Ez a levél két levél. Van a/ és b/ része.

Kivételesen nem arról írok rodostói levelemben, hogy mi történik nálunk, hanem arról, hogy mi történik otthon és a világban. Urbi et orbi.

Az a/ levél szerves része a b/-nek, és jó hír a hazai fajvédő ballib értelmiséginek. Suskát hozhat nekik. Pontosabban hozhatna.

Íme:

VII/a Levél a hazai fajvédő értelmiséginek

Ne örüljetek. Rólatok van szó. Nem a jobbikosokról.

Nem lennétek fajvédők?

Ne vicceljetek!

Rassz alapon választotok házastársat és munkatársat.

Vagy nem így van? Ne nevettessétek ki magatokat.

Hány gój dolgozik a Klubrádiónál a szerencsétlen díszmajom Vicseken kívül?

És a Népszabadság Vélemény rovatánál? A rovatvezető Nagy N. Péter rabbinak kik írnak? A zsidók cselédje, a túlkompenzáló Megyesi Gusztávon kívül?

Viszont adok nektek egy esélyt, fiúk, lányok, hogy bebizonyítsátok, nem vagytok rasszisták.

Még százezer forint jutalmat is kaptok, ha eljuttatjátok az ellenbizonyítékot címemre.

Én nem ti vagyok (értitek a ragillesztés nehézségét, ugye?), úgyhogy biztosak lehettek a jutalom kifizetésében.

Versenypályázat:

Az, aki elküld nekem egy olyan cikket, amely a balliberális nyomtatott sajtóban az elmúlt 22 év alatt bírálta Lendvai Ildikót, az MSZP korábbi frakcióvezetőjét, 100 000 forint jutalomban részesül, ha elküldi bankszámláját.

Postacímem:

c/o Cuneyd Zapsu
POB 73/435
Tekirdag/Cerkezkoy
59500
Törökország

Ugye egy frakcióvezető nem egy nagy szám? Mégsem támadtátok, pedig nagy része volt abban, hogy történelmi elfeneklést kaptatok, vagyis csökkent az állami apanázsotok.

Lendvai kímélésének egyetlen oka van. Az, hogy Lendvai Ildikó archetípus. Vagyis amikor reggel belenéztek a tükörbe, ott egy éppen olyan ellenszenves ex-kommunista zsidót láttok, mint amilyen ő.

Még egyszer: bizonyítsátok be, hogy nincs igazam, és pénz áll a házhoz.

 

VII/b Grass

Nagy forgószelet kavart az irodalmi Nobel-díjas Günter Grass prózaszerű verse, amit három nagy nyugati lap is közölt arról, hogy Izrael egyrészt a világbékét fenyegeti, ha Iránt megtámadja, másrészt arról is, hogy a támadásnak áldozata lehet az egész iráni nép.

A vers legjobb magyar fordítását a szilajcsiko.hu-n találhatjátok.

Grass derék ember és kitűnő író. Az alól viszont ő sem tudott kibújni, hogy még ebben az alapjában igaz versében is ne alázkodjon meg teljesen feleslegesen, hamut szórva például német származására.

A német író versében előre megjósolta, hogy antiszemitának nevezik majd verséért. Persze. Ez történt. Nem a vers tartalma a lényeg, hanem azonnal személyét támadták. Hogy elhallgatta ifjúkori önkéntes Waffen-SS múltját, majd nem kívánatos személynek nyilvánították Izraelben.

Grass viszont nem fogja eljátszani a „szokásosat”. A 84 éves író nem fog megtörni és térdre hullva bocsánatért esedezni.

Amiért azt is le merte írni, hogy Izrael atomarzenáljával fenyegeti a világbékét, a berlini izraeli nagykövet azt vágta a fejéhez, hogy „vérvádja az európai hagyományhoz tartozik”.

Zárójelben: ez azt jelenti, hogy Baráth Zsolt jobbikos képviselő tiszaeszlári megjegyzése az „európai hagyományhoz tartozik” (képviselő úr, miért nem idézi a nagykövetet, és jelenti ki, hogy aki öntől elhatárolódik, az az európai hagyományoktól távolodik el?) azzal a kiegészítéssel, hogy a vérvádak igazak voltak, mint arról egy kiváló történész, a középkor egyik legjobb ismerője, Ariel Toaff – a római főrabbi gyereke – a Pasque di sangue – Ebrei d’Europa e omicidi rituali (Vérhúsvét – Európa zsidói és a rituális gyilkosságok) címen írt. (A kötetet kinyomása után bezúzatták, Toaff-ot pedig egy „revideált” kiadás megírására kényszerítették.)

Érdekes, hogy a Grass ellen irányuló pergőtűzben elfelejtették szemére hányni 2002-ben Im Krebsgang (Rákmenetben) írt drámai regényét a világ legnagyobb hajókatasztrófájáról (nem a Titanic volt az), amikor a német Wilhelm Gustloff luxusóceánjárót egy szovjet torpedó elpusztította. Mintegy tízezren vesztek oda.

A Wilhelm Gustlow fedélzetén egyetlen mai hazai balliberális sem tartózkodott.

Ismerve a leveleimnek helyt adó Kuruc.info jószívűségét - hányszor vesztettünk jó szívünk miatt! -, nem is merem leírni, mire gondoltam e percben.

Addig is güle-güle,