Bencsik András
Bencsik András, a hazai újságírás és politikai élet kaméleonja az elmúlt negyed században szinte minden olyan pártot megjárt, ahol anyagi haszonra, vagy csak a személyes befolyásának növekedésére számíthatott. Nem lenne könnyű vállalkozás fölsorolni Bencsik minden nevezetes és látványos pálfordulását, ezért csak néhány, a Népszabadságban napvilágot látott írásából szemelgetünk, ám előtte fölemlítjük az e sorok írásakor a mellényzsebében éppen fideszes tagsági könyvet szorongató kalandor életének néhány állomását.
Másokhoz hasonlóan a színes és agilis ifjúkomcsi mozgalmi tevékenység után Bencsik András is tagja lett az MSZMP-nek, elkötelezett, már-már hittérítő indulatú újságírójává vált a Népszavának, majd a Népszabadságnak, abban az időben, amikor az okosabb zsidók már kiszagolták a nagy változás előszelét, és hozzáfogtak az új, „rendszerváltó”, ám a valóságban hatalomátmentő pártok alapításába, illetve a régi egyetlen lebontásába. Bencsik meg éppen ekkor vetette be magát a marxista-leninista tanok terjesztésének küzdelmébe. A Népszabadság pártpolitikai rovatában számos cikkben propagálta, hogy hozzá hasonlóan minél több magyar fiatal ismerje meg, sajátítsa el, lehetőleg jó alaposan az orosz nyelvet és a szovjet kultúrát, rajta keresztül legyen híve a „magyar-szovjet testvéri kapcsolatoknak, a szocialista hazafiságnak és az internacionalizmus szellemének”.
A Magyar Demokrata Fórumhoz szélkakasunk igazából és teljes odaadással még Antall József életében, 1993-ban csapódott. Azokban a hónapokban, amikor az általa végül anyagilag és szakmailag ellehetetlenített Seszták Ágnessel együtt fölélesztették és szerkesztették Kossuth Lajos hajdani újságját, a Pesti Hírlapot. A kormányzati hirdetések, közlések jóvoltából Bencsik akkoriban hatalmas összegeket kaszált az államkincstárból. Ám ez a pünkösdi királyság csak 1994 tavaszáig tartott, amikor jött a pufajkás Horn Gyula és komcsi-zsidó bandája, megszűntek a kormányzati pénzecskék, Bencsik pedig Demokrata néven új „konzervatív” hetilapot alapított. Erőszakos magatartása miatt az MDF-ből kizárták, mire lapjában bőszen elkezdte hirdetni a schamschulista eszméket. Mécs Imre a Bencsik ellen indított bírósági per egyik tárgyalásán azt vágta a hozzá hasonló kaméleon fejéhez, hogy a régi szép időkben, újdondász korában a Munkásőr című lap szerzője is volt.
A Torgyán József Független Kisgazda Pártja körüli rövid legyeskedés után Bencsik a Keresztény Demokrata Néppárt akkoriban átmeneti időre radikalizálódott vezetőjét, Giczy Györgyöt környékezte meg az 1998-as országgyűlési választások előtt, szerkesztette a párt választási kiadványait, s lett a KDNP országgyűlési képviselőjelöltje Somogyországban. Korábban, 1994-ben az MDF színeiben Nógrád megyében is indult, ott is sikertelenül. Az amúgy is meglevő, vele született ambíciójában csak bátorította őt a neje, Beregszászi Olga, akit időközben házasságtörés után otthagyott, és azóta Csurka Istvánhoz hasonlóan vadházasságban él. Apropó, Csurka István. A KDNP-vel történt szakítása után Bencsik az akkoriban fölfelé menetelő MIÉP-hez is bejelentkezett, egy darabig istenítette a pártelnököt és annak hírneves élettársát, ám a vén Raszkolnyikov végül a Magyar Fórumban látványosan lezsidózta, és szemére vetette, hogy zsidó létére mi a fenének szittyáskodik.

Bencsik és jelenlegi pártfőnöke
Orbán Viktor és Bencsik András kapcsolata visszanyúlik abba a korszakba, amikor a Magyar Demokrata szerkesztősége még a Király utcában, majd a Sas utcában volt, s a Fidesz akkoriban nem rendelkezett olyan jó sajtóval, mint manapság. Viktornak jól jött Bencsik fölajánlkozása, amely tüsténkedést később a Fidesz azzal is meghálálta, hogy jutányosan, mindössze egy forintért Bencsik főszerkesztő Dávid nevű fiának nevére írták azt az Andrássy út eleji, rendkívül értékes ingatlant, ahol a Magyar Demokrata szerkesztősége és Bencsik egyéb üzleti vállalkozásai is működnek.
Bencsik András azonban a Jobbik megerősödésének láttán úgy gondolta, hogy jó lenne ismét radikalizálódni, színt, esetleg pártot is váltani, s bevezetésként – a Fidesz vezetőségének megrökönyödésére és rosszallását kiváltva – alapító tagja lett a Magyar Gárdának. Takács Zsuzsa, Bencsik élettársa tervezte a Magyar Gárda híres oroszlános egyenruháját, amelyet legyártattak, a lelkes gárdisták pedig fizettek, mint a katonatiszt. Bencsik tehát, még mielőtt a Fidesz utasítására otthagyta és lenácizta volna az általa alapított Magyar Gárdát, ebből is pénzt csinált. Mint ahogyan fejős tehénnek tekintette Badiny Jóst is, akit az élete utolsó esztendeiben „oltalmába vett”, s könyveit jó pénzért árulta (árulja) a könyvesboltjaiban.
(A budapesti Szkítia könyvesboltok Bencsik tulajdonát képezik, ha itt vásárol, egy ilyen gerinctelen embert támogat - Bencsik bűnlajstroma itt tekinthető meg. Helyette támogathat korrekt, valóban nemzeti érzelmű embereket is: mi a Magyar Menedék Könyvesházat és a Hazai Portát ajánljuk.)

Bencsik és Vona még a nácizás előtt
Bencsik eddigi élete néhány érdekes pálfordulásának fölemlítése után most csemegézzünk a Népszabadságban napvilágot látott demagóg, kiérezhetően a kommunista párthatalomnak benyaló cikkeiből. Érdekesen választotta meg az interjúalanyait, s közöttük találunk „magyar”, szovjet és bolgár veterán partizánvezéreket is, akik a második világháború idején alaposan kivették részüket a magyar polgári lakosság és a honvédeink elleni gyilkosságokból, Magyarország idegen megszállásának előkészítéséből. Bencsiknek mániája volt a Magyar-Szovjet Baráti Társaság propagálása, amely tevékenységét megkönnyítette a magas szintű orosz nyelvtudása.
Lovga János kárpátaljai „magyar” partizánnal, a Pataki Ferenc partizáncsoport terroristájával is készített Bencsik András egy szívélyes, a „magyar és a német fasisztákat” mocskoló, Kárpátalja visszatérését megbélyegző interjút Budapesten. A Népszabadságban, 1987. július 8-án megjelent interjúban a szovjet zsoldban magyarokat és németeket gyilkoló vén partizán büszkén meséli Bencsiknek, hogy miként kalauzolta Budapesten a partizáncsoport főnökét, Pataki Ferencet, akit végül, 1944-ben Sopronban hazaárulás miatt agyonlőttek.
Polja Nedjalkova bolgár tábornokasszony Bencsik másik nagy antifasiszta hőse, aki a leírt történet szerint 1938-ban, Moszkvában végezte el a páncélosakadémiát. Nedjalkova a beszélgetés folyamán azzal is eldicsekszik Bencsiknek, hogy bolgár politikai emigránsként a szüleivel együtt abban a moszkvai házban tengette a komcsi emigránsok mindennapi életét, ahol „magyar származású” forradalmárok, mint például Kun Béla és családja is laktak. Ám csak ezután jön az interjú csúcsa, amit Bencsik így vezet be: „A magyarokhoz fűződő kapcsolata azonban, ha szabad így fogalmaznom, volt tragikusabb is”. Igen, a visszaemlékezés során a tiszteletre méltó bolgár tábornokasszony elérzékenyülve meséli, hogy részt vett Magyarország fölszabadításában, s jól emlékszik azokra az ádáz küzdelmekre is, amelyeket többek között Budapest fölszabadításáért vívtak. (Tudja a kedves olvasó, Budapest szovjet fölszabadításáról van szó, amikor az ázsiai horda tömegesen erőszakolta meg a lányainkat, asszonyainkat, gyilkolták, fosztogatták a védtelen polgári lakosságot.)
Bencsik nem kérdezett vissza, nem jegyezte meg a bolgár tábornokasszonynak, hogy nekünk bizony Budapest „felszabadításáról” egészen más történelmi képünk van, mint neki. Nem bizony, a kajmán Bencsik a bolgár tábornokasszony visszaemlékezésére reagálva e helyett a következőt mondta: „Köszönjük, s ha már itt vagyunk, hadd kérdezzem a budapesti fiatal generáció nevében is, amelynek tagjai szerencsére már nem ismerhették a harcot, hogy az ő számukra milyen tanulsággal szolgálhatnak az ötven évvel ezelőtti, majd a világháborúban történt események.”
Szintén épületes újságírói teljesítményre és ideológiai tisztánlátásra vall Bencsik részéről a Zinaide Mihajlovna Kruglovával, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjával a Népszabadság, 1990. november 20. számában megjelent interjú. Az interjút Bencsik a következő, Kruglova elvtársnő szájába adott körmondattal zárja: „A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság megbonthatatlan szövetsége erősítésének döntő tényezője és záloga a Szovjet Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt együttműködése, rendíthetetlen hűségük és marxizmus-leninizmushoz és a szocialista internacionalizmushoz”.
Érzelmi kötődés a címe annak az érzelgős jegyzetnek, amelyben Bencsik András egykori szeretett orosztanárnője példás pedagógiai módszerének fölmagasztalása után a következő következtetésre jut: „Ha nem is az ő személyes példája, de a hozzá hasonló jó, s a vele pörölő rossz tapasztalatai indították talán egyebek között a Magyar-Szovjet Baráti Társaságot, hogy új utakat, lehetőségeket keressen, s találjon a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk, világlátásuk tisztázására”. (Népszabadság, 1986. október. 17.)


(Nagyobb méretben itt.)
Elkötelezetten a barátságért címet viseli Bencsik András 1986. november 22-én, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság VIII. Országos Értekezletét köszöntő írása: „Kétségtelen tény, hogy a Magyar-Szovjet Baráti társaságnak jól körülhatárolható szerep jut a magyar közéletben. Hiszen a társaság az MSZMP céljainak szellemében tevékenykedő, a párt politikájának megvalósulását segítő, széles tömegbázisra épülő olyan politikai tömegmozgalom, amelynek munkájában áldozatkész, a magyar-szovjet barátságot felelősségteljes elkötelezettséggel önzetlenül szolgáló tisztségviselők, társadalmi munkások népes tábora vesz részt” - írja Bencsik a Népszabadságban, majd a komcsi demagógia szirupos stílusában eszmefuttatását így összegezi: „A Magyar-Szovjet Baráti Társaság eredményesen segítette az országaink javát szolgáló magyar-szovjet testvéri kapcsolatok és együttműködés ápolását, s a mozgalom tevékenyen vett részt a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemének erősítésében”. (Eredetiben itt és itt olvasható, a többi épületes Bencsik-cikk pedig ide kattintva érhető el.)
Egy kedves olvasónk begépelte a második, nehezen olvasható ömlengést, íme:
Elkötelezetten a barátságért
Sorrendben nyolcadik országos értekezletére készül a Magyar Szovjet Baráti Társaság. A jelentős eseményre, amely öt év munkáját értékeli, a társaság elnöksége írásos beszámolót adott ki, amelyben részletesen ismerteti mindazokat a tudnivalókat és tényeket, amelyek öt év távlatában adnak lehetőséget összegezésre, értékelésre De a jelentés tartalmának részletes ismertetése nélkül csupán a sajtó és már hírközlőszervek híradásaira, illetve személyes tapasztalatokra támaszkodva is megállapíthatja a társaság életét figyelemmel kísérő, hogy az MSZBT az öt évvel ezelőtt tartott országos értekezletén elfogadott határozattal és az időközben sok szempontból megváltozott feltételekkel összhangban eleget tett küldetésének. Szolgálni tudta a két nép barátságának ügyét.
Kétségtelen tény, hogy a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak jól körülhatárolható, fontos szerep jut a magyar közéletben. Hiszen a társaság az MSZMP céljainak szellemében tevékenykedő, a párt politikájának megvalósítását segítő, széles tömegbázisra épülő olyan politikai tömegmozgalom, amelynek munkájában áldozatkész, a magyar-szovjet barátságot felelősséggel, önzetlenül szolgáló tisztségviselők társadalmi munkások népes tábora vesz részt.
Élő kapcsolat
Hazánkban a különböző társadalmi és állami szerveknek kiterjedt kapcsolataik vannak szovjet partnerekkel, s a maguk területén részt vesznek abban a sokrétű munkában, amely a két ország eredményeinek kölcsönös népszerűsítésére, kulturális értékeinek kicserélésére irányul. Ezzel együtt az MSZBT korábban is, most is nagy súlyt fektetett arra, hogy élő kapcsolatot alakítson ki számos társadalmi és állami szervvel a munka jobb végzésének érdekében. Az együttműködő szervek és intézmények, a közös rendezvények lajstromán hosszasan sorolni lehetne. Mindet ismertetni itt, e hasábokon hely hiányában aligha volna célszerű. De mindenképpen említést érdemel a már harmadszor megrendezett „Kell a jó könyv” olvasópályázat, a hagyományos 'Auróra” vers- és prózamondóverseny, az orosz-szovjet zenetáborok, Barátság koncertek, vagy akár az „Orion expedícióval a föld körül” című gyermekrajz pályázat. E rendezvények mindegyikének lebonyolításában egy sereg társintézmény közreműködése, irányító, szervező együttdolgozása adta a siker kulcsát.
A magyar-szovjet barátság ma már tömegmozgalom, amelynek bázisa, alapegysége a tagcsoport. Ezek révén a mozgalom átfogja a társadalom minden rétegét, kiterjed az ország egész területére. Jelenleg közel kétezer ilyen tagcsoport működik az országban és számuk (...) nő. 
[Hiányzik legalább egy sor, esetleg több is az oszlop alján.]
Egyre nagyobb szerepet vállalnának környezetükben a Szovjetunióval kapcsolatos reális ismeretek terjesztésében, a magyar-szovjet barátság elmélyítésében.
A korszerűség kihívása
Az ipari és a mezőgazdasági üzemek tagcsoportjainál mind elterjedtebb az a gyakorlat, hogy munkatervük konkrét ajánlásokat tartalmaz a szocialista brigádok vállalásaihoz, amelyek mindinkább kapcsolódnak a hétköznapok gazdasági, politikai munkájához is. Részt vállalnak a termelési célok elérését segítő munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban. Az üzemi tagcsoportok a meglévő szakmai kapcsolatokat kihasználva, a volt szovjet ösztöndíjasok személyes élményeire is támaszkodva segítik a szovjet termelési és műszaki tapasztalatok széles körű felhasználását, miközben az emberi kapcsolatok szálait is szorosabbra fűzik. Az oktatási intézményekben működő tagcsoportokra pedig az a jellemző, hogy az elnökségek munkája mind jobban a tanulókra, hallgatókra irányul. Kezd gyakorlattá válni, hogy a helyi elnökségben helyet kap az ifjúsági szervezet és a tanulóifjúság képviselője is.
Mindez azért jelentős, mert a tagcsoportok munkájának eredményessége, színvonala nagymértékben függ az elnökség összetételétől. Általános tapasztalatként szűrhető le, hogy azok az aktivisták, akiknek az egyéb gazdasági, politikai funkciójukból adódóan kellő tájékozottságuk, hatáskörük van, nagyobb hatékonysággal képesek irányítani a tagcsoport tevékenységét is. Összességében megállapítható, hogy a tagcsoportok elnökségeinek a munkája az elmúlt években tovább fejlődött, s igazolta a mozgalmi forma létjogosultságát. A kialakult munkamódszerek helyesnek bizonyultak, megfelelnek a mai követelményeknek. S ez a tény, hogy a változások jó következményeként egyre több fiatal került az elnökségekbe, tovább növelte tevékenységük dinamizmusát, fokozta a helyi kezdeményezőkészséget.
A korszerűség kihívásának az MSZBT igyekezett az elmúlt években is eleget tenni. Tömegpolitikai tevékenységében fölismerhető a késztetés hatása, s eredménye. Ennek a törekvésnek a jele egyebek között a visszakérdezésre, párbeszédre lehetőséget adó vitafórumok, kiscsoportos beszélgetések számának növelése az előadásos propagandában. Érthető módon elsőrendűen az ifjúság megnyerése volt a cél. S mint az elnökségi beszámolóból kitűnik, az MSZBT a beszámolási időszakban a tömegfelvilágosítás eszközeivel az ifjúsági és gyermekszervezettel együttműködve törekedett eredményesebbé tenni a fiatalok internacionalista nevelését, az ifjúság körében végzett tudatformá...
[Legalább egy sor hiányzik az oszlop alján.]
(...) sor nagyobb szabású tömegpolitikai rendezvényre, 1982 decemberében az „Egy nap barátunkkal” címmel rendezett tömegpolitikai akciót a KISZ Központi Bizottságával együttműködve a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából szervezték. Magyarország felszabadulása és a társaság megalakulásának 40. évfordulója jó lehetőséget teremtett a magyar-szovjet barátság erősítésére. Az elmúlt években rendezvényeken emlékeztek meg többek között a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége jogelődje, a VOKSZ megalakulásának 60.., a Szovjet-Magyar Baráti Társaság megalakulásának 25., valamint Jurij Gagarin születésének 50. és űrrepülésének 25. évfordulójáról.
Reális értékelés
Különböző vetélkedők, pályázatok segítették elmélyíteni a két nép kölcsönös megismerését a műszaki haladás és a kultúra területén egyaránt. Az üzemi, vállalati szintű rendezvények mellett feltétlenül említést érdemelnek azok a központi rendezvények, amelyek során neves szovjet vendégművészek, vendégegyüttesek, színházak mutatkoztak be a magyar közönség előtt. A Művelődési Minisztérium például az MSZBT és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza kezdeményezése alapján három évre szóló színházi rendezvénysorozatot indított „Barátaink, kortársaink” címmel, amelynek célja az új szovjet drámák bemutatása, népszerűsítése. A sorozat nagyságát jelzi, hogy az 1984/85-ös színházi évadban negyven, az 1985/86-os évadban hatvan bemutatóra került sor az ország különböző területein. S e sorozat a tervek szerint a következő színházi évadban újabb művek színrevitelével, bemutatójával folytatódik.
Kiállítások, koncertek, kulturális rendezvények egészítették ki ezt a felsorolást, nem hagyva ki a számításból a szovjet filmek széles körű magyarországi propagálását sem. Mindezek együtt és külön is összefüggnek azzal a tevékenységgel, amely hazánkban az orosz nyelv oktatásának fejlesztését hivatott elősegíteni, hiszen egy nép kultúráját a legjobban akkor ismerhetjük meg, ha jártasak vagyunk nyelvében is.
Az mszbt országos elnöksége mellett működő orosz nyelv- és irodalomtanárok magyarországi társasága ezért legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy hozzájáruljon az orosz nyelv- és irodalomtanárok továbbképzéséhez, a nyelvtanárok közötti kapcsolat és együttműködés megteremtéséhez, a nyelvtanítás jó módszereinek elterjesztéséhez. E téren kétségtelenül a legrangosabb esemény az ez év augusztusában „Tudományos tradíciók és új irányzatok az orosz nyelv- és irodalomoktatásban” témakörrel megrendezett az Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége (MAPRJAL) kongresszusa volt, amelyen a világ 66 országából több...
[Az oszlop alján legalább egy sor hiányzik.]
(...) sikere is igazolta, hogy az MSZBT eredményesen az országaink javát szolgáló magyar-szovjet testvéri kapcsolatok és együttműködés ápolását, s a mozgalom tevékenyen vett részt a szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemének erősítésében.
Ezeknek a tényeknek az ismeretében értékelhető majd reálisan a két nép kapcsolatainak ápolását célul tűző Magyar-Szovjet baráti Társaság most sorra kerülő VIII. országos értekezlete is.
Bencsik András
Kuruc.info
Kapcsolódó: