Az első kinyilatkoztatás a legtekintélyesebbnek tartott élő holokauszt-történésztől, a zsidó származású Robert Jan van Pelttől származik. Jan van Pelt számos könyvet írt Auschwitzról, és szakértőként tevékenykedett a revizionista David Irving és a holokauszt-hívő Deborah Lipstadt közötti perben 2000-ben. Jan van Pelt a következő döbbenetes – de tiszteletre méltóan őszinte – kijelentést tette a Toronto Star című lapnak nyilatkozva 2009. december 27-én: „Amit tudunk (mármint a holokausztról), annak 99%-át nem tudjuk tárgyi bizonyítékokkal alátámasztani.” (Forrás itt.)

A másik idézet Jean Claude-Pressac-tól származik, akinek 1989-ben megjelent, AUSCHWITZ: Technique and Operation of the Gas Chambers című könyvét annak idején a „hivatalos történészek” sokat magasztalták, hangoztatva, hogy Pressac megcáfolta a revizionisták állításait. (Ami nem igaz: a revizionista kutatók – élükön Carlo Mattogno-val, aki számos írásában foglalkozott a könyvvel – ízekre szedték Pressac téziseit.) Pressac természetesen hisz a „gázkamrákban” (bár az auschwitzi áldozati számot 7-800 ezerre csökkentette), ugyanakkor könyve angol nyelvű kiadásának 429. oldalán a következőket írta: "Mindenfajta 'közvetlen', vitathatatlan és nyilvánvaló bizonyíték hiányzik az elgázosításokra vonatkozóan (legalábbis a mai napig nem került elő ilyesfajta megdönthetetlen bizonyíték) – gondolok itt arra, hogy nem került elő fényképfelvétel a mérges gázzal megölt emberekről a zárt kamrákban, amelyeknek a helye sem határozható meg pontosan, illetve nincsen olyan megjelölés a krematóriumok tervrajzain, hogy 'Gaskammer um Juden zu vergiften', vagyis 'gázkamra a zsidók megmérgezése céljából'. Így a 'közvetett' bizonyítékokkal kell beérnünk, amelyek azonban elegendőek és megfelelőek. 'Közvetett' bizonyíték alatt olyan német dokumentumokra gondolok, melyekben nincsen ugyan fehéren-feketén kimondva, hogy valamely gázkamrában embereket végeztek ki, azonban az iratok olyan utalásokat tartalmaznak, melyek alapján logikusan arra kell következtetnünk, hogy más célra nem használhatták a gázkamrákat.” (Ld. itt.)

Magyarán: a két vezető holokauszt-tudós véleménye szerint a holokauszt-történet 99%-a bizonyíthatatlan, illetve csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésünkre a ma érvényes holokauszt-mítosz állításainak igazolására. De ha így van, milyen alapon kívánják törvényszék elé állítani azokat, akik kételkednek a „99%-ban nem bizonyított” történetben? És milyen alapon vádoltak meg népeket, konkrét személyeket ennek a „példátlannak” kikiáltott bűncselekménynek az elkövetésével, melynek igazolására csak „közvetett bizonyítékok” állnak rendelkezésünkre?