II. János Pál pápa a világ számos országában (többek közt Magyarországon) jelent meg személyesen, és tartott több százezer fő részvételével szentmiséket. Európában azonban az elvilágiasodás folyamatát nem tudta feltartóztatni. (Miként kérdés az is, volt-e bármiféle hatása a hazai közgondolkodásra és azon keresztül a politikai folyamatokra II. János Pál pápa 1991-ben illetve 1996-ban történt magyarországi látogatásának?) A hasonlóan nagyszabású katolikus vallási összejövetelek nem kívánt mellékhatása, hogy illúzióba ringatja a híveket a katolikus egyház tömegbefolyásával kapcsolatban. Az eseményről tudósító médiumok beszámolói alapján az a benyomásunk keletkezhet, hogy a „nehézségek ellenére” minden a legnagyobb rendben van a katolikus egyház háza táján. Holott a katolicizmus a II. vatikáni zsinat óta hanyatlik, belső gondok gyötrik, és idegen erők hatása alá került. A következmény pedig a hívek létszámának csökkenése.

A világtalálkozón feltehetően szép szavakat mondanak majd a „jövőről”, melynek az „ifjúság a letéteményese”, továbbá a „békéről”, a „reményről”, a „boldogságról”, az „örömről”, a „párbeszédről”, a „szociális igazságosságról”. A „megosztó” és a „politikailag nem korrekt” kérdések megvitatására egy ilyesfajta milliós rendezvény természetesen alkalmatlan. Egészen bizonyosan ferde szemmel néznének azokra a fiatalokra, akik azzal zavarnák meg a résztvevők „örömét”, hogy szóba hoznák például a revizionista nézeteket hangoztató Williamson püspök ügyét, az egyházon belüli cionista befolyás kérdését, vagy megkérdőjeleznék a II. vatikáni zsinaton lefektetett elvek helyességét. Fennkölt kinyilatkoztatásokban nem lesz hiány, de vajon a szép szavak konkrét cselekedetekben is megnyilvánulnak majd?

A katolikus világtalálkozó küszöbén nem árt emlékezetbe idézni: két erős katolikus gyökerekkel rendelkező országban – Írországban és a vendéglátó Brazíliában – éppen előkészületben van a szabad abortuszt lehetővé tevő törvény. Mint ahogy nálunk, Magyarországon, úgy egész Európában, de sajnos immár Latin-Amerikában is a katolikus egyház képviselői meglehetősen halkan és bátortalanul foglalnak állást a hagyományos, családi értékek védelmében. A békesség keresésére, a szeretetre és a párbeszéd szükségességére hivatkozva a katolikus egyház immár lassan fél évszázada hátrál az agresszívan előretörő és világuralomra törekvő liberalizmus előtt. Nem lenne itt az ideje az ellentámadásnak?

Perge Ottó - Kuruc.info