A brit kormány számos, a ’80-as években keletkezett titkos dokumentumot tett közzé a héten. Az egyik ilyen jegyzőkönyv tanúsága szerint Helmut Kohlnak még 1982-ben egy radikális elképzelése volt: minden második Németországban élő törököt haza kell küldeni.
 |
„Kohl kancellár az alábbiakat mondta: az elkövetkezendő négy évben szükséges lesz, hogy a törökség arányát ötven százalékkal csökkentsék - ám ő ezt még hivatalosan nem mondhatja ki” - így szól az idézet a titkos jegyzőkönyvből. „Németország számára nem lehetséges, hogy a törököket a jelenlegi arányaikban asszimilálni tudja”. A szóban forgó beszéd elhangzásakor négy fő volt jelen: Helmut Kohl és tanácsadója Horst Teltschik, Margaret Thatcher, valamint a Vaslady személyi titkára A.J. Coles, aki egyébként a szöveg fogalmazója is egyben.
A beszélgetés során Kohl szót ejtett az egymás mellett élő párhuzamos kultúrákból adódó feszültségekről is. Az öreg kancellár elsősorban a kényszerházasságot és a feketemunkát említette meg, mint ami kiváltképp jellemző a törökségre. „Németországnak nincs baja a portugálokkal, az olaszokkal, még a délkelet-ázsiaiakkal sem, hiszen ezek a közösségek sikeresen integrálódtak. Viszont a törökök egy egészen más közegből érkeznek…”
 |
Az első Kohl-kabinet, hogy kezelje valahogy a kialakult helyzetet, igyekezett vonzóvá tenni a hazatérést a törökök körében. 1983-ban meghirdették az ún. „Rückkehrhilfe-t”, azaz hazatérési prémiumot, mely voltaképpen pénzbeli segély volt azoknak a családoknak, akik a hazatérés mellett döntöttek. A prémiumot választó törökök fejenként 10.500 német márkát kaptak, valamint kézhez kapták a nyugdíjbiztosítási alapba befizetett összeget is. A pénzbeli segítség viszont nem mondható túl sikeresnek az elérni kívánt cél szempontjából, hiszen mindössze 100.000 török döntött a hazautazás mellett.
(Kitekintő nyomán)
