Neményi
PéterVoltam abban a szerencsétlen helyzetben, hogy végig kínlódhattam az „Éjjeli menedék” mûsor „Alsóház” - címû adását, amelyben Kende Péter köz(utálatnak örvendõ)író és tettestársa, Vajnai Attila neokommunista agitátor próbálta osztani az észt, teljes mértékben meghamisítva a történelmet.

Kende Péter, aki aprópénzes aljasságra is képes (nevem ismerõsen csenghet neki) jól tudván, hogy bár a mûsorban a német nemzeti szocialisták és Hitler hátrányára hibásan nyilatkozott Budaházy György, óvakodott attól, hogy vitaellenfelét a becsület kedvéért kijavítsa.

A kérdéses vitapont Hitler a magyarokhoz állása volt, amelynek keretében Budaházy kijelentette, hogy „ igen, Hitler szerint a magyar kérdés, vagonkérdés volt „ - amire Kende Péter aljas módon nem teljesen éber, de héber módon bólogatott.

Feltételezem, hogy Kende olvasta Alfred J. Rieber könyvét „Erõszakos kitelepítések Közép és Kelet-Európában 1939-1950” - amely sajnálatosan magyarul még nem jelent meg. De ha nem olvasta, akkor annak ideje itt lenne, hogy Vajnai elvtárssal egyetemben kijavíthassák Budaházy Györgyöt, hogy az említett  kijelentést nem Hitler, hanem Sztálin tette.

Kende zsidóságát fitogtatva erõltette a magyarság „kollektív bûnösségét” - különösen Horthy szerepét meghamisítva, kijelentve, „hogy Horthy csak a Pápa nyomására volt hajlandó a zsidóságnak korlátozott védelmet nyújtani, mert a jövõben háborús bûnökkel vádolhatják..”

Az igazság még köszönõ viszonyban sincs Kende Péter kijelentéseivel. Kende XII. Pius Pápa 1944. június 26-án küldött táviratára építkezik, amelyben a Pápa csupán kéri Horthyt, hogy próbáljon közbenjárni a zsidó deportálások ügyében.

Ne feledjük, hogy Horthynak köszönhetõen egészen 1944. március 19-ig hazánk volt az európai zsidóság mentsvára. A fenyegetés, amirõl Kende beszélt, az amerikai WRB (American War Refugee Board) részérõl érkezett, egy olyan idõszakban, amikor az ország német megszállás alatt állt, és Horthy már rég nem volt kormányzó.

Érdemes emlékezetünkben tartani, hogy a WRB csak 1944 januárjában alakult Franklin D. Roosevelt kérésére, de Horthy már 1944 októberében lebukott a kiugrási kísérletei közben (1944 márciusától pedig a német megszállás szimbolikussá tette hatalmát, de így is megakadályozta a budapesti zsidók elszállítását a javító-nevelõ táborokba  - a szerk.), és Otto Skorzeny lemondásra kényszerítette. De Horthy már 1941-42-ben szembe került Hitlerrel a zsidókérdésben és már 1943-ban megpróbált a német fegyverkapcsolatból kilépni. Akkor mirõl vizionált Kende?

De ha már Kende hazudozni kezdett, akkor miért nem említette meg az igazi okát annak, hogy hazánk miért nem ugorhatott ki a háború korai szakaszában a német együttmûködésbõl?

Gondolom Kende olvasott ember létére, minden bizonnyal Juhász Gyula „Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban” címû könyvét is olvasta, amely mû említést tesz a Zsidó Világtanács azon kérésétõl az angol kormány felé, hogy ne engedjék Horthyt kiugrani a háborúból, mivel az ott élõ zsidók Horthy védelmét élvezik, és a kiugrás a Magyarországon élõ zsidókat veszélybe sodorhatja. Természetesen a képviselõ, Namier professzort a háború révén elpusztuló magyarok sorsa nem érdekelte.

Mikor is jegyezték be ezt a titkos dokumentumot (iktatási szám F. O.371/34498./C12035) az angol levéltárban? Igen, 1943 októberében. Tehát, megint megkérdezem:

Mirõl vizionált a mûsorban Kende Péter?

De Vajnai elvtárs sem maradt rest, és beállt a zsidó-kommunista vonal mögé szorosan. Igaz a mûsorban rendre összemosta a fasizmust a nácizmussal, mintha az olasz nemzeti szocializmus és a német nemzeti szocializmus egy nemzeti tõröl fakadt volna, értsd a németek olaszok és az olaszok németek lettek volna.

A mûsorban Kende Péter vitte a mérges, de jól taktikázó héber szerepét, és Vajnaival ellentétben elítélte a szovjetkommunizmust, de amikor Schuster Lóránt rátapintott a tényre, hogy a zsidóság és a kommunizmus szétválaszthatatlan, rövid idõre kitört a pánik a Kende-Vajnai kettõs körül.

Holott történelmi tény, hogy a XX. század kommunizmusa zsidó bölcsõben volt ringatva. Tény, hogy Sztálin a zsidó Kaganovics klánon keresztül házasság révén került hatalomra. Tény, hogy Lenin egy Israel Blank nevû nagyapa révén  maga is zsidó nõt (Krupszkaja) vett feleségül, és a zsidó vonalnak nem mond ellent az sem, hogy egy másik zsidó nõ, Dora Kaplan próbálta lepuffantani a szokásos zsidó belviszályok okaként.

Miközben Kende elítélte a tessék-lássék kedvéért Sztálint, kimerítette a „hálátlan zsidó” szerepét, hiszen, Sztálinnak köszönhette a zsidóság a szovjet zsidó autonóm terület, Birobidzsan létét, amely egyébként a megfelelõ vendégnép vére hiányában végül elsorvadt.

Kende kényszerû szovjet-kritikája elfogadható a történelem megfelelõ ismereteinek birtokában egy szörnyû erejû zsidó vádként is! Kende csak egy holokausztot ismer, a számadataiban erõsen meghamisított zsidó veszteségeket, miközben számára semmit sem ér más népek, akár saját gazdanépének veszteségei. (Bár figyelemre méltó, hogy Kende kvázi "holokauszttagadóvá" lépett elõ a mûsorban, tekintettel arra, hogy 400 ezerre szállította le a Mazsihisz és a magyarországi tolvaj politikai elit által szajkózott, az állítólagos holokauszt állítólagos magyarországi áldozataira vonatkozó 600 ezres, hamis adatot - a szerk.)

Számára és Vajnai számára a szovjetmegszállás felszabadítás volt. A malenkij robot, a Gulag, Recsk, a rizsföldek csupán a kommunizmus és nem annak zsidó vezetõinek a bûne volt.

A feljelentgetõ Vajnai, aki Che arcképével díszített honlapról osztotta mérgét, a mai magyar kizsákmányolását a magyar népnek szovjetkommunista deja vu stílusában igyekezett a mûsorban a multik nyakába varrni, miközben mélységesen hallgatott arról, hogy kikbõl áll az a mai vezetés, akik a multikultik kezére játszották országunkat.

Végtére aranytálcán kínálták hazánk javait az áruló „átmentõs” kommunisták, amelyeknek kiváló példája az Apró-klánba házasodó „Kommunista Ifjúsági Szervezet” volt vezetõje, a bukása szélén álló Gyurcsány Ferenc.

A mûsor szereplõinek hovatartozása ugyanakkor tökéletes tükörképe volt a magyar társadalom egészének. Míg az ellenzékben egy szervezetlen, lelkes, de erõtlen magyar érzés áll a keresztényi testület egy szegmensének támogatásával, a másik oldalon a zsidó internacionalizmus képviselteti magát hû kutyájának a kommunista szolgájával, amely ma már ugyan ejtette a „kommunista” szót kelléktárából, de éjjelente még mindig vöröset álmodik.

Ma hazánkban a magyarság napi arcul ütése a divat. Teszik ezt Kendék, Vajnaik és hasonszõrûek. Miközben például Vajnai bírálja a kapitalizmust, szívesen ül nyugati autóba, és szívesen képviselteti magát kapitalista fórumokon, legyen az Luxemburgban, vagy máshol.

Hasonlóképpen Kende, a cigányok messiása, nem költözne be még próbából sem az olaszliszkai cigánysorba, nehogy magyarnak nézzék a végén, és utómetélést hajtsanak végre rajta hálás kliensei.

Az eszmefuttatást azzal zárnám, hogy azt kívánom a Kende-Vajnai párosnak, hogy értékrendjüket is ugyanakkora „felszabadítás” érje, mint érte a magyar népet 1944 után.

Neményi Péter

Kapcsolódó:
Kötelezõ Éjjeli menedék videó: Budaházy-Kende vita

Nem Hitlertõl, hanem Sztálintól való: "a magyarkérdés vagonkérdés" - írja olvasónk a Budaházy - Kende vita kapcsán