Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Blogin: a holokauszt- emléknapra + olvasó

Mint ismeretes, ma van a holokauszt ikszedik emléknapja az évben. Sokan azt feltételezik rólunk, hogy mi azt állítjuk: nem is volt holokauszt. Holott ez is a tipikus csúsztatás valójában: ők holokauszttagadónak neveznek bennünket, pedig mi nem tagadjuk a holokauszt tényét. Holokausztrevizionisták vagyunk, azaz a holokausztnak nevezett történelmi folyamat okát és méretét vizsgáljuk, véleményünk pedig eltér a dogmatikusan lefektetett, ma történelminek nevezett hivatalos véleménytől.(A Kuruc.info pedig holokausztcáfolónak tartja magát - a szerk.)

Tudjuk, hogy a II. világháború során a III. Birodalom embereket munka- és koncentrációs táborokba szállított, ott dolgoztatott. Azt is tudjuk, hogy ez előtte is így volt más háborúkban, sőt utána is így történt. Tudjuk, hogy az Izrael–Libanon krízis idején a zsidó állam a határnál hasonló táborokat létesített.

Nem tagadjuk, hogy a koncentrációs táborokban sokan meghaltak, véleményünk szerint pedig minden emberéletért kár. A mai napon, a magyar holokauszt emléknapján megemlékezünk minden ártatlanra (és nem csupán a zsidókra!), akiknek azért kellett meghalniuk, mert nemzetközi érdekcsoportok zsidóellenes hangulatot keltettek, majd pénzelték a háborút (arról a Bombagyáron többször olvashattatok, hogy Hitlernek például szabadkőműves zsidók adtak gyorshitelt, hogy a háborúba léphessen).

Álláspontunk szerint a táborokba szállított zsidók olyan ártatlan emberek lehettek, akik nem tudtak semmit a fejük fölött mozgolódó politikai-gazdasági eseményekről, nem voltak részesei a pénzmachniációknak, melyek révén Németországban antiszemita mozgalmak alakultak, egyébként nem alaptalanul.

Nem hisszük el, hogy a II. világháborúban Hitler genocídiumot tervezett: véleményünk szerint nem logikus a táborokba szállítás komoly logisztikai feladatát és terhelését felvállalni, ha csupán embereket akarunk ölni. Véleményünk szerint nem lett volna medence, bordélyház egyes táborokban, ha azok megsemmisítő táborok lettek volna. Hitler és vezetése sosem használta a haláltábor kifejezést, egyetlen hivatalos iratban vagy beszédében (még a Mein Kampfban sem!) hangzott el a kiirtásra utaló mondat (holott már Richard Wagner is emellett érvelt jóval korábban). Nem hisszük, hogy a népirtásra készülők komoly orvosi ellátást nyújtottak volna a megbetegedőknek (lásd Simon Wiesenthal, a nácivadász könyvét), és azt sem, hogy ők a háború végén nagyobb fejadag ételt juttattak volna a raboknak, mint amennyit a német nép tagjai kaptak.

Nem tagadjuk a táborok szörnyűségeit, elismerjük, hogy sokan haltak meg. Úgy véljük azonban, hogy főként járványokban, fertőzésekben, az akadozó ellátás miatt. Véleményünk szerint a szövetséges hatalmak bűnösök, amiért szétlőtték az utánpótlást szállító vasútvonalakat.

Mélységesen elítéljük, hogy egyesek hasznot kívánnak húzni bármilyen emberéleteket követelő borzalomból. Nem fogadjuk el, hogy jócskán felnagyítva a szörnyűséget sokan jogtalanul követelnek kártérítéseket vagy másokat a kollektív bűnösség miatt ártatlanul is elítélnek (lásd Magyarországot mint az utolsó csicskást, ahogy mondják). Ellenezzük, hogy a holokauszt még a nemzeti tragédiák elé is kerül. Közel sem esik annyi szó a kommunizmus százmillió áldozatáról, a gulágokról, mint a holokauszt állítólagos hatmillió halottjáról. Ezt nemtelennek és tisztességtelennek tartjuk.

Felháborítónak és az egyetemes emberi jogokat sértőnek gondoljuk, hogy a holokauszt nevű történelmi folyamat puszta vizsgálatáért, új adatok kereséséért, a régiek megkérdőjelezéséért egyes országokban börtönbüntetés jár. Elfogadhatatlannak és árulkodónak tartjuk, hogy míg a tatárjárást lehet tagadni (bár épeszű ember nyilvánvalóan nem tenne ilyet), vizsgálni is megkötések nélkül, addig a nem is olyan régen történt holokausztról az elfogadotton kívül véleményt mondani nem szabad, azért holokauszttagadás címmel szabadságvesztés járhat. Szerintünk az igazságot nem kellene törvénnyel védeni.

Átlátszónak tartjuk a szinte évenkénti történeti változásokat. Míg a cigányok irtásáról, a porajmosról a nyolcvanas években szinte szó sem esett, ma már a négerek, sőt AIDS-esek világháborús népirtásáról is hallani (holott a negyvenes években még nem volt ismert HIV-vírus!). Auschwitz csak az utóbbi néhány tíz évben lépett elő haláltáborrá: legelőször pedig négymillió ember elgázosításáról beszéltek, míg 1991-ben minden megjegyzés nélkül cserélték le a bejáratnál található táblát 1,1 millió áldozatra. 1992-ben David Cole egy videón járta be a helyszínt, ahol az idegenvezető valótlanságokat állított. Mikor szembesítették az igazsággal, elismerte, hogy nem eredeti a gázkamra, melyet eredetiként mutatnak be a mai napig. A legújabb elmélet szerint egy, a tábor mellei faházban (!) történtek a kivégzések. A Zyklon-B rovarölőt (mely lassan hat, nem érthető, miért nem használtak erősebb mérget, ha gyilkolni akartak) korábban úgy mutatták be, hogy a zuhanyrózsából ömlött. Miután rámutattak, hogy ez nem gáz, hanem granulátum, már azt mondták, hogy a tetőn vágott lyukakban dobták be. Állítólag elégették az embereket (a vallomások szerint tíz perc alatt, holott egy test legalább másfél óráig ég, mire hamu lesz, és akkor sem tömegben, mert az oxigénhiány miatt elaludna a tűz), de egy testből cipősdoboznyi hamu lesz. Soha nem találták meg a keletkezett több százezer tonnányi hamut.

Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy zsidó revizionisták műveit tiltják: a holokauszttúlélők gyermekeként a úgynevezett holokausztiparról (a holokausztra telepedett, abból gazdasági hasznot húzó nemzetközi érdekszövetségről) könyvet író Norman Finkelstein vagy akár Jack Bernstein és sok más történész, kutató vagy túlélő művét félremagyarázzák vagy személyüket lejáratják, ellehetetlenítik. A párbeszéd és viszontérvelés helyett tiltások és büntetések érik azokat, akik tisztán szeretnének látni.

Véleményünk szerint mindez és az, hogy sokan hasznot remélnek a holokausztból, méltatlan a halottak emléke előtt. Biztosak vagyunk benne, hogy az, aki egy családtagját veszítette el egy háborúban (történt bár az bármelyik ország munkatáborában vagy a harcmezőn a hazáért harcolva homályos érdekek és parancsok miatt), hasonlóan elfogadhatatlannak tartja a számháborúzást, amelyet azok folytatnak, akik mind nagyobbra és nagyobbra próbálják fújni a történteket. Ők nem érzik át, hogy nem a halottak száma, hanem puszta létük a katasztrófa. Azok, akik bűnösöket próbálnak keresni, gyűlöletet próbálnak ébreszteni, pedig a bűnös nem mindig az, aki a követ dobja, hanem az, aki miatt dobják a követ. Béke a halottak poraira, és legyen béke a ma élőknek is, hogy végre feltáruljon az igazság! És béke saját halottainknak is, akikre talán már senki sem emlékszik, mert annyi más halottat vagyunk kötelesek megsiratni.

Blogin - Bombagyár.hu

Kedves Kuruc Vezérek, Kedves Blogin!

Jó és tömör összefoglalónak tartom a cikket, alapjául szolgálhatna (valószínű szolgált is) Robert Lenski: A holokauszt a törvényszéken című rendkívül érdekfeszítő könyve. Azt azonban hiányolom, hogy a holokauszt megítélésének szempontjából azért vannak hiányosságai. Ennek nyilván terjedelmi okai is vannak. Mire is gondolok?

Már a cikk figyelmes végigolvasása után is az fogalmazódik meg az emberben, hogy ismerve a görög szó jelentését („teljesen elégő áldozat"), hol van itt a holokauszt?

Én, aki megrögzött holokauszttagadónak tartom magam (hangsúlyozom, hogy ezt így, anonim létemre sokkal könnyebben megtehetem, mint egy ismert blogíró! Környezetemben nem titkolom nézeteimet, próbálom ismerőseimet tovább képezni, ennyire olvasott oldalon, ismerten nyilván én sem merném vállalni!), a fenti könyv kegyetlenül racionális, természettudományi vizsgálatai ismeretében nyugodtan kijelenthetem: sehol. Holokauszt nem volt, nincs, de még lehet. Akkor miért nem lehet tagadni? (Mert tagadni megtörtént esemény lehet, a hazugságot cáfolni szokták, azért ezt használjuk mi – a szerk.)

A holokauszt-revizionizmus egy történészek, kémikusok, fizikusok, levéltárkutatók, gázkamraszakértők, krematórium-tulajdonosok (és még sokan mások) részvételével működő, rejtőzködni kénytelen, az esemény újrakutatásával foglalkozó mozgalom. Aki ennek a csoportnak a vizsgálati eredményeit elfogadja, az arra a következtetésre jut, hogy Holokamu esetében Sci-Fi-ről, folytatásos tudományos fantasztikus irodalomról van szó!

Az egy fennálló gondunk, hogy a héberek – munka nélküli jövedelmek kinyerése céljából - próbálkoznak ezeket a szokásos elhallgatással, félremagyarázásokkal, terrorisztikus módszerekkel, egy „ezek gyűlöletbeszédek" hadoválással hitelteleníteni, törvényekkel szankcionálni. De „sajnos" a természettudomány a zsidóknak nem fog engedelmeskedni.

Aki kémiát, fizikát, matematikát, biológiát középiskolai szinten tanult, az józan paraszti ésszel be fogja látni, hogy a revizionista irodalom megállapításai igazak.

Áldás és békesség:
M.T.