2014. július 31., csütörtök, Oszkár, Bató, Ilona napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Magyar boltok
CSS váltás
Friss hírek
09:04 További 16 ezer tartalékost mozgósított a terrorállam08:15 Vihar - csütörtökre az egész országra figyelmeztetéseket adtak ki07:27 Morales terrorista állammá nyilvánította "Isten ajándékainak" országát - Orbánék közben csak cinkosan hallgatnak07:20 Három izraeli elitkommandóssal kevesebb06:57 Négyszáz embert rúgott ki a Magyar Posta21:56 Oroszországot és hazánkat utálja a legtöbb bocskoros21:36 Több tucat ujgurt öltek meg a kínai biztonsági erők21:10 Az ukrán házelnök fia is kapott behívót - azonnal kirúgták az "elkövetőket"20:58 Devizahitelek: megvan a bűvös szám20:50 Nem bírnak a lépfenével Tiszafüreden20:28 Ban Ki Mun: botrányos és igazolhatatlan az ENSZ-iskola megtámadása20:01 Feltörési kísérletet észleltek a Tor hálózaton19:42 A sajtófőnök szerint az Országgyűlés saját halottjának tekinti az ős-MSZP-st19:39 Sorsok Háza: "nemzetközi szakértőket" ültettek Schmidt Maca nyakára18:56 Kárpátaljai vezető hazudtolta meg Németh "Nem Kell Bevonulni" Zsoltot: "250 magyar férfi behívásával lehet számolni"
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika, Holokamu :: 2008-05-06. 08:22

Für Lajos letiltott válasza fasisztázó zsidó vejének: a Deutsch maradjon csak Deutsch!


Az újfasiszta mocskok
Ebben a szerfelett nyomasztó helyzetben, amikor szinte sistereg, csapkod a nyomorgó milliók, az országrombolás, a pusztuló és pusztított népközösség mindenfelől felfakadó ezer baja, akkor legfőbb feladatának azt tartja, hogy „elhatárolódjon” felesége apjától, „az újfasiszta mocsoktól”, a Magyar Gárdától, továbbá pártalapító társa „zsidózásától”.
Legyen ki-ki az, ami. A Deutsch maradjon, ami volt, s ami láthatóan ma is: kokárdával színezett liberális.

Talán a "rosszkedvű válasznál" is lehangolóbb, fölháborítóbb, hogy ennek a szövegnek a publikálását az ún. nemzeti, vagy jobboldali lapszerkesztők nem vállalták. Itt tartunk! (Für Lajos)
Úgy látszik, „nem volt a hazának elég”, hogy a Fidesz vezérkara a gárdától nagy igyekezettel elhatárolódott. Élen az elnökkel, aki a vérbeli balliberális világlapot (Le Monde) találta alkalmasnak arra, hogy a riportban lefasisztázva a gárdát, tőle többféle módon is elhatárolódjon.
Az elnökkel, aki Washingtonban napokon át várta, hogy bejuthasson Tom Lantos, a bennünket gyakran lefasisztázó, gyűlölettől elvakult képviselő úr színe elé. Hogy azután egyetlen órácskában áttekintsék a világ globális és nagyhatalmi erőtereit, benne külön a néhány tucatot számláló „újfasiszta” Magyar Gárdát (mint a globális erőterek egyik tényezőjét...).
A leginkább bornírt módon mégis a Fidesz országos választmányának elnöke nyilatkozott meg. Odamondogatós emberünk azt találta mondani (és éppen a Heti Válaszban): akik a gárda körül tüsténkednek, teljesen alkalmatlanok a közpolitizálásra. Szó szerint: „alkalmatlanok, hülyék és gazemberek”. Így mondta bozontos bajsza alatt ez a mindig „kőkeményen” ítélkező hetyke úr (egyébiránt szintén pápai gyerek).
Hogy a dél-tiszántúli városunk polgármesteréről ne is essék szó. Arról, aki az elsők között állt föl a zsibvásári bódé tetejére, s a média tollnokai által fölhevítetten mint nagy „nemzeti politikus” kiáltotta világgá: „itt vannak a fasiszták”.
Aztán ezen az oldalon, amit „jobb”-nak, vagy „nemzeti”-nek neveznek, hosszabb csend következett. Csak a túloldalon hangzott fel, lankadozva, egyre fáradékonyabban, egy-egy kisebb-nagyobb visítás.
Főként a „cigányozás”, „rasszistázás”, „félkatonázás”, paramilitárisozás" fogalmakon lovagolgattak, hozzá-hozzálökve helyenként a „neonácit” is.
De ezen az oldalon nem támadtak újabb „elhatárolódós” héroszok.
A tipikusan bolsevik és neoliberális (a kettő majdnem ugyanaz) elvárás, vagyis a szüntelenül megkövetelt „elhatárolódás” mintha szükségtelenné vált volna.
Miközben a gárda lélekszáma nagyon gyors tempóban gyarapodott. Hét hónap alatt, augusztus 25-től március 29-ig a félelmet gerjesztő össztűz (amiben hiszik, nem hiszik, de részt vett, más okokból, maga Csurka István és lapja is), a bélyegsütögetések ellenére a taglétszám meghússzorozódott: 56-ról 1000 fölé emelkedett.

Újfasiszta mocskok 2
Ezt a hosszú csendet törte meg a legfrissebb – nincs rá más szó – orvtámadás. Mint derült égből a villámcsapás. A célba vett most nem annyira a gárda, csak az egyik patronáló, „a jó öreg gárdista”. Jómagam vagyok.
Tudjuk, az embert gyakran érik kellemetlen meglepetések. S aki a közélet bozótosába kerül, még inkább. De ha váratlan helyről szúrnak valakit hátba, az itt sem szokott a mindennapos események közé tartozni. Főként, ha az támad, aki egy-két éve került a családi környezetbe. Így hát most nem akárki vállalkozott erre a szerepre. Ez a nem akárki - a lányom férje.
Deutsch Tamás, úgy is mint az Elnök kabinetfőnöke, ebben a szerfelett nyomasztó helyzetben, amikor szinte sistereg, csapkod a nyomorgó milliók, az országrombolás, a pusztuló és pusztított népközösség mindenfelől felfakadó ezer baja, akkor – amint ezt a hetilap ordító címlapján tudatja az olvasóval – legfőbb feladatának azt tartja, hogy „elhatárolódjon” felesége apjától, „az újfasiszta mocsoktól”, a Magyar Gárdától, továbbá pártalapító társa „zsidózásától”.
Amit mond, olvasható a Heti Válasz 17. számában.
A szöveget nem szükséges magyarázni.
Kiemelni mégis két dolgot és egy apróságot szeretnék.
Egyik a kontextus, vagyis a szövegkörnyezet, ahová a nyilatkozó és a hetvenkedő riporter az „elhatárolódást” bámulatos leleménnyel elhelyezte.
Előtte Deutsch arról beszélt, hogy nálunk senkinek sem kell félnie, a Fidesz mindenkit megvéd. Mindenkit? Amiről – folytatta – a tetteik is beszélnek, mint „a teljes vertikumú zsidó oktatási rendszer létrehozása és a holokauszt-nap bevezetése” a Fidesz-kormány alatt. Majd ezután az „újfasiszta mocsok”, „a szélsőséges zavarkeltők” meg a Gyurcsány- és a Tomcat-féle közös pecsenyesütögetés került sorra.
S ekkor jöttem én meg a Magyar Gárda. Aztán utánam mindjárt a „zsidózó” pártalapító társ kiosztása következik - „horngábori stílusban”. Aligha lehet kétséges, miért került az „újfasiszta mocsok” és a „zsidózó” párttárs közé az apósa.
A másik gondom, ha lehet, még súlyosabb. A fiak – mondja az interjúban Deutsch – nem felelhetnek az apák tetteiért. És utal Grezsa Ferenc: Apák és fiak című egykori írására, ami ennek mintha az ellenkezőjét sugallta volna az Antall-kormány idején.
És ami miatt – mondja tovább a riportalany – „a liberális értelmiség egy emberként horgadt fel”. (Itt csak mellékesen fontos, kiket tekint Deutsch Tamás mércének. Mintha nem tudná, hogy ez a „liberális értelmiség” kik és mik miatt szokott rendszeresen felhorgadni s kik-mik miatt nem!).
És mindjárt megmagyarázza, miért is volt indokolt a felhorgadás. Mert ha nem így volna, akkor például „Bauer Tamás is jogosan lenne támadható az Andrássy út 60-ban vallató, ma ügyvédként praktizáló ÁVH-s kihallgató tiszt apja miatt”. (De szépen mondja!).
De hát nem támadják, sőt éppen védelmezik. Mármint a mérvadó liberális értelmiségiek. Nem mondja, de elvárná, hogy vele is ezt tegyék az apósa miatt. Hiszen ő – ellentétben Bauerral, Pető Ivánnal, Kis Jánossal, etc. – lám csak mennyire elhatárolódik, mennyire nem ért egyet a „gárdázó”, ráadásul lazább rokonságnak tekinthető apósával. (Azt, hogy öreg fejjel miért is szegődtem a gárda és a gárda-ügy mellé, ezúttal nem szükséges magyaráznom. Indokaimat számos sajtó- és TV-beli beszélgetésben, az avatáson mondott beszédeimben részletesen, s amennyire csak tudtam: pontosan kifejtettem már.)
Hogy értsék az ifjabbak is, Grezsa annak idején az SZDSZ akkori törzskarának, akik egy „damaszkuszi” fordulattal a szabadságjogok bősz bajnokai lettek, mintegy ennek kontrasztjaként azt rótta fel, hogy kedves szüleik pedig a kommunista rendszer évtizedei alatt, többnyire igen brutálisan, épp a jogok eltiprásán fáradoztak. Különösképpen is ezt tették Bauer és Pető apukái a hírhedt ÁVH tisztjeiként. Bauer apját (aki mellesleg Eörsi Mátyás, nemrég még SZDSZ-es frakcióvezető kebelbeli ügyvédtársa tán ma is) megkínzottjai csak egyszerűen körmös Bauernak „becézték”. Amit azzal érdemelt ki, hogy az egyik kedvelt vallatási módszere, mondják a túlélők, az áldozatok körmeinek letépése volt.
Ries István szocdem minisztert pedig a börtönben, állítólag, tulajdon két kezével verte agyon.
Mindezt nemcsak az ifjabb olvasók tájékoztatása végett kellett elmondanom. Hanem azért, mert belőlem itt, a Bauerék apa-fia idevonatkoztatott hasonlatát olvasva robbant ki az indulat.
Mintha kést vágtak volna belém. Visszafogva magamat, itt csak azt írom: kikérem magamnak, hogy bármiben és bármikor ezekhez a kommunista gengszterekhez, a szovjet-orosz birodalom alávaló kiszolgálóihoz hasonlítson akárki!
A Rákosi- és Kádár-rendszer, majd a balliberális kormányok uraihoz, végrehajtó és hangadó kegyeltjeihez! Ami sok, az sok!!
A magam nevében beszélek: a riportalany ezzel az interjúval, akarva-akaratlan, de belépett a hányaveti rágalmazók hosszú-hosszú sorába. Vissza abba az időszakba, amikor a Fidesz, mint az SZDSZ ifjúsági rohamcsapata, az ún. rendszerváltás éveiben olyannyira szorgalmasan ügyködött – nemritkán a jó szándékú nemzeti erők ellenében.
Amióta családi nevünket használja Deutsch, okkal gondolták sokan, hogy ez neki politikailag sem egészen haszontalan. A gyalázatosan inkorrekt nyilatkozat azonban azt mutatja, hogy épp a „gárdás” kiállásom miatt a helyzet megfordult: ami előnyös volt, előnytelenné vált. Nem tesz jót tehát senkinek, ha a jövőben bárhol, bárki összemosná, amit a Deutsch-név s azt, amit a Für-név képvisel. Legyen ki-ki az, ami. A Deutsch maradjon, ami volt, s ami láthatóan ma is: kokárdával színezett liberális.
És maradjon meg a mi nevünk is annak, ami volt és amit egyre konokabbul hordoz ma is: a „negyvennyolcból” jottányit sem engedő, a népközösségünkért okkal aggódó, tisztességes magyarnak.
Mi nem szoktunk, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, ordító plakátokon senkitől, kiváltképpen családtagjainktól „elhatárolódni”. Bármint gondolkodnak is a politika kesze-kusza világáról.
Ez a bolsevik-neoliberális módszer nekünk-tőlünk idegen. Mert a családok a keresztyének, vagyis a mi felfogásunk szerint összezáró kisközösségek. Nem a belrombolás, hanem főként a külvédelmezés alapsejtjei. A legbensőbb magánvilágunk. És tagjaiért mi, amit tudunk, amit lehet, megtesszük.
Régi bölcsesség: az útnak indító, lélekformáló fészekaljától senki nem tud igazán, teljesen elszakadni. És ez érvényes a politikára is. Jellegzetes vonásait, mit az arcunkra vésett és a reflexeinkbe égetett, mindhalálig hordozzuk.
Átformálhatatlanul, kitörölhetetlenül.
Für Lajos, a jó öreg gárdista
(Barikád)

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Támogassa portálunkat!
Legolvasottabb hírek
Jobbikos programok
További programokÖsszes jobbikos program
Linkek
További linkek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2014 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Ingyenes linkcsere | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready
188