Nem biztos, hogy így kellett volna. Talán előbb újratárgyalni és új, kedvezőbb feltételek szerint visszafizetni. Ne feledjük, hogy a kormány "sikeres" és ennek megfelelően kellően öntömjénező módon propagált gazdaságpolitikája miből is jött össze! Az átlagpolgár zsebéből: a szociális háló hihetetlen megszaggatásából, a közvetlen és az áthárított különadókból, adóemelésekből, a 27%-os, kirívóan magas általános forgalmi adóból stb. Valójában tehát nem az MNB, de még csak nem is a kormány fizette vissza, ők csak a postások voltak.

Hadd állítsam szembe ezzel a hírrel a fentebb ígért példát: L. R., 51 éves (a hivatalos iratok szerint absztinens, nemdohányzó) magyar állampolgárról megállapítják, hogy munkaképességét 76%-ban elvesztette. Nem rehabilitálható, nem foglalkoztatható. Korábbi munka- és biztosítási jogviszonya 17 éves korától folyamatos. 2009-től - a "pénzügyi válság" ideje - kezdődő és mostanra visszafordíthatatlanná vált betegsége, táppénzes állománya miatt elveszti munkahelyét, s bár alkalmilag dolgozik, de munkáltatói "takarékos" gazdálkodók lévén, biztosítási jogviszonyra nem jelentik be. S most, a "D" minősítésű (a legmagasabb fokú) rokkantsági csoportba sorolásával egyidejűleg ellátás iránti igényét az illetékes megyei kormányhivatal kíméletlenül elutasítja, mert az utolsó 5 évben a 2011. év végén (micsoda cinizmus, a válság utolsó időszakában!) meghozott törvényben előírt 1095 nap helyett mindössze 777 nap bizonyított biztosítási jogviszonya van.

Mintha nem is ebben a világban élnének. Meghoznak egy ilyen feltételeket előíró törvényt akkor, amikor pontosan tudható, mondhatnánk közismert, hogy emberek százezreit foglalkoztatják bejelentés nélkül, feketén a spórolós munkáltatók. A példabeli hősünk 29 ledolgozott éve, a 29 éven át fizetett egészségbiztosítási és jó néhány más járulék nem számít, a szerzett jog smafu. Ha kibírja étlen-szomjan, gyógyszerek nélkül (mert arra is pénz kell) a bizonytalan önkormányzati segélyen még 14 évig, akkor talán öregségi nyugdíjra jogosult lesz. Fordítsuk le magyarra, mit is közölt a hivatal az ellátást elutasító határozatban: „51 éves vagy, L. R. Súlyosan beteg, munkaképtelen vagy, esetleg szervátültetésre is szükséged lenne a gyógyulásodhoz, de erre neked nincs esélyed. Remény sincs arra, hogy ezek után belőled bármit, akár egyetlen fillért is kisajtoljunk. Következésképp nyűg, kolonc, felesleges teher vagy a nyakunkban. Hát csinálj magaddal amit akarsz, tőlünk egy rohadt buznyákot sem látsz. Az eddigi befizetéseidre meg vess nyugodtan keresztet.” Hát valami ilyesmit írt a kormány hivatala. Persze szigorúan törvényesen.

Nos, uraim, így persze könnyű. Mármint önöknek. De az áldozatot nem önök hozták ehhez a gazdasági függetlenedési félsikerhez, hanem egyszerűen rajtunk vasalták be. Jelentős részben így, megkockáztatom: cinikusan, előre kiszámítva és tudatosan. A tényleges felelősöket pedig a milliárdjaikkal (soroljam őket Medgyessytől Kókán, Veresen át Bajnaiig?) futni hagyták. Nézzük tehát ebből a szempontból: van minek örülnünk?