1919. augusztus 12-én a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai megszállták a mai Kercaszomor nyugati részét, amely akkor még Szomoróc néven önálló, színmagyar református község volt. Egy évvel később - alig két hónappal a gyászkeretben törvénybe iktatott trianoni békediktátum aláírása után, augusztus 1-jén - a helyi lakosság a kercai helyőrség Rankay József hadnagy vezette katonáival együtt fegyverrel űzte el a betolakodókat.

A diadal azonban rövid életűnek bizonyult, a megszállók erősítést kaptak, visszaszorították a kercai határőröket, a felkelésben részt vevő szomoróciak egy részét pedig bebörtönözték, mások a szomszéd falvakba menekültek.

A Határmegállapító Bizottság a helyi lakosság bátor helytállásának hatására döntött úgy Szomoróc sorsáról, hogy az 1922. február 9-én visszatérhetett az anyaországhoz. 1923-tól minden évben megünnepelték az őrségi településen február 9-ét a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál, valamint az ugyanitt ültetett Tisza István emlékfáknál.

A fordulat éve után az ünnep és az emlékfák áldozatul estek a másfajta ünnepeket ülő profán kornak. A visszatérés 80. évfordulóján, 2002. február 9-én újra ünneppé emelték ezt a napot. 2008-ban, hét év küzdelem után az őrállók leszármazottainak bátorsága, hazaszeretete méltán érdemelte ki az utókortól a Legbátrabb Község – Communitas Fortissima elismerő címet.

Szombaton délután az egybegyűltek megkoszorúzták a szomoróci haranglábat, a hóesés ellenére sokan gyűltek össze emlékezni. Az ünnepség a faluházban folytatódott, ahol Rankay hadnagy életútjáról is szóltak.

Ezt követően Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte a kercaszomoriakat, majd V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője és Kapornaky Sándor, Kercaszomor polgármestere tartott ünnepi beszédet. A megemlékezés végén az érdeklődök megtekintették Matúz Gábor Balassagyarmat, a legbátrabb város című filmjét.