Előző nap estéjén, szenteste elérték Budapest határait a szovjet csapatok és ezzel megkezdődött a második világháború leghosszabb ideig tartó városostroma Sztálingrád után.
1944. december 25-én derült, hideg idő volt. Hajnalban északi irányban a Hűvösvölgy felé előrenyomuló szovjet egységek körülvették Prónay Pál harccsoportjának útbiztosító ékét egy, a Hidegkúti út-Nagykovácsi út kereszteződésében álló épületben. Este a Vannay-zászlóalj parancsot kapott, hogy vegyen részt a Kerepesnél harcoló 10. magyar gyaloghadosztály dec. 26-án 18 órakor induló támadásában.
Estig Veresváry László alezredes ellentámadással a már szovjet kézen lévő Zugliget feletti Hunyadorom - Pasaréti tér - Kapy utca - Törökvész út vége - Látó-hegy - Kecskehegy vonalában vékony arcvonalat hozott létre. Ehhez az egyetemi rohamzászlóalj, a 8. SS-hadosztály, a Csömörről átirányított, Budapesten maradt Vannay-zászlóalj, a székelyudvarhelyi csendőrzászlóalj, az Ecser mellől kivont Budapest őrzászlóalj, 7 rohamlöveg és a városparancsnokság egy szakasza állt rendelkezésére. A Vannay-zászlóalj lezárta a Városmajort, kiűzte a szovjet erőket a János kórházból, míg az 1. rohamtüzérosztály néhány lövege a Hűvösvölgy irányában biztosított. A székelyudvarhelyi csendőrzászlóalj egységei eljutottak a Svábhegyig, ott azonban szovjet csapatokat találtak, a kialakult tűzharcban komoly veszteségeket szenvedve visszavonultak.
Este beérkeztek a német Európa riadózászlóalj első katonái a Rózsadombra, és a Bimbó út - Olasz fasor közt átvették az egyetemisták arcvonalát. Az ekkor még csak gyalogságból álló szovjet erők visszahúzódtak a 4-5 óránként indított erősebb járőrök elől. Mindkét oldalon a másikat tartották erősebbnek, ezért jelentősebb előrenyomulással nem próbálkoztak.
Szent László H.
