Hatszázötven zsidó vallású tatai, valamint környékbeli polgárt 1944 májusában gettóba zártak, majd június 6-án Auschwitzba deportáltak. Ezzel megkezdődött a szörnyű népirtásban a magyar közreműködés - kezdi mesterséges bűntudatkeltését a Kemma. Hetven éve történt ugyanis az a valóságos tragédia, hogy fizikai munkára kényszerítették Isten tatai ajándékait. Alább a megrázó folytatás.
A tataiak elhurcolásának 70. évfordulójára sétával emlékezett a helyi önkormányzat és a Goldberger Alapítvány, illetve az a közösség, amely kiáll az emberi méltóság, az élet mindenek fölötti prioritása mellett. Amely tiltakozik az etnikai, vallási, illetve bármilyen alapon történő megkülönböztetés ellen.
Zoom
A szomorú múlt felidézése az egykori zsinagóga előtt kezdődött. Itt található Lugossy Mária szobrászművész tíz éve felállított, megrázóan kifejező alkotása, a „Minden idők mártírjainak emlékére” állított holokauszt bronzcsoport.
Az emlékezők ezt követően meglátogatták azokat a helyszíneket, amelyek valamilyen módon összefüggöttek a 70 évvel ezelőtti tragikus eseményekkel. A résztvevők megfordultak a Tatatóvárosi Izraelita Elemi Népiskola egykori épületénél, a Táncsics Mihály úti valamikori gettónál, a katolikus fiúiskolánál, amely ma a Menner zeneiskola. A „menetelés” hivatalosan a tatai vasútállomásnál ért véget.
A program során minden mementónál a társadalmi és a művészeti élet jeles képviselői szóltak a megjelentekhez, visszagondolva az elhurcoltakra. Memento mori – emlékezz a halálra! A séta üzenete azonban ennél jóval markánsabb. Soha többet ilyen gyalázatot...