Az Európai Parlamentben persze nem ennyire sorsdöntők az arányok, de minél többen vagyunk, és minél aktívabbak, annál jobban felbátorodik a többi EU-szkeptikus párt is, és talán még megakadályozhatjuk az Európai Egyesült Államok létrehozását.

Persze a facebookos „mélymagyar” megmondóemberek beszólásai sem különösen segítenek az embereket mozgósítani a választásokra. Valamelyikük nemrég azon kesergett, hogy a mi „vérjobbikos” fajtánk meggyőzhetetlen az EP-választás feleslegességéről. Ezúton üzenem észt osztó, „vérmagyar” testvéreimnek, hogy kissé hátrébb az agarakkal. Én ugyanis kettős állampolgárként duplán teljesítettem, Magyarország és Ausztria számára is az uniós belépés ellen voksoltam. De ha már mindkét nép – üres ígéretektől megszédített népességének – többsége a csatlakozás mellett döntött, akkor logikus, hogy az új helyzetben, új stratégiával belülről kell próbálni átalakítani a szervezetet. Ha nem szavazunk, felelősek vagyunk az ellenség erősödéséért, saját sorsunk rosszabbodásáért, és azért, hogy még csak meg sem próbáltuk megvívni a csatát.

Azt hiszem, még mindig szükséges néhány demokráciával kapcsolatos megfontolás. Az a tény, hogy a Jobbik vezetése és programja nem a liberális demokrácia alapelveire épül, nem jelenti sem a demokratikus alapelvek teljes elvetését, sem teljes elfogadását. Egy párt nem működhet úgy, hogy a programpontokról a tagság szavaz, és a többség véleménye dönt a célokról. Eszméink alapjai tradicionálisak, tehát adottak, közénk harcosként csak annak ajánlott belépnie, aki elfogadja ezeket az eszményeket, és állandó opponálás és kritika helyett hajlandó az utasításokat végrehajtva küzdeni értük. Amikor szükség van a tagság döntésére, akkor a vezetés úgyis kikéri véleményét. Részletes programunkban nyilván vannak olyan elemek, melyekkel egy-egy tag egyetért, s vannak, amelyekkel nem. A programpontok között viszont vannak kardinális és kevésbé kevésbé kardinális elemek. (Persze lehet, hogy a vezetőség szerint más kardinális, mit valamely tag szerint.) Mindenesetre, akinek fenntartásai vagy kétségei vannak, belépés előtt tanulmányozhatja a programot. Ha szerinte lényeges kérdésben antagonisztikus ellentétben áll eszményeinkkel, akkor inkább ne lépjen be. Ha viszont már belépett, akkor ne okoskodjon, bomlasszon. A harctéren így nem lehet eredményesen küzdeni. S különösen nem személyes és stratégiai kérdésekben. Egy szervezet egyszerűen működésképtelen, ha a közlegények állandóan megkérdőjelezik a vezetőség stratégiai döntéseit. Egy hadsereg belső működése nem kívánságműsor. A Jobbik mindenkor felelős vezetőinek feladata, hogy eldöntsék, a csapat egyes egységeinek mikor és hogyan kell küzdeniük.

Amikor viszont az egész nemzet sorsára meghatározóan kiható döntést kell hozni, akkor nem csak a párttagságot, hanem magát a nemzetet is meg fogják kérdezni, mert a döntés erkölcsi felelőssége mindenkit terhel. Ilyen például a végleges döntés EU-s tagságunk felől, vagy a halálbüntetés visszaállításának kérdése. De ennek csak akkor van értelme, ha az EU-tagságunk mérlegét szakmailag hitelesen meg tudjuk vonni, alapos, nyílt társadalmi vita előzi meg, és akkor lehet ultimátumot adnunk az EU-nak: Vagy teljesíti a magyar nemzet feltételeit, vagy kilépünk. E legalapvetőbb feltételek lehetnek például többek közt csatlakozási szerződésünk módosítása, államadósságunk részbeni elengedése, részbeni átütemezése, a magyar termőföld és ivóvíz kivétele a szabadpiaci árukereskedelem köréből, és legalább saját élelmezésünkhöz való jogunk garantálása.

Amíg azonban a magyar választók jóvoltából ismét 2/3-os többséget kapott Fidesz-kormány bojkottálja fentebbi terveinket, addig a leghatékonyabb módszer a belső küzdelem, ami persze nem jelenti azt, hogy más, alternatív módszereket ne lehetne közben szintén alkalmazni, például újra megjelenni az utcán, tömegdemonstrációk, útlezárások formájában. Az EU jelenlegi impotenciáját, korruptságát pedig prófétaként kell világgá kiáltanunk: vagy megtérés, vagy pusztulás reá!