Kérem, olvassák végig levelemet, mert nagy szükségünk van a segítségükre!

Korábban már adtak hírt a Herosz ózdi szervezetéről. Akkor nagy segítséget jelentett, és reméljük, ismét tudnak nekünk segíteni. A Herosz ózdi szervezetét Fazekas Ildikó hozta létre, ő a szervezet lelke, aki összefogja az állatbarátokat, és aki a legtöbbet teszi az árva állatokért.

A Kuruc.info olvasóinak nem kell bemutatni, hogy milyen helyzet van Ózd környékén. Ahogy az emberek, úgy az állatok is megszenvednek mindent. Munkanélküliséget, barbárságot. Verések, éheztetések, akasztások és kutyaviadalok áldozatai. Sajnos mindennapos látvány, hogy utak mentén csontsoványra fogyott kutyák várják „gazdáikat”. Mert ők, ellentétben sok emberrel, hűségesek, még ahhoz is, aki megverte, becsapta, kirakta, halálra ítélte őket. Sokáig csak várnak, aztán elveszítik bizalmukat az „emberben”. Aki nézett már ilyen kutya szemébe, az tudja, hogy miről beszélek. Fazekas Ildikónak köszönhetően új esélyt kapnak, és időt nem sajnálva tanítja meg őket újra bízni. És velük együtt bízunk mi is embertársainkban, hogy talán a jobb életre érdemes lelkek megkapják az őket megérdemlő helyet. Nem kérnek sokat. Egy kis kuckó, ahol meghúzhatják magukat, étel, víz és simogatás. Ettől boldog lesz bármelyik kóbor kutya. Ugye nem sok? De sokuknak nem ebben van része.

A Herosz ózdi szervezete erején felül segíti a bajbajutott állatokat. A szervezet adományokból tartja fenn a befogadott kutyákat és cicákat, akiknek az élelmezése mellett bizony orvosi költségeik nagyon magasak. Ezek a szerencsétlenek a halál markából menekülnek itt meg, kiéhezve, betegen, orvosi kezelésre szorulva érkeznek. A felgyógyultak pedig oltást kapnak, és mindegyikük ivartalanításra kerül, ami nagyon fontos része a munkának.

A szervezetet, mint eddig is, naponta érik a rosszindulatú emberek támadásai. Sok utánajárás után végre sikerül elérni azt, hogy kapjunk egy területet, ahol majd egyszer felépülhet a közös álom, egy igazi menhely. A menhely megépítése olyan mértékű pénzt igényel, ami jelenleg nem áll rendelkezésre. Svájci állatbarátoknak és magyar önkénteseknek köszönhetően már áll a betonkerítés. Az önkéntesek hetekig építették a kerítést, tűző napon, esőben. Ez a kerítés szó szerint szeretetből épült. Sajnos a továbbiakban még több pénzre lenne szükség, hogy folytatódjon a munka. Az ellátási költségek is hatalmas összegeket emésztenek fel, és ez egyre csak több lesz, hiszen ki tudna nemet mondani egy olyan állat befogadására, akit azzal a kötéllel akasztanak fel, ami kölyökkora óta a nyakán volt, belenőve a húsába? Olyan kegyetlenkedésekre képesek az emberek, amit egy normális emberi szív el sem tud képzelni. Lehetne sorolni, hiszen mindegyiküknek saját története van, és egyik szomorúbb, mint a másik.

Mi segítünk rajtuk, de rajtunk ki segít? Azok közül, akik megtehetnék, a legtöbben nem. Adománykérő leveleinkre, hogy csak egy kis gyártósori hulladékot kapjunk a nagy élelmiszergyártó cégektől, a válasz: NEM. Néha azért van egy kis reménysugár is, hiszen egy külföldi tulajdonban lévő áruházlánc megengedte, hogy néhány üzletében gyűjtőládát helyezzünk ki.

Amiben most az olvasók segítségét kérjük, az a következő: úgy kérünk, hogy adunk is. Egy internetes aukciós cég segítséget nyújtott nekünk abban, hogy a magánfelajánlásból kapott grafikákat jutalék felszámolása nélkül árusítja. Az aukciók már futnak, a közösségi oldalakon plakátokkal hirdetjük is, de sajnos csak kevesen nézik meg. Pedig tiszta szívből, a segítségre szoruló állatoknak készült egyedi képek. Az eladások összege pedig 100%-ban az övék! Kérjük, hogy aki teheti, támogasson minket, és vásároljon egy képet! A Vatera keresőjébe a „Herosz” szót írva megtalálják az összes képet. Szerettük volna, ha a kereskedelmi televíziók és nagy újságok írnak rólunk. A televíziók a rengeteg e-mailre nem válaszolnak, a mai napon pedig az egyik újság, melynek címlapján minden nap van egy pucér nő, és havonta százezret fizetnek annak, aki levetkőzik nekik, telefonban közölte, hogy ez nem érdekli őket. Persze ha valamelyik celebnek a hülyeségéről lenne szó, vagy valami meztelenkedésről, azt rögtön megírnák, mert az szenzáció. Egyre jobban rájön az ember, hogy nincs már itt igazi értékrend sok ember fejében, és sajnos övék a média. Ha felakasztott kutyákról lenne szó, azt is megírnák, meg szívesen le is fotóznák persze, mert az is szenzáció. Az, hogy egy kis csoport mit tesz meg azért, hogy ne legyen több állatkínzás és értelmetlen halál, az nem érdekel senkit. És a televízió persze örömmel közvetíti, ha egy politikus lánya oltást visz a hajléktalanok kutyáinak. De ha szegény borsodi emberek inkább megvonnak maguktól dolgokat csak azért, hogy állatot mentsenek, az nem érdekli a médiát. Sajnos így mérik ma az embert. Nem tettekben, szívben, lélekben, hanem pénzben.

Kérem, aki teheti, licitáljon a képeinkre, vagy csak pár száz forinttal támogasson bennünket!

Egy példa a felajánlott képek közül:

Köszönettel: egy állatbarát