Április 30-án este útnak indultunk egy kilenc fővel "felszerelt" kisbusszal, valamint egy személyautóval, amelyben a Kitörés zenekar tagjai utaztak. Az út hosszú, fárasztó, ám nagyon szórakoztató volt.

Megérkezve a találkozóhelyre, Weiherhammerba, rájöttünk, hogy elég korán sikerült odaérnünk, így körbejártuk a kihaltnak tűnő falut, hogy valami reggelit szerezzünk magunknak, ám nem volt nyitva semmi. De egy kedves pék, akinek éppen az üzletében volt dolga, felajánlotta segítségét, és gyorsan készített nekünk egy pár szendvicset. Délelőtt 11 óra felé elkezdtek szállingózni a német bajtársak, persze a rendőrök is megjelentek, ám semmiféle inzultus, sem pedig igazoltatás nem történt. Mielőtt megérkezett a vonat, amivel Weidenbe indultunk, azzal telt az idő, hogy leragasztottuk a Németországban tiltottnak számító jelképeket, tetoválásokat.

Fél kettőkor érkeztünk meg Weidenba, ahol már vártak minket a robotzsaruk és a rendőrkutyáik. Kordonnal voltunk körbezárva. A sok ember között feltűnt Németország talán legprominensebb személye, Luni is, ő is velünk tartott a demonstráción. Beszélgetéseink során több ízben említette, hogy adjuk át üdvözletét a magyar bajtársaknak, így most eleget teszünk kérésének.


Fél háromra sikerült hármas sorokba rendeződni, mi a menet elejére kerültünk. Körülbelül háromszázan indultunk útnak. Egészen eddig semmi jele nem volt annak, hogy antifa csürhébe ütközhetünk, ám amikor elindult a menet, megkezdődött a szokásos sípolás, üvöltözés, és amikor az utca sarkára értünk, szembetaláltuk magunkat velük.


Antifasiszta "barátaink" között megtalálható volt mindenféle szín és fajta. A mellékelt képek alapján véleményt formálhattok róluk.


A menet alatt végig a jól ismert rigmusokat lehetett hallani a német bajtársaktól, túlharsogva ezzel az ellentüntetők táborát. A rendőrök a menet alatt végig mellettünk bandukoltak, háromszor volt szükség arra, hogy beavatkozzanak, mert pár igen "bátor" antifa keménykedett, ám mi sem hagytuk magunkat, fel kellett venniük a nyúlcipőt. Egyet-kettőt azért sikerült megnevelni.

A demonstráció közepe felé elhangzott a három beszéd, a miénket is elismeréssel és tapssal fogadták (lásd lent a teljes szöveget). Így aztán lassan véget ért a kétórás menet.


A rendőrök visszakísértek minket a vonattal Weiherhammerbe, ahol a kocsikat hagytuk, ott megkaptuk a koncertre szóló belépőjegyeinket. Megkérdeztük, hogy miért választották ezt a fajta megoldást, német barátaink erre azt felelték, hogy azért, mert csak azokat a bajtársakat látják szívesen, akik tesznek is a mozgalomért és nem csak otthon az interneten keménykednek vagy hétvégén náciskodnak részegen.

A koncert helyszíne egy domboldalon, egy mezőn volt, ahova fel volt állítva egy nagy pavilon, és egy teherautó raktere volt a színpad. A szerény körülmények ellenére nagyon jó hangulatú buli kerekedett, olyannyira, hogy a Kitörés zenekart a buli végén visszatapsolták, így újból fel kellett állniuk a színpadra. Megdöbbentően jó érzés volt hallani, hogy az összes német bajtárs egy emberként ordítja: Kitartás! Fellépett még a White Rebel Boys is. A koncert végén elbúcsúztunk mindenkitől, majd hazaindultunk.

Külön köszönet a sofőrünknek, aki minden egyes hülyeségünket szó nélkül eltűrt és biztonságban, épségben hazajuttatott minket annak ellenére, hogy keveset tudott csak aludni. Köszönjük még a Kitörés zenekarnak is, akik a pihenésük rovására az utolsó pillanatban elvállalták, hogy fellépnek, nagyon jó bulit csináltak, biztosak vagyunk abban, hogy még igen sokat fogunk hallani róluk.


A német nyelven elhangzott beszéd :

Ezen a napon, május elsején ünnepelnünk kellene. Ünnepelnünk kellene a nemzeti munka napját. Ünneplés helyett azonban harcolnunk kell, és jogainkért bátran kiállni.

Persze a parlamenti pártok – teljesen mindegy, hogy melyik európai országról van szó – az utcákra és terekre hívják a polgárokat, ahol a felemelkedésről, létbiztonságról, esélyegyenlőségről papolnak. Pont azok, akik a kapitalizmust szolgálják. Szemfényvesztést művelnek és hazudnak.

Napjainkban az egyéni érdekek mindenek felett állnak, a nemzeti öntudatot pedig bűntényként kezelik, ezért nekünk, nemzetiszocialistáknak kötelességünk megmutatni magunkat. Ez az ország, ami egykor ragyogott, ahol az emberek boldogok voltak, hogy itt élhettek és dolgozhattak, most nagy százalékban munkanélküliekből áll, a német munkásokat nem emberként, hanem a kapitalizmus csicskáiként kezelik.

A magyar nemzetet pedig az elmúlt hatvan évben sikeresen leépítették nagy egyetértésben ezek a kapitalisták. Közvetett és közvetlen módon irtóhadjáratot vezettek az egyes nemzetek és azok népei ellen. Manapság ez az irtóhadjárat globalizmus név alatt végzi pusztítását. A nemzeti sajátságok egyre inkább eltűnnek, a nemzetek egyre inkább elvesztik önállóságukat politikai és gazdasági szempontból, amely folyamatoknak az egyénre leginkább előidézett hatása: a létbizonytalanság és az általános félelem!

A világgazdasági válság idején egyre szembetűnőbb, hogy az átlagosan élő középosztály teljesen eltűnt és maradt a hitelekből, napról napra élő munkásosztály, valamint a tisztességesnek nem éppen mondható elit réteg. Amíg az egyik teljesen lecsúszik, addig a másik annál jobban meggazdagodik.

A kiválasztott nép kiszolgálójaként a magyar, valamint a többi európai nemzet vezetői egyre nagyobb államadósságba sodorják országainkat, nem törődve gyermekeink jövőjével.

Népeink nem ilyen sorsra hivatottak! Ezért mi nem siránkozunk és nyavalygunk, hanem csatasorba hívjuk Európa népeit, hogy önálló akaratunkból gyermekeink szabad, egészséges és biztos jövője érdekében megszabadítsuk magunkat a kapitalizmus mérgező gondolatiságától!

Az európai ember vérében van a munka szeretete, genetikailag kódolva vagyunk a munkára, a közösséget és az egyént boldogító értékteremtő és értékmegőrző munkára. Ehhez a feltételeket az államoknak kellene biztosítaniuk. De azok ezt nem teszik. A kormányok feltétel nélkül szolgáltatják ki ennek a láthatatlannak tűnni akaró nagyorrú társaságnak az általuk kormányzott országok területeit. Egyszerű prédaként dobnak a nemzetköziség lábai elé olyan értékeket, amelyekért őseink hosszú évszázadok alatt vérüket áldozták. A jelenkori kormányok olyat vétkeznek a természetes rend ellen, ami nem marad majd büntetés nélkül!

De mi, akik az eskühöz nem csak a jó napokban vagyunk hűek, hanem kitartunk a nehéz időkben is, szembeszállunk a népeink nyakára rátekeredő és fojtogató kígyóval, megpróbáljuk megmutatni, hogy az egyetlen megoldás a mi tiszta nézetünk, szemben a mostani rendszerrel, amely már csak gyufaszálakon áll.

A jelenkori kormányok egyik legnagyobb bűne az, hogy önként lemondanak népeik sorsának jobbra fordításáról azzal, hogy nem biztosítanak munkalehetőséget, mert mindennél előbbre való számukra a nemzetközi megállapodásoknak történő megfelelés, még akkor is, ha ezáltal egy ország vagy országrész etnikai összetétele radikálisan megváltozik.

A fent említett okokból kifolyólag az európai ember elveszítette önmegbecsülését és önértékelését, miközben az elmúlt évtizedekben és a jelenkorban az Európába áramló idegenek élik világukat, számbelileg és gazdaságilag erősödnek. Azt lehet mondani, hogy minél rosszabbul megy a németnek, magyarnak, spanyolnak vagy más európainak, annál jobban és fényűzőbben élnek a nem európaiak Európában. Valahogy ez nincs rendjén!

Számunkra május elseje nem a randalírozásról szól, hanem fejet hajtunk őseink tradíciói előtt, valamint megpróbáljuk felhívni a figyelmet a mostani európai helyzet problémáira, s méltó megoldást találni azokra.