Blogin: Belém kötött egy zsidó
2008-06-20. 07:33

Illik megemlékeznem a fiúról, aki pusztán azért érdemli meg, hogy ekkora publicitást kapjon, mert annyira hülye. Fölszálltam ma egyik kedvenc pólónkban a villamosra, de szinte négykézláb, mert leragad a szemem, annyira álmos vagyok. Még láttam is a srácot: magam elkönyveltem, hogy egyszer írnom kellene a fültágítókról a Bombagyáron, mert akkora szarok, hogy érdemes pellengérre állítani a használóikat.

A fültágító egy a bennszülött négerek nagyjából három darab nálunk is használt találmányából. Célja nincs, de a törzsi táncok közben legalább mókásan fest. Mit tenne a bölcs européer, mint hordaná a törzsi ékszereket, tágítaná a fülét, meg szétszabdalná a testét? Tiszta sor, ugyebár. Ne moss hajat, aztán dreadlock frizurád is lehet, de arról véletlenül se tudj hozzá, hogy a rasztafarizmus egy cionista mozgalom. Politikai hajviselet, igen.

A fültágító azért viccesebb, mint a fülbevaló, mert undorítóbb, niggerszagú leszel tőle, és örökre megnyújtja a fülcimpádat.

Ez a fültágítós, a karján több tetovált csillagot viselő gyerek az utánfutójául szolgáló nősténnyel nyalta-falta egymást, s akkor arra gondoltam, írhatnék arról is, miért nem illik tömegközlekedési eszközön a párod torkába dugni a nyelved. Aztán békés pogromokról ábrándoztam, és egy megállóban az ajtóhoz léptem. Nem akartam még leszállni, mert eggyel tovább akartam menni, csak már készülődtem.

Hősünk (mert igazi kis Köves Gyuri az ilyen) azt hihette, hogy mégis leszállnék, mert robajos léptekkel felém sietett, majd egy méterre tőlem rám ripakodott:

– Szállj le a villamosról! – utasított, én meg azon gondolkodtam, hogy állna a pisztoly csöve a szájában. – Mert... mert hogy mersz ilyen pólót fölvenni?
– Utasítgasd mondjuk a kurva anyádat – kedveskedtem a hozzá illő módon. Üvöltsön mondjuk azzal, aki a világra szarta, de ne velem.
– De engem zavar ez a póló! – közben pedig esküszöm nektek, úgy remegett, mint a nyárfalevél. Megmozdultam felé, összehúzta magát, és védekezett. Igazán szánalmas látványt nyújtott: mintha azt hitte volna, hogy rögtön viszem a gázkamrába.
– Engem meg a fültágítód zavar, mert undorító. Vedd ki gyorsan!

Viccesre akartam venni a figurát, de ledermedtem, amikor azonnal kivette. Na, szófogadó kis fasz! Azt is mondhattam volna, hogy akkor szállj föl a marhavagonra, de a BKV villamosán utazva erre a mondatra nem is volt szükség.

– Kinek képzeled magad, hogy utasítgatsz? – tettem föl a költői kérdést, majd elindultam felé. Ő egy lépéssel mindig előttem hátrált, amíg a barátnője mögé nem ért.
– Én... én... – hebegett a legyőzhetetlen státusz után kutatva. – Zsidó vagyok!
– Elég baj az. Én meg magyar. Itthon vagyok, ne mondd meg, hogy mit csináljak, nagyon rossz emberrel kekeckedsz.
– De a horogkereszt be van tiltva, úgyhogy ilyen pólód sem lehet! – tört elő az ELTE-s jogász.
– Milyen kultúrát képviselsz te szerencsétlen? Úgy nézel ki, mint egy bennszülött!
– Hát... én... semmilyet – vallotta be őszintén.
– Ne vezényelgess a saját hazámban, néhány évtizede ezért nagyon megjártátok.
– Igen, ez nem az én hazám! – mondta büszkén.
– Akkor takarodjál Izraelbe, mielőtt kikenlek a villamos alá, zsidó – zártam le a beszélgetést ezzel a fontos szóval, mivel megérkeztem.

Mikor leszálltam, a zsidóribanc szólt valamit, mert a bátor pasija még mindig döbbenten, hebegve állt, és gondolkodott azon, hogyan lehet fajának ilyen selejtes példánya. Jellemző ez rájuk.

Annyira jelentéktelen, gyönge, ostoba emberek ezek a bátor antifasiszták, hogy utólag visszagondolva meglepő: szinte nem is szökött föl bennem az adrenalin. Nem indultak be a hasonló helyzetekben automatikusan jelentkező reakciók. Fölösleges is lett volna. Egy ilyet megütni csak az ő javát szolgálja: sajnálhatnák a birka utasok, hogy bántották szegény babucit, aki mellesleg valakit azért akart leküldeni a jogosan használt villamosról, mert nem tetszett a ruhája. Igen, nettó fasiszta módszer.

Most pedig a mi helyi Köves Gyurink büszkén mesélheti drogos haverjainak valamilyen füves partin, hogy keményen beszólt egy nácinak. Látjátok, mondja majd, nem is kell félni tőlük! Remélem, Gyurika, akkor is ilyen bátor leszel, amikor szép hosszú, rendezett sorokban mehettek végre dolgozni, valódi munkát végezni, ahelyett, hogy élősködő módjára szívjátok a gazdaállam lakóinak vérét.

(Blogin - Bombagyár)