Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Egész jó tót publicisztika a Slota-jelenségről

Azt követően, hogy a Markíza televízió előbányászta a Nemzeti Emlékezet Intézetének aktái közül azokat, melyekből kitűnik, hogy miként lopott Ján Slota fiatalkorában autókat és hogyan fosztott ki üzleteket, egyáltalán nincs kizárva, hogy népszerűsége a szlovákok között tovább nő majd. Létezik egyáltalán olyan információ, amely képes lenne az SNS vezérét lejáratni? Kinek a szégyene mindez? Slotáé vagy követőié? – teszi fel a kérdést Krivocsik Lukács, majd így folytatja:

Az a gondolat, mely szerint Slota népszerűségét vesztené választói körében attól a hírtől, hogy fiatalon tolvaj volt, teljesen abszurd. Ráadásul ennél a „hivatásos szlováknál” már régóta megfigyelhető egyfajta kontraszt gyenge parlamenti munkája és névlegesen alacsony személyes vagyona, illetve kimondottan luxusmagasságú életszínvonala – jachtok, repülőgépek, külföldi autók, amerikai motorkerékpárok tulajdonosa – közt. Ha mindezek a tények a nemzeti párt választóit idáig nem zavarták, akkor azt követően sem fogják őket zavarni, miután a Nemzeti Emlékezet Intézete (mellesleg egy olyan intézet, melyet a nemzetiek irányítanak) feketén-fehéren felsorakoztatja a bizonyítékokat.

Ha valaki valóban kompromittálni szeretné Ján Slotát, akkor annak példának okáért olyan felvétellel kellene előrukkolnia, amelyen a nemzetiek vezére tisztességesen, józanul és okosan beszél, miközben egy idős nénit készül átvezetni az úttesten vagy éppen rózsaszín szoknyácskában balettot táncol. Csak az ilyesmi okozhatna számára politikai törést. A valóság azonban az, hogy nem is maga Slota a fő probléma, hiszen hozzá hasonlók rengetegen vannak szerte a világban. A legfőbb probléma abban a választói csoportban van, akik őt megválasztották, sőt, Szlovákia második vagy harmadik legmegbízhatóbb politikusának tartják. Mindez a jó és a rossz közti választás képességének hiányára mutat rá.

A józan ítélőképesség hiánya csak gyönge minősítése annak az embernek, aki képes megválasztani egy közönséges, maga körül mindenkit pocskondiázó csirkefogót, aki politikai karrierjét a nemzeti gyűlöletre építi. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselőjét, akinek a parlamenti üléseken való részvételét tekintve rosszabb a munkamorálja mint egy munkanélküli romának (az 1998 – 2002 közti időszakban a legtöbbet hiányzó képviselő volt), és akinek kétes múltjára állandóan figyelmeztetnek az újságírók. És az a nézet sem állja meg a helyét, hogy „Janko nélkül unalmas és móka nélküli lenne a parlament.” A politika a közkérdésekért felelős dolog, a mókára pedig ott a kabaré. Ha pedig valaki nincs tisztában a kettő közti különbséggel, akkor ne panaszkodjon arra, hogy a parlament kabarévá minősül át. Az alacsony politikai kultúrával rendelkező népekre jellemző, hogy erős törzsi vezéreket választanak. Egyszóval mindig a csoport legnagyobb majmait, akik a nyers erő képzetét keltik és akik a választók primitív, állati ösztöneire játszanak. Egyébként ez számos afrikai vezér tipikus példája, akik elképzelhetetlen luxusban élnek és igaz ugyan, hogy népük éhezik, de az embereknek legalább megvan az a megingathatatlan hitük, hogy a domináns hím harcol értük – elsősorban is a szomszéd törzs „betolakodói” vagy „ellenségei” ellen.

Az internetes felmérések vagy közvélemény-kutatások a legjobb választ adják arra a kérdésre, hogy miért néz ki Szlovákia úgy, ahogyan kinéz. A nemzeti párt hívei mindeközben költői kérdéseket tesznek fel, mint pl. „És ki nem csente el olykor a nagymami bukszájából az aprót, amikor még kisgyerek volt?” vagy „És ki nem lopott néha?” Nos, lehet, hogy nem vagyok normális, de én sose vettem a bátorságot ahhoz, hogy szüleim tudta nélkül pénzt vegyek ki a pénztárcájukból. Továbbá, sosem loptam és azt sem tudom elképzelni, hogy erre valaki is képes lenne a barátaim közül. Azok az emberek, akik a politikusok lopásairól szóló hírek hallatán úgy reagálnak, hogy „na és akkor mi van, hisz mindenki lop”, tulajdonképpen további ütőkártyát adnak a megválasztott képviselők kezébe, hogy továbbra is fejjenek csak minket. Ezzel pedig azt támogatják, hogy Szlovákia egy korrupt pöcegödör maradjon, ahol csak a gazemberek élnek jól, miközben az egyszerű halandók nyomorognak. És ez nem csupán az SNS egyes vezetőivel kapcsolatban igaz, hanem az MKP, a Smer, az SDKÚ vagy bármely más politikai párttal kapcsolatban is.

Ha én a magyar titkosszolgálat egyik tisztje lennék, és ha feladatul Szlovákia, a szlovákok és egyáltalán a szlovák nemzeteszme lejáratását kapnám az egész világ előtt, akkor azt a következő módon hajtanám végre: feléleszteném valamelyik régi és tiszteletben álló pártot, majd annak vezetőjéül egy olyan kaliberű embert választanék, mint amilyen Slota.

A Szlovák Nemzeti Párt vezetőségi tagjai a szlovák nemzet egyetlen jó tulajdonságát sem testesítik meg, hanem ellenkezőleg, annak erénytelenségeit. Slotára, Belousovovára, Rafajra, Chelemendikre és Rydlora ujjal mutathatnának rá a szülők, a szlovák nyelv és történelem pedagógusai azzal a megjegyzéssel, hogy az igazi szlovák és hazafi éppen ellentétes módon viselkedik azzal, mint ahogyan ők viselkednek.

Végül pedig egy kis teszt. Vajon ki a szerzője a következő kijelentésnek:
„A szlovákok genetikailag kódolt buta nemzet.”
a) Horthy Miklós
b) Duray Miklós
c)Ján Slota

A helyes válasz – (a szerző szerint) meglepő módon – a c). A nemzeti párt vezére ezen kijelentésén kívül már többször is megismételte, hogy a „szlovák nemzet egy eléggé buta nemzet.” És mivelhogy a szlovákok – mindezen kijelentései ellenére – ismételten szavazatokat adnak rá, érdemes elgondolkodni azon, hogy véletlenül nincs-e valamennyi igazság benne.

(Krivocsik Lukács, aktuality.sk - FelvidékMa)