Mit léphetett volna az áruló Fidesz Koszovó-ügyben, ha amerikai helyett magyar érdeket tart szem előtt? + olvasó
2008-03-24. 18:46

Magyarország politikai "elitje" ismét bizonyított. Úgy ismerték el Koszovót független államnak, hogy meg sem fordult a fejükben: magyarok tízezreit tették ki közvetlen életveszélynek. Hogy mennyire súlyos méreteket öltött parlamenti elitünk nemzetromboló tevékenysége, jól jelzi az a tény, hogy az elismerést a két nagy párt, a Fidesz és az MSZP „kéz a kézben” követte el. Túlzás nélkül állíthatjuk: az utóbbi húsz év egyik legfelelőtlenebb és a magyarság életére leginkább veszélyes lépést tette meg a vörös-narancs maffia.

Az, hogy az MSZP-t a legkevésbé sem érdekli délvidéki nemzettársaink sorsa, gondolom, senkit nem lep meg. Azonban az, hogy a Fidesz előbb sürgette, majd üdvözölte ezt a lépést, minden józanul gondolkodó nemzeti érzelműnél ki kéne hogy verje a biztosítékot. Maga az erről szóló, a Fidesz honlapján olvasható beszámoló is a narancspárt Janus-arcúságának ékes bizonyítéka.

Az Amerikai Egyesült Államok buksisimogatásáért küzdő Orbán-klikk egy tál lencséért eladta a délvidéki magyarokat. Maga Orbán, a Nagy Vezér nyilatkozta azt úton-útfélen, hogy a határon túli magyarságról nem szabad az ő megkérdezésük nélkül dönteni. Az utóbbi két évtized legkényesebb és egyben a rossz döntéssel a délvidéki magyarságot leginkább veszélybe sodró kérdése kapcsán aztán lelepleződött a Fidesz „szakértelme” és „nemzeti elkötelezettsége”.

A délvidéki magyarság a Magyar Polgári Szövetség által üzent Budapestre: „ne siessenek Koszovó elismerésével, várjanak, amíg a kedélyek lenyugszanak”. Túl azon, hogy az említett politikai szervezet közel áll a Fideszhez, az üzenet tartalma elég egyértelmű, megfejtése nem igényli a diplomáciai szaknyelv különösebb ismeretét. Annyit jelent: „ne ismerjétek el Koszovót, amíg mi azt nem mondjuk, hogy elmúlt a veszély”. Mit tett hát a Fidesz? A délvidéki magyarok üzenetét figyelmen kívül hagyva sürgette, támogatta, végül pedig üdvözölte a kormány Koszovót elismerő nyilatkozatát. (Ugyanezt tette Románia feltétel nélküli beszavazásával az EU-ba - a Székely Nemzeti Tanács kérése ellenére - a szerk.)

Ennyire hallgatja meg Orbán vezér és narancsmaffiája az elszakított területeken élő magyarok véleményét. Semennyire. Az MSZP által vezetett kormány tettén nincs mit csodálkoznunk, ismerjük be, tőlük mást nem is vártunk. A kivárás sem a kedélyek megnyugvására alapozó lépés volt, hanem a politikai értelemben vett Nyugaton egyre inkább elszigetelődő Gyurcsány gesztuslépése
az oroszok felé. Természetesen ezt azzal magyarázták, hogy nem akarták veszélyeztetni a március 15-re készülő délvidéki magyarokat. Ami, mint az a szocialistáktól várható, hazugság. Teljes mértékben kizárható az a variáció, hogy Gyurcsány és kormánya a délvidéki magyarok iránt érzett aggodalmából fakadóan húzta-halasztotta volna a nyilatkozat ismertetését. Másrészt a Fidesz nem volt képes vagy nem akarta az ebből adódó lehetőséget felismerni, és csatlakozott a hazánk belügyeibe nem minden előzetes példa nélkül beavatkozó jenki nagykövethez és követelte Koszovó elismerését.

Ebből kifolyólag a következő helyzettel szembesült a saját érdekei szerint politizáló Gyurcsány-kormány: a Gazprom-szerződés miatt elszigetelődik Nyugaton, a népszavazás után a népszerűségi mutatói a padlón vannak, az amcsik követelik, hogy tegye meg ezt a lépést, a koalíciós társ SZDSZ szintén, a jenki nagykövet pedig egy követ fúj az ellenzékkel, amely már első pillanattól, mindenféle hatástanulmány és előzetes elemzés nélkül követeli, hogy Magyarország ismerje el Koszovót. Tévedés ne essék, nem Gyurcsány szennyesét kívánom tisztára mosni, de egy ilyen helyzetben még egy nemzeti érzelmű miniszterelnök is elgondolkodna, nemhogy egy minden szempontból lakájként viselkedő, a magyarság kárára dolgozó politikus.

Megszületett tehát a Koszóvót elismerő kormánynyilatkozat és most szívünkhöz kapva figyeljük, hogy Szerbia hazarendeli nagykövetét, a rác sajtó dühöng és kis híján nyíltan követeli a helyi magyarok fejét.

A fentiek ismeretében meg különösen visszataszító, hogy a Fidesz nevében nyilatkozó Balla Mihály még azt is számon kéri, hogy miért ily későn született meg az elismerést tartalmazó nyilatkozat. Egyrészt valóban indokolatlanul veszélybe sodorták volna a március 15-re készülő magyarságot egy korábban megszületett nyilatkozattal, másrészt pedig semmi, de semmi nem indokolta, hogy a magyar kormány az amcsik csicskájaként az elsők között ismerje el Koszovót akkor, mikor a minket körülvevő államok elzárkóztak ettől, ráadásul ezen országok területén nagy lélekszámú magyarság is él. Ilyen esetben a kivárás és az események elemzése minimális feltétel a helyes döntés meghozatalához – bár azt elismerem, hogy Magyarország számára helyesen dönteni nehéz ebben az esetben.

Az a tény, hogy egy rossz döntéssel veszélyes helyzetbe sodorhatjuk a magyarokat, nem lehet ismeretlen a Fidesz politikusai előtt sem, hisz voltak bőven intő jelek a közelmúltból, az elmúlt évek magyarveréseitől a Belgrádban tomboló csőcselék látványán át a szerb politikus figyelmeztetéséig, de ezt a kollaboráns, az Amerika-barátságot mindenek elébe és felé helyező Fidesz figyelmen kívül hagyta.

Ne legyen az, hogy csak vádaskodok, elmondom, mit kellett volna tennie a Fidesznek mint ellenzéki és nemzeti pártnak. A vázolt forgatókönyvem természetesen a nemzetáruló budapesti parlament által teremtett politikai értelmezési mező keretében érvényes, hisz egy valóban nemzeti érdekek mentén politizáló elit esetén a kérdés irrelevánssá válna, hisz Délvidék jelentős része – ha nem is az egésze – már rég visszatért volna Magyarországhoz, elég ha az Orbán-kormány idejében zajló NATO-bombázásokra célzok mint történelmi lehetőségre. De térjünk vissza a jelenbe, és nézzük egy lehetséges fideszes forgatókönyvet az események a párt szempontjából hasznos kezelésére.

A Fidesznek egész egyszerűen semmit nem kellett volna tennie. Hisz az elismerő nyilatkozat elodázásával egyrészt óvja a délvidéki magyar testvéreinket, másrészt pedig tovább növeli a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormány ellen amerikai részről egyre inkább érzékelhető ellenszenvet. A koalíciós társ Amerika-pártisága ismert és közismert, az SZDSZ szintén Koszovó elismerésért küzdött, így a nyilatkozat elodázásával koalíciós feszültség is szítható. Tehát: amennyiben a Fidesz nem sürgeti a kormányt, hogy ismerje el Magyarország és a magyarok nevében Koszovót, akkor a narancsos párt szempontjából a következő részsikerek érhetőek el: elodázzák a délvidéki magyarok elleni – előbb-utóbb bekövetkező – támadásokat, hozzájárulnak Gyurcsány amerikai támogatásának lefaragásához, koalíciós feszültséget szítanak a két kormánypárt között, miközben a délen élő magyar testvéreink elleni támadásokkor mossák kezeiket, mondván, hogy ők nem támogatták az elismerést, a kormány a hibás, a kormány nemzetáruló stb. Igaz, hogy nem is ellenezték, de ezt a sajtóban már könnyen el lehetne majd simítani. Ez persze gusztustalannak tűnhet, de hát a politikai erkölcs szerint az az etikus lépés, ami sikeres, másrészt a Fidesz mostani viselkedése még gusztustalanabb.

Persze a Fidesz nem ezt tette, s ezzel részben saját pártérdekei ellen, továbbá teljes egészében a nemzet érdekei ellen cselekedett . Hogy miért tett így, azt csak találgatni tudjuk. Mindenesetre ha voltak is még illúziónk a Fidesz politikusainak szakértelmét illetően, azok hamar szertefoszlanak Balla Mihály nyilatkozatát olvasva. A politikus és pártja - mintha teljes szereptévesztésben élne - a következőket mondja:

„Magyarország nem támogathatja, nem bátoríthatja azokat a szerb politikai erőket, amelyek azt gondolják, hogy meg tudják tartani Koszovót (…) hiszen az elismerést már régóta meg lehetett volna tenni, nem kellett volna ennyi ideig várni, bár tudjuk azt is, hogy ennek döntésnek a meghozatala nagyon kényes kérdés. (...) Az elmúlt időszakban megerősödtek a szerb radikális erők, és a bizonytalanság őket erősítette."

Most hozzád szólok, te nagyon hülye Balla Mihály, jól figyelj ide! A szerb radikális erők, akik úgy gondolják, hogy megtarthatják Koszóvót, magasról tojnak arra, hogy Magyarország támogatja őket vagy sem. Ők enélkül is úgy gondolják, hogy Koszovó ősi szerb föld, amit meg kell tartani, erre nézve pedig elégséges bizonyíték a Mitrovicávban ENSZ-katonákra lövöldöző szerb.

A másik, te okostojás, hogy ha azt mondod, hogy ennek a döntésnek a meghozatala nagyon kényes kérdés – amiben egyetértünk amúgy -, akkor miért kellett volna már rég meghozni? Te nagyon ostoba és dilettáns döntéshozó lehetsz, ha úgy gondolod, hogy egy kényes kérdéskörre, ahol magyarok százezreinek a jövője lehet a tét, egyből és csuklóból kell megadni a választ.

Valóban megerősödtek a szerb radikális erők az elmúlt időszakban? Te abszolút tájékozatlan barom lehetsz, ha nem hallottál a Délvidéken már évek óta előforduló magyarverésekről, arról, hogy a szerb radikálisok nélkül még nem alakult parlament Belgrádban. Szerbiában, ahogy eddig, és most is erős a radikális tábor. Az pedig, hogy Koszovó elismerésének elodázása őket segítette volna, finoman szólva is totális bolondság. Hisz amíg nem ismertük el az új balkáni államot, addig nem hívták haza a szerb nagykövetet, amíg nem került szóba, hogy napokon belül megszületik az elismerő nyilatkozat, addig nem fenyegette meg a délvidéki magyarokat egy szerb radikális politikus sem. Ezek tények, amelyeket te és pártod figyelmen kívül hagytok csak azért, hogy megmagyarázhassátok a magyarázhatatlant.

A Fidesz leggusztustalanabb tette még hátravan. Miután mindent elkövettek, hogy az atlantista Németh Zsolt kielégülhessen az újabb Amerika-barát lépés felett érzett örömében, cigányképű Balla hangján a Fidesz felszólította az MSZP-t és a kormányt, hogy az tegyen meg mindent a délvidéki magyarok védelméért. Balla Mihály és a narancspárt tudhatná, hogy az MSZP-nek annyira fontos a határon túli magyarság érdeke, mint nekem a sáskák nemi élete, azaz semennyire.

Azaz a Fidesz tudja, hogy magyarverésekbe vagy – Isten őrizz – még durvább magyarellenes tettekbe torkolhat Koszovó elismerése, ezért idejekorán felszólította a kormányt, hogy védje meg a délvidéki magyarokat, annak tudatában, hogy sem szándéka, sem lehetősége nincs erre a budapesti kormánynak. Ezzel viszont új támadási felületet szerzett magának a kormány ellen a nem is oly távoli jövőben, mindezt persze a délvidéki magyarok kárára. Ez ám a narancsszínű politikai pragmatizmus! Egy jenki pusziért feláldozták a nemzeti érdeket!

Megállapíthatjuk hát, hogy a Fidesz – e kérdésben tanúsított magatartása alapján – sem valamirevaló szakértelemről, sem következetes nemzetpolitikáról nem tett tanúbizonyságot. Ezzel komoly veszélybe sodorta délvidéki nemzettársainkat úgy, hogy megvédésükre képtelen. A nemzetközi segítségben sem bízhatnak déli testvéreink, hisz a NATO-bombázások idején tett magyar gesztus is ellenszolgáltatás nélkül maradt, az EBESZ pedig egyértelműsítette, hogy magasról tesz a magyar érdekekre. Természetesen egy, a nemzet érdekeit valóban szem előtt tartó kormány esetén Koszovó függetlenné válásból annyit hozhatnánk ki magunknak, amennyit nem szégyellünk.

Ebből (is) következik, hogy az elszakított területeken élő magyarságon csak akkor tudunk hathatósan segíteni, ha mihamarabb elkergetjük a budapesti nemzetáruló politikai elitet!

Florian Geyer

Olvasó: Így is lehetett volna

Koszovót elismerjük --OK. Elismerjük az ott élő szerbek jogát egy esetleges népszavazásra a hovatartozásról ( abszolút demokratikus, liberális vagy amit akartok).
Deeeee----- egyúttal a Délvidéken is ugyanezt követeljük, sőt feltételévé tesszük az elismerésnek.

Áldott Húsvétot!

Orbán Péter (de nem Viktor ;-) )