A 3-as metró újpesti végállomásánál gyülekeztünk a bajtársakkal. Amikor 3/4 2 körül feljöttünk a felszínre, a buszok végállomásánál kb. 30-40 darab rendőrállat nagy erővel és látványosan igazoltatta azokat a hazafiakat, akik valamilyen jelvényt, vagy olyan ruházatot viseltek, amellyel egyértelműen a nemzeti oldalhoz való tartozásukat fejezték ki.
A sünök nagyon tevékenyek voltak, hiszen valószínűleg a nekik beígért túlórapénz lebeghetett a szemük előtt. A rövid és nevetséges közjátékot követően megindultunk a rendezvény tervezett helyszíne felé, amelyet tömegközlekedési eszközzel közelítettünk meg. Így az induló buszok nagyon hamar megteltek jól öltözött és bizalomgerjesztő fiatalemberekkel. Sokan viseltek egészséges fejbőrt.
Egy bő negyedórás buszozás után érkeztünk a külváros (XV.ker) peremére. Itt egy másfél órás várakozás után kezdődött volna a megemlékezés, azonban időközben aránytalanul nagy erőkkel felbukkantak a rendszer csahos kutyái, és megakadályozták, hogy a külföldi bajtársak bejuthassanak arra az üres telekre, ahol már vártak bennünket a rendezők. Ők Magyarországra autóbuszokkal, szervezetten érkeztek. A német barátainkat mind igazoltatták. Az irataikat elvették és felírták a személyes adataikat, amelyeket valószínűleg ki fognak adni a külföldi hatóságoknak.
Igen. Szerintük ez az út vezet Európába. Úgy tűnt, mint ha az időt akarnák húzni, hogy ha már a ceremóniát megakadályozni nem is tudják, akkor legalább a kezdetét késleltessék. Végül bejutott a majdnem több mint 300 ember arra az utca felé nyitott üres telekre, ahol később a rendezvény lezajlott.
A tiszteletadás a Szózat hangjaival kezdődött, majd egymás után léptek az emelvényre a szónokok. Beszédet mondott többek között Domokos Endre János, a PHM vezetője, Lantos János, a PHM kecskeméti csoportjának a vezetője, Szabó Tamás, a Nemzeti Forradalmi Párt vezetője, Illés Zsolt, az NFP szekszárdi vezetője, és a Bolgár Nacionalista Párt második embere, aki nagy meglepetésünkre magyar nyelven szólt az egybegyűltekhez. Németországot a Délnémet Bajtársi Közösség tagjai képviselték. De voltak résztvevők Csehországból, Szlovéniából és Belgiumból is. Megközelítőleg 3-400 ember vett részt a megemlékezésen. Az ünnepség végén meghallgattuk a magyar, majd a német himnuszt, és utoljára az "Ébredj magyar!"-t.
Többen is lehettünk volna, ha azokat az autóbuszokat, amelyek az ünnepségre szervezetten érkezőket szállították, a hatalom képviselői nem tartóztatják fel a főváros határában. Budapest területén kifejezetten vadásztak az olyan emberekre, akik nemzeti vagy NS jellegű ruházatot és jelképeket viseltek. A rendőrség aránytalanul nagy erőkkel és tucatnyi szolgálati kutyával vonult fel az utolsó pillanatokban, amikor számukra is világossá vált (a besúgóik által), hogy melyik helyszínen lesz megtartva a megemlékezés. A céljuk a ceremónia megakadályozása és a résztvevők megfélemlítése lehetett, de végül egyiket sem sikerült elérniük.
Ahogy az elmúlt években, úgy most is a rendszert védték és nem pedig a rendet. Holott ebben a nemzet számára oly kritikus időszakban választaniuk kellene a nép szolgálata és a hatalom védelme között. Úgy tűnik, hogy most is az utóbbi mellett döntöttek.
A hatalom tiltása és az erőszakszervei által felhasznált különféle, egyelőre még törvényes és törvénytelen eszközök és módszerek ellenére itt megvalósult a nemzeti konszenzus, mert egy helyen és egy időben voltak jelen a valóban nemzeti szervezetek képviselői, hogy fejet hajtsanak a Budapest erőd védelmében az életüket áldozó magyar és német hősök emléke előtt.
Ha ugyan jelképesen is, de a résztvevőket beszorították egy üres külvárosi telekre, mint ahogy a bolsevik horda a főváros bátor védőit Buda várába. A rendezvényen rendbontás nem történt, a résztvevők a rendezők utasításait betartva fegyelmezetten vettek rajta részt.
Már maga az a tény, hogy a tiltások, a fenyegetések és a zsarolások ellenére meg tudták szervezni és megtartani a Becsület Napját, az már maga is bebizonyította, hogy az eszme az elmúlt évtizedek alatt semmit sem vesztett az időszerűségéből és az életképességéből. Ez egy jelképes arculcsapása Don "két hét alatt rendet teszünk" Pintér erőszakipari szakmunkásnak. Majd magyarázkodhat a pajeszos gazdijainak.
Még most is a fülemben cseng egy, a beszédek egyikében elhangzott mondat:
"A szellem erősebb, mint az anyag, a lélek erősebb, mint a test, és a leghatalmasabb erő a világon a hazaszeretet."
(Olvasónktól)