Írásaimban gyakran szoktam idézni Krisztusunknak a farizeusokhoz intézett fentebbi szavait. Nagy különbség van ugyanis aközött, hogy valaki tényleg gyenge felfogóképességű, vagy csak megjátssza magát, mert érdeke, hogy számára érthetetlennek tűnjön az, ami evidencia. A Jobbik EU-s kampánya végéhez közeledvén nemcsak az ellenséges politikusok és médiaalkalmazottak szajkózzák unalomig ugyanazokat az értetlenségeket, hanem sajnos a nemzeti tábor számtalan – egyébként lelkes – tagja is.

Arról van szó, hogy egy EU-ellenes, vagy EU-szkeptikus párt mért akar minél több képviselővel bekerülni az EU-parlamentbe? A válasz annyira egyszerű és logikus, hogy a kérdést szinte még feltenni sem érdemes!

1. Ha tetszik, ha nem, Magyarország európai ország, ezáltal egy nemzetközösség tagja, melynek a XXI. században közös intézményrendszerre is szüksége van, hogy a közös ügyeket szervezzük és igazgassuk.

2. Hogy az Unió jelenleg képtelen e feladat ellátására, az vitathatatlan tény, tehát gyökeres átalakításra szorul. Hogy át fog-e alakulni, az attól függ, hogy mely politikai erő értékrendje fog dominálni az egyes nemzetek, s így az EU politikai palettáján.

3. Az USA-Izrael mintájú egypártrendszer (látszólag kétpártrendszer) mindkét iker-tagjának alapvető érdeke, hogy a világhatalmat a háttérben birtokló törpe csoport érdekeit szolgálja, hiszen őket lobbistáik ezért fizetik, vagyis korrumpálják.

4. Azonban a polgári-liberális és a bal-liberális politikai erők mellett, a nemzetek parlamentjeiben - s így az EU-ban is - megjelentek a nemzeti radikalizmus politikai képviselői is, akik az egyes nemzetek (kisemberek) valódi érdekeinek képviseletét vállalták fel. De csak akkor tudják az EU-t működőképes és a tagnemzetek érdekeit szolgáló intézménnyé átalakítani, ha kellően megerősödnek. (Vegyük figyelembe, hogy a háttérerők igyekeznek a harmadik út táborát is megosztani és korrumpálni!)

Mindezekből világosan következik, hogy magyar szempontból az EU újjáalakítására az utolsó esély, ha a Jobbik is minél több képviselővel jelen van Brüsszelben, és más nemzetek hozzá hasonló „EU-szkeptikus” erőivel összefogva megkísérli befolyásolni az EU-s folyamatok irányát. Ha ez a jövőben – bármely okból – mégis lehetetlen feladatnak bizonyulna, akkor lenne szükség arra, hogy a nemzet egy népszavazás keretében döntsön az EU-val való jövőbeni kapcsolata felől.

Egy elszánt harcos akkor sem adja fel csata előtt a reményt és a küzdelmet, ha csekély az esély a győzelemre. Lehet persze kívülről is bírálgatni az EU-t, de úgy még kisebb az esély átalakítására, és bírálata is kevésbé szakszerű, hiszen csak belülről látható át velejéig romlott struktúrája.

Ugyanez igaz a magyar parlamenti demokráciára. Néhány száz hungarista (aki, ha akarná se érné el az 5%-os bejutási küszöböt!) fölényes gőggel lesajnálhatja az ott látszólag hiába munkálkodó jobbikos képviselőket, de ha a nemzet öntudatra ébred, és 2/3-os többséget szavaz meg nekik, akkor meg van mentve Magyarország! (Se Hitler, se Szálasi nem puccsal jutott hatalomhoz, hanem a nép bizalmával!) Tehát mindaddig, ameddig a Jobbik és az európai nemzeti radikalizmus növelni képes erőit a magyar- és az EU parlamentben, addig van esély arra, hogy szebb jövő köszönt kontinensünkre.

Főpapi imájában Jézus így imádkozott: „Nem arra kérlek, Atyám, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy szabadítsd meg őket a gonosztól!” Tehát ameddig a Jobbik hatékony keresztény párt tud maradni a magyar és az EU-s parlamentben, addig ott kell lennie! Ha az élesztő nem lenne a tésztában, hogyan tudná megkeleszteni? Ha azonban a sátán csatlósai maradnak többségben, akkor nyilvánvaló, hogy a süllyedő hajó elhagyása a nemzet életének mentése, Magyarország nem asszisztálhat Európa széteséséhez, és önmaga gyarmati rabszolgasorba döntéséhez. Kontinensünk válaszút előtt áll, és hamarosan el fog dőlni, hogy ura-e még sorsának.