Mégpedig az alábbi kis elmélkedéssel. Eredetiben itt.

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. április 1.

(Egy ornitológus küldte be az alábbi cikket, mely érdekes megfigyeléseket közöl. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szerk.)

A madárvonulás útját, a madarak szokásait régen ismerjük. A hazánkban élő madarak északról délre vándorolnak el és délről északra tartva jönnek vissza. Hazánkban költenek, másik hazájukban csak nyaralnak. A mai rendkívüli időjárás sem hozott változást a madarak életében, de annál érdekesebbet a jövevény zsidók szokásaiban.

A zsidóság, mely mindig az ígéreteket teljesítő földnek tekintette – és méltán tekinthette – a magyar földet, évszázados vonulási törvények alapján mindig keletről jött. Otthagyva pelyhes fészkeit, a népvándorlás örök törvénye szerint háziállataival útra kelve jött hazánkba. A magyar medencébe a fej és ajak tájon dús haj képletekkel érkezve, itt utódait már ezek nélkül hozta a világra. A zsidóság a kedvező magyar éghajlat alatt szívesen maradt, innen a tél elől sem távozott, hanem igyekezett minél előbb kényelmes öt-hatszobás fészkekben elhelyezkedni, hol aztán szaporodott s utódai szerte a hazában erősen tollasodtak.

A keletről jövő zsidóság egy-egy egyede azután elvándorolt nyugatra, de lába elkorcsosodván, nyugatra már rendszerint autóval távozott. A keletről nyugatra vonulásban úgy látszik, a légkör mágneses zavarai változást hoztak létre. Köztudomású, hogy a fellegeket a zsidóság nem szereti.

Nyugaton pedig, a jelentések szerint, befellegzett a zsidóságnak, ezért, amint pontos és megbízható megfigyelők jelentik, most nyugatról jönnek kelet felé a magyar medencébe, mely még úgy látszik, mindig legalkalmasabb klímájú a zsidók gyarapodására és tollasodására.

Állításaink bizonyítására szavahihető természetjáró m. kir. csendőrök – és a soproni ügyészség, hová zsidóvonulási megfigyeléseiket benyújtották – adnak felvilágosítást.

A derék csendőrök ugyanis Sopron megyében, Peresztegen kinyomozták, hogy Frühwirth Károly vegyeskereskedőnél leszálló és beszálló zsidóvárta van. A szalonkákhoz hasonló természetű nyugati zsidó egyedek párosával, ötösével a késő esti órákban érkeznek és hajnalban távoznak. Frühwirth vallomása szerint fuvarosok szállítják őket és szállásért, fuvarért busásan fizetnek, de hogy hová mennek, arról nem nyilatkoznak. Egy bizonyos: nyugatról jönnek, kelet felé nem távoznak (majd bolondok lennének).

Casablancai zsidó prostituált

E nyugatról csoportosan és egy idő óta állandóan érkező zsidók mindenféle útlevél és engedély nélkül jönnek be az országba. Hogy számuk milyen nagy lehet, azt következtetni lehet abból, hogy igen rövid idő alatt csak a peresztegiek tíz ilyen fekete-zsidót csempésztek és eresztettek el szabadon az országban!

Ugye szép példány?

Aggódnánk a „fekete” úton hazánkba szivárgó zsidókért, de nem aggódunk, mert a zsidóság dicséretes jellemzője, hogy telepeire mindig szívesen fogadja be kósza egyedeit fajának, kiket aztán élelmez, hiszen nem sokáig kell élelmeznie, mert a magyar medence, mint bátrak voltunk megállapítani, tollasodásukra, szaporodásukra nagyon alkalmas éghajlatú.

Nem aggódunk a zsidó jövevényekért, de igenis, aggódunk magunkért, mert míg itt hősies szegénységünkben a jobb jövő reményében szívesen és készségesen porciózzuk mindig kisebbre mindennapi életünk örömeit, kenyerünket, húsunkat, addig veszélyben van a vérünk.

Köztudomású dolog, hogy az erőtlen, leromlott testnek a legkisebb vérveszteség is halálos veszedelem. A jövevények pedig miből élnek, ha nem a mi leromlott gazdasági erőnk vérszívásából?

Kiáltjuk hát a hivatalosoknak: vigyázzanak a határokra és példásan kergessék vissza a nyugatról jövőket, de példásan büntessék meg azokat a megfeledkezett magyarokat is, akik pár pengőért zsidókat szöktetnek be és fuvaroznak be az úgyis csordultig telt magyar medencébe!

(Kuruc.info)