szép írásmódjára, stílusára pedig az egyik legjobb példánk az, amit a szerző a Tisza gróf halálául szolgáló Róheim-villa sorsa kapcsán ír a könyve végén: pedig egyszer talán mindenki tudni fogja, hogy itt élt gróf Tisza István magyar miniszterelnök, és itt halt hősi halált, mint Tisza István ezredes, a történelmi Magyarország utolsó elesett katonája.
 |
Ez a szép kötet elsőként mutatja be magyar nyelven az egykori Magyar Királyság legészakibb részén, a híres és gyönyörű fekvésű Árva várától mintegy 50 km - el északabbra, a Fekete-Árva folyó völgyében fekvő, a trianoni békediktátum után ma Lengyelország területén lévő Oravka (Kisárva) falu csodálatos fatemplomát. A lengyelek nagy tiszteletben tartják és a magyar hagyomány részének tekintik a templomban látható szentjeinket bemutató festményeket.
Oravka falu tehát a történelmi Árva vármegye északi részén, a Budapestről Krakkóba vezető főútvonal mentén található. A fatemplom 1650-56 között épült, majd többször is megújult. Mai formáját a 20. század elején alakították ki. Belső falait, mennyezetét, berendezését színpompás, fára festett képek borítják.
A 17. század közepén készült Keresztelő Szent János életét megörökítő tizennégy nagyalakú kép mellett számunkra különösen értékes a magyar szenteket ábrázoló 52 kép. Ezek a képek magyar szenteket, boldogokat, hitvallókat ábrázolnak, akik Magyarországon születtek, vagy hosszabb-rövidebb időt itt eltöltve a magyarsághoz kötődtek.
Nincs még egy templom a Kárpát-medence területén, ahol a szentéletű magyarok ilyen nagyszámú festett képgalériája tárulna a látogató elé. A templomot a lengyelek is magyar emlékként tartják számon, s példaértékűen gondozzák, rendben tartják. Ennek eredménye, hogy 2000-ben az UNESCO is felvette a kulturális Világörökség listájára.
 |
A sokak által ismert Gyuri bácsi gyógyteáit issza a fél ország, sztárok, neves emberek, egyszerűen csak gyógyulni vágyók, akik bíznak a gyógynövények hatásaiban. A hírnevét annak köszönheti, hogy ősi tudással rendelkezik, azaz ismeri és használja a környezetünkben termő gyógynövényeket és azok hatásait a különféle betegségekre.
A családjában több nemzedéken keresztül népi gyógyítók voltak, tudomása szerint félezer évre visszamenőleg. A lánya, LOPES-SZABÓ ZSUZSANNA, a szellemi örököse, a családi hagyományok továbbvivője
 |
Csaba királyfi népének, a székelyeknek történelmi hivatása volt a Magyar Királyság keleti határainak védelme. Jelen kötet a magyar hadtörténetírás eredményeinek felhasználásával, tudományos - ismeretterjesztő stílusban igyekszik első ízben bemutatni a magyar történelem ezzel kapcsolatosan kevéssé ismert fejezeteit.
Megtudhatjuk, hogy a mai Székelyföldön élő székelymagyarok őseinek katonatársadalma hogyan szolgált az Árpádok és a vegyesházi királyok uralkodása alatt, majd azt is, hogy milyen szerepet játszottak az önálló erdélyi fejedelemség hadseregében.
A XVIII–XIX. század a székelyek számára is vészterhes, „vérzivataros” időszak volt, küzdöttek a Rákóczi-szabadságharcban, Mária Terézia uralkodása alatt az 1764-es siculicidium idején reájuk erőszakolták a határőri intézményt, ott voltak a napóleoni háborúkban, és hősiesen helytálltak a „szűzmáriás” magyar zászló alatt 1848 – 1849-ben.
A Nagy Háború idején a „királyért és hazáért” patakokban ontották vérüket a székely katonák, az egységeikből szerveződött Székely Hadosztály volt az egyetlen seregtest, amely – hátában a vörösökkel – lelassította az Erdélybe betörő román hadsereget.
 |
Az „ÉDES ANYAFÖLDEM!” először 1920 - ban jelent meg Budapesten, a Pantheon Irodalmi Intézet Részvénytársaság kiadásában.
Benedek Eleknek ez a magyar nemzet ezeréves életének legszomorúbb tavaszán, 1920-ban írt könyve az utolsó nagy szépírói nekigyürkőzésének eredménye. A korábbi századok emlékiratíróinak példája legalább akkora motiváló erő volt a számára, mint az országot és egész Európát ért kataklizmák, a szörnyű háború, a véres forradalmak, a forradalmakat követő megtorlások, magánéletének tragikus fordulatai, s mindenekelőtt Trianon. Tudta, hogy minél szörnyűbb egy kor, annál nagyobb szükség van az írástudók megszólalására, azért belevágott eme gyönyörű mű megírásába.
