Kossuth prófétai szemmel látta ezt előre, ezért ajánlotta helyette alternatívaként a passzív rezisztenciát. Deákkal folytatott vita-levelezésében – önmagát Kasszandrának nevezve – jósolta meg, hogy a haldokló kétfejű sas maga alá fogja temetni a történelmi Magyarországot. (Sokan szabadkőművessége miatt nem szeretik Kossuthot. Elfelejtik, hogy mikor rájött, hogy üres ígéreteket tettek, és nem segítik egy újabb szabadságharc szervezésében, azonnal kilépett.)

Ám – bármilyen hihetetlen is – mégsem a „kettős királyság” intézménye volt a kiegyezés legvégzetesebb, megalkuvó bűne, hanem a zsidó emancipáció deklarálása. A Galíciából beáramló kaftános tömegek számára lehetővé vált, hogy pénzügyi és kereskedelmi ügyleteik útján, – a nyugat-európai Rotschild ház segítségével – néhány évtized alatt eladósítsák a befogadó Magyarországot. Ennek hatékonyabb megvalósítását az tette lehetővé, hogy a bárói rangot törvényileg megvásárolhatóvá tették. Mindezt kevés magyar értette meg annak idején. Mikor Istóczy Győző az Országgyűlésben megkezdte prófétai küldetését, és felhívta a nemzet felelős politikusainak figyelmét, hogy a zsidóság feltörekvő befolyása Magyarország végromlásához vezethet, a képviselők hasukat fogták a harsány röhögéstől…

Később tovább folytatódott a nemzet agymosása: az 1919-es patkányforradalom idején szinte senki sem értette meg, hogy Kun Béláék vörös terrorja csupán szerény előjátéka annak a folyamatnak, mely hazánk zsidó gyarmattá züllesztéséhez vezet. Ha Horthy sem értette, akkor nem volt bölcs politikus. Ha viszont értette, akkor végzetes hibát követett el: leszámolt a vörös zsidóság nagy részével, azonban egyre nagyobb mértékben segítette a liberális zsidó tábor felemelkedését, és hatalmát segítségükkel igyekezett tartósítani. (Orbán viselkedésében sok a hasonlóság, talán a legnagyobb különbség, hogy Viktorunk a vörös zsidókkal sem hajlandó leszámolni!)

Szálasi Ferenc felismerte a zsidókérdés különleges jelentőségét Magyarország feltámadása szempontjából, de a történelmi körülmények nem tették lehetővé, hogy kitartó, békés munkával gátat tudjon emelni a zsidóság hatalmi törekvései ellen. A világháború elvesztésével pedig semmi sem állhatott többé útjába annak, hogy a magát kiválasztottnak tartó faj vezető rétegei tovább folytassák országhódító tevékenységüket.

A szovjet megszállással a társadalom agymosásának egyre gyorsuló folyamata elérte végsebességét, és, immáron 67 éve, mind a mai napig így száguld. Ennek a „békeharcnak” alapvető eleme volt a kétpólusú világ hamis teóriájának tudatosítása. Természetesen ’45 óta is a mai egypólusú világ létezett, mely a zsidó médián keresztül delejezte a föld lakosságába a kommunizmus és kapitalizmus bipoláris, nem létező küzdelmét. Az évtizedekig tartó cionista propaganda-előadás sok pénzükbe került az adófizetőknek, de a rendezők tudták, hogy a darab sikere majd ezerszeres profitot eredményez számukra.

A teremtő Isten nem ötletszerűen választ ki egy embert vagy egy embercsoportot üdvtervének beteljesítésére. Az elhívás minden angyali és emberi teremtményének szól, amire szabad akaratunkkal lehet igent, vagy nemet mondani. Aki igent mond, az mind kiválasztott, és fontos szerepe van Isten tervében. Egyes zsidó próféták is igent mondtak, de a zsidó nép mindenkori politikai és vallási vezetői, valamint a nép döntő többsége legtöbbször nemet, ami a próféták megkövezéséhez vezetett. Szent István, az első vértanú is beszélt erről: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok?” (Apcsel. 7,52) Mikor pedig meggyőzésükre végül saját fiát küldte el, Ő szembesítette őket az igazsággal: „Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Ezzel kinyilatkoztatta az Atyával való egységét is, hiszen magára alkalmazta a Jahvének fenntartott, ezért tiltott „én vagyok” – nyelvi formát, ezért az állítólagos istenkáromlásért – mózesi törvényeikre hivatkozva – megölették. (Mt. 21, 37) Örököseik döntő többsége pedig a mai napig azonosul azzal a szemlélettel, hogy Jézus ördögi, hamis tanító volt. (Ezért lehetetlen a zsidó-keresztény párbeszéd.)

A magyar nemzet számára is meghirdettetett a prófétai szerep. Kérdés, hogy igennel válaszol-e erre az elhívásra, vagy a zsidókhoz hasonlóan nemmel! Egy magát keresztény pártként definiáló mozgalom választási kampányának éppen abban kell különböznie a hagyományos politikai pártokétól, hogy betarthatatlan ígéretek hangoztatása helyett a társadalom tudati tisztításának gigászi feladatát vállalja. Ha a társadalmat sokkolja is, rá kell mutatnunk, hogy a jövő évi választások tétje a nemzet léte vagy nem léte! Vagyis a mi kampányunk nem ígérgetés, hanem felvilágosítás. Az embereknek végre meg kell érteniük, hogy a nemzet csak egységesen és mindenre elszántan menekülhet meg a biztos haláltól, a rátekeredő, pénzt zabáló, nemzetközi polip végzetes szorításából!

Egy valamit nagyon meg kell fontolnunk: az ellenség számára létkérdés, hogy erőszakra uszítsunk, agresszívan lépjünk fel velük szemben, mert ez lehetőséget teremtene számukra a nemzeti radikalizmussal való végleges leszámolásra. Természetszerű, hogy ha ők kezdenek nyílt harcot, a nemzet meg fogja védeni magát bármely eszközökkel. De nem hagyhatjuk, hogy gyűlöletre provokáljanak bennünket, mert Jézus-követő keresztények vagyunk, s ha az Evangéliummal szembefordulnánk, akkor győztesen is halottakká lennénk. A magyar népnek 2014-ben arról kell döntenie, amíg még döntenie lehet, hogy mit akar inkább: a Sátán vagy Isten szolgáinak vezetését.

Meddig kell még szenvednie népünknek, hogy megvilágosodjon? A bölcs ember, a bölcs nép más kárán is tanul. Mert ha valaki csak a maga kárán tanul, már sokszor túl késő a helyzet változtatására; egy kaloda szorításában már aligha tudunk táncolni. Ha a magyar nemzet idejében belátná, hogy akár Gyurcsány gettójában, akár Orbániában a cionista Izrael gyarmata Magyarország, akkor végre merne a Jobbikra szavazni, aki egyedül kész felvenni a harcot a bibliai fenevaddal. És ha kétharmados többséget kapnánk, a visszatérő Messiás, Jézus Krisztus szellemi főhadiszállásává válhatna a Kárpát-medence…

Az előző rész itt található.