Önmagában is elítélendő lehetne, azonban a tény, hogy a magyar adófizetők finanszírozzák még mindig eme jeles tevékenységében, jól jellemzi hazánk közállapotait. E személy a mai napig a Szegedi Egyetem professzora, magyar történelemmel foglalkozó tanár lehet, aki ifjú emberfőket oktat, jellemüket, világnézetüket formálhatja a cionizmus jegyében.
Mind a mai napig.

De hadd ismertessem meg Karsai Lászlót a maga valóságában, annak pőre meztelenségében innen, a távoli Amerikából.

E levél írója több alkalommal szembesítette Karsai Lászlót a holokauszt-mese tarthatatlanságaival, és felhívta figyelmét arra az apróságra, hogy egy történelemprofesszor alfája és omegája nemcsak a kutatás szabadsága melletti kiállás kell hogy legyen, amelyet példátlan módon fél éve a magyar köztársasági elnök lesöpört az asztalról, aláírva a holokauszt-törvényt, hanem a kritikai gondolkodásra, összegzésre és hitelességre való törekvést is magába kell foglalnia. Kár, hogy ezt egy kontár halandónak kell egy történelemprofesszor figyelmébe ajánlania.

Mielőtt taglalnám Karsai László valótlanságokat állító repertoárját, álljon itt először referenciaként a saját maga által internetre kitett önéletrajza. Méltó lenne és megérne egy misét a professzor úr esetében, de a gyalázatos angol nyelvtani és helyesírási hibái javítására itt most nem térek ki. Talán a saját érdekében önszorgalomból javítja majd a későbbiekben.

Personal data:
KARSAI LÁSZLÓ

First Name Last Name

Adress wich correspondence should be sent

Dr. KARSAI LÁSZLÓ

Department of Modern History

University of Szeged

Hungary, H-6722 Szeged, Egyetem u. 2.
Office phone number: (36.62) 544-804

Fax number: (36.62) 544-464

E-mail address: karsai@hist.u-szeged.hu

Citizenship: Hungarian

Professional title and institutional affiliation: Professor of History – University of Szeged, Hungary

Date of Birth 09/1950 (m/y) Sex male
Fellowships:

1980: Paris /3 months/

1984: Bruxelles /Université Libre de Bruxelles (3 months)

1992 : Amsterdam /University of Amsterdam (2 months)

1993: New York /American Council of Learned Societies (6 months)

1994: Zürich /Eidgenössische Technische Hochschule (1 month), Róma /Centro Nazionale di Ricerca (1 month)

1998: Washington, D. C. /United States Holocaust Memorial Museum (2 months)

1999: New York /Columbia University (2 months)

2000: Jerusalem /Yad Vashem (4 months)

2001: Paris /Ministére des Affaires (1 month)

Nos lássuk.

A nyolcvanas évek elején Karsai úr 3 hónapot Párizsban, majd 3 hónapot Brüsszelben töltött. Nyilván nem kell ecsetelni, hogy ebben az időben a legkeményebb hidegháború korszaka zajlott a NATO és a Varsói Szerződés, a nyugat és a kommunista országok között. Azok a személyek, akik ebben az időben nyugatra utazhattak, vagy a rezsim kiszolgálói, kitartottjai, haszonélvezői, vagy a kémjei lehettek. Ez vitathatatlan. Karsai László ezek közé tartozott, de itt most maradjon ez a saját lelkiismereti kérdése.

Ami viszont fontos a közte és Perge Ottó közti júniusban befejeződött vita értelmezhetőségéhez, az azon állításaiban keresendő, amelyeket az amerikai tartózkodására hivatkozva tesz. Illetve keresendő lenne, amennyiben valósak lennének, és azok nyomai megtalálhatók lennének. Mint ahogy nem azok és nem találhatók.

A washingtoni Holocaust Memorial Museum egyrészt nem tekinthető hiteles, részrehajlástól mentes intézménynek, másrészt ott két hónapot tölteni olyan, mint ha valaki a British Museumban, a budapesti Nemzeti Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban, a párizsi Louvre-ban vagy a Hermitage-ban töltene el két hónapot. Ezt egyedüliként belefoglalni egy önéletrajzba, mintegy kidomborítva valaki egyéni kompetenciáját és kapacitását az adott témában egyáltalán nem szokásos, pláne nem hiteles. Ez úgy általában kötelező házi feladat. Lenne. Említés nélkül. Igaz, Karsai más írásaiban taglalta egyéb kutatásai helyszíneit, mégis az önéletrajzában a Holocaust Memorial Museum és a Jád Vásem említtetnek meg, mintegy a végérvényes ediktum eredőiként, amelyek igazságait megkérdőjelezni az eretnekséggel egyenértékű. Hogy ezt hogyan egyezteti össze professzori integritásával, az maradjon ismét az ő problémája.

Ennél sokkal érdekesebb a New York-i Columbia Egyetemen eltöltött ideje. Mikor erre rákérdeztem, elektronikus levelében azt állította, hogy 'fellow'-ként volt az egyetemen. Erről tudni kell, hogy minden, valamit magára adó egyetem az Egyesült Államokban működtet egy ún. "fellowship" programot, amely gondolkodói műhelyként ad otthont és lehetőséget közös eszmecserére, tanulmányokra különböző országokból látogató egyetemi oktatók számára. Van, ahol informális, de van, ahol szigorúan formális keretek között. A Columbia Egyetemen mindkettő létezik.

Vettem magamnak a fáradságot, és utánanéztem, hogy Karsai úr valóban részt vett-e a fenti egyetemen "fellow"-ként. Mint kérdéseim nyomán kiderült, a Columbia Egyetemnek nincs nyoma arról, hogy Karsai úr náluk valaha is megfordult volna. Mikor szembesítettem ezzel Karsai urat, kitérőleg arra hivatkozott, hogy a "fellow"-kat nem regisztrálják. Karsai úr ignoranciájára jellemző, hogy még ennek a lényegtelen (vagy nagyon is lényeges) részletnek sem nézett utána, ugyanis minden egyetem számontartja a nála valaha megfordult külsős, más országokból érkezett tanulókat, oktatókat, nem beszélve a professzorokról. Arról pláne nem beszélve, hogy ezen külföldi vendégek még egy ún. "certificate"-et, bizonyítványt is kapnak előadás-sorozatuk befejeztével.

Hogy Karsai úrnál ilyen otthon nincs, még talán érthető is lehetne (lehet, hogy elkeveredett), de hogy a Columbia Egyetemen miért nincs, az talány. Mások mellesleg kiakasztják az irodájuk falára. "Bizonyítékként" Karsai úr a fiára hivatkozott, aki éppen a reggelijét fogyasztva közölte, hogy micsoda hülye kérdés ez. Gondolom, a Szegedi Egyetem holokauszt-tanszékén már ki van jelölve a jól megérdemelt helye, vagy az éppen felállításra kerülő Better Business Bureau magyarországi vezérigazgatói széke várományosa.

Erre persze lehetne legyinteni, mondván, hogy mindenki szépíti az önéletrajzát, néha olyasmit is belecsempész, ami nem is igazán volt, de a lényeg, hogy jó benyomást keltsen. A probléma azzal van, hogy itt egy egyetemi professzorról beszélünk. Magyarország egyik legnagyobb, leghíresebb városa egyetemének professzoráról. Olyan professzorról, aki missziójának tekinti a holokauszt kutatását. Ilyen állásban, megérdemelt tisztelettel övezve, egy professzortól egyszerűen hallatlan és megengedhetetlen lenne bárhol a világon hasonló hamisítás. Nálunk nyilván ezt is lehet. Mint ahogy azt is megengedhette Karsai professzor magának, hogy engem nemes egyszerűséggel először nyolcvan év körüli emigráns horthysta és náci aggastyánnak tituláljon a válaszában.

Hogy Karsai professzor úr feddhetetlen integritása és részrehajlás-mentessége birtokában miért találta helyénvalónak e minősítését szerénységem irányába, mindmáig a rejtély és talány kategóriájába tartozik. Hacsak nem azért, mert a nyolcvanéves horthysta aggastyánok valószínűleg ránézésre kiszúrják a hozzá hasonló szemfényvesztőket.

Kiábrándítottam koromat illetően, és amit ezek után üzenetben közölt velem, azt nem írom ide, de mindenkinek a képzeletére bízom. Annyit elárulok, igazi "vulgarian"-ként fűzte nyomdafestéket nem tűrő mondatait csokrokba. Amolyan professzori stílusban.

De ne legyünk rosszmájúak Karsai úr irányába. Vannak neki valós amerikai kapcsolatai is. Csak ezeket nem a Columbia Egyetem környékén kell keresni. Van bizony olyan intézmény az Egyesült Államokban, ahol készséggel beismerik a Karsai úrral való kapcsolatot. Ez az intézmény nem más, mint a Los Angeles Times, amelyről tudni kell, tudja is mindenki errefelé, hogy a cionisták kaliforniai lapja. Karsai urat egyből névről ismeri a legutolsó recepciós is, mihelyst magyar cikkekről, tudósításokról kérdezősködik a naiv telefonáló. Hihetetlen, mi mindent kikotyognak, ha előfizetésről van szó.

Kérdésemre az elmúlt két évben a Magyarországról szóló cionista beállítású, a Gyurcsány-rezsimet támogató cikkek forrásaként Karsai László neve is többször felbukkan náluk. Valószínűtlen, hogy névazonosságról lenne szó, ugyanis megerősítették, a Karsai László nevű forrásuk egy híres vidéki magyar egyetem oktatója, és már több mint 30 éve külsős munkatársuk. Véletlen lehet? Véletlen, hogy éppen a Los Angeles Times az egyik legelvakultabban magyarellenes, Jobbik-ellenes, Fidesz-ellenes amerikai orgánum? Véletlen, hogy a Los Angeles Times ad helyet a legbárgyúbb holokausztozó, antiszemitázó cikkeknek, amelyek Magyarországgal foglalkoznak?

Perge Ottónak írt válaszában a legnagyobb hazugság pálmáját azonban minden bizonnyal a National Museum of Health and Medicine-ben kiállított tárgyi bizonyítékokra való hivatkozása viszi el. (Nem állom meg: egy professzor hogy adhatja a nevét az angol health szó helth alakjában való publikálására?) Ebben tetovált emberi bőrpreparátumokról beszél. Nos, ennek is utánanéztem, mint ahogy a National Archives-ban őrzött állítólagos buchenwaldi "bizonyítékoknak" is. Ilyen "bizonyítékok" sem az említett múzeum honlapján, sem specifikus kérdésemre válaszul a múzeumban sem találhatók. Hasonlóképp a National Archives-ban sem.

Karsai úr a gyanútlan magyar közönségnek tetszeleg kutatásai bizonyítékaival, amelyek egyszerűen nem léteznek, csak a szerencsétlen magyar polgár nem tudja őket leellenőrizni. Karsai úr tudja ezt, és a legközönségesebb módon visszaél vele. Karsai úr tudja az igazságot. Jó lenne, ha nyilatkozna például erről a csekélységről is két holokauszt-vita között. Nyilván Karsai úr nem fog nyilatkozni a saját jól felfogott érdekében, és folytatja a magyar nemzet elleni ádáz holoküzdelmet a magyar adófizetők, az izraeli állam és az amerikai Tom Lantos Alapítvány zsoldjában, ahol szintén ismerik.

Varga Béla
San Francisco, California