Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek adott június 18-i interjújában ezt mondta: „Most kiderülhet, hogy valóban megújulhat-e az SZDSZ, vagy továbbra is az MSZP nevű mutyi bt. kültagja marad.” Ezt a Fidesz vezetője azután mondta, hogy az SZDSZ eddig a magyar társadalom 31, a Fidesz vezetőjének és a Fidesznek legalább két tucat fogát rúgta ki. Három napra rá a Fodor-Gusztos-Gulyás team értésére adta az Orbán-Navracsics-Varga csapatnak, hogy továbbra is az MSZP nevű mutyi bt. tagja kíván maradni.
ALI HAMENEI ajatollah
Irán legfelsőbb vezetője
Kedves Ali Hamenei!
Mivel e levelet úgysem olvassa, nyilván nem is zavarhatja, hogy annak témája a magyar belpolitika. Méghozzá a jobboldali magyar belpolitika, amelyet mélyen megrázott – a Fidesz törzsszavazóinak zömét beleértve – az a tény, hogy Orbán Viktor tárgyalni kívánt Fodor Gáborrral, az SZDSZ vezetőjével.
E levelet azért címeztem Önhöz, mert az Egyesült Államok háborúpárti, bigott, szélsőjobboldali elnöke elutasítja azt, hogy tárgyalásokat folytasson az Önök kormányával. Az indok: Önökkel nem érdemes tárgyalni, mert Önöket nem lehet eltéríteni szándékuktól. E szándékuk az atomprogram folytatása. Amelyhez egyébként – a békés atomprogramhoz, mint azt Önök hangsúlyozzák – teljes joguk van. És ezt a jogukat nem vonja kétségbe az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökség sem.
A világra nézve még szerencse, hogy a következő amerikai elnök kijelentette: tárgyal Önökkel. A tárgyalás mellett van a legtöbb nyugat-európai és ázsiai ország is.
Ez a természetes persze egy olyan partnerrel, aki eddig tudtommal nemzetközi egyezményt nem rúgott fel és egyetlen országot nem támadott meg. Sőt: mintegy 1 millió áldozattal járt az a háború, amelyet Szaddam Huszein Irakja indított el Önök ellen úgy, hogy az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat-Európán át Izraelig az iraki diktátort támogatták fegyverekkel, beleértve a harci gázokat.
De ha én a tárgyalást tekintem a helyes álláspontnak, vajon mi a bajom azzal, ha a Fidesz és annak vezetője ül le az SZDSZ-szel?
Pontosan az, ami Bush érve az elutasítás mellett, de míg az amerikai elnök ezt az érvét zsigeri ellenszenvére alapozza, velem 18 év tapasztalata mondatja azt, hogy az SZDSZ-szel nem érdemes sem beszélni, sem egyezséget kötni.
Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek adott június 18-i interjújában ezt mondta: „Most kiderülhet, hogy valóban megújulhat-e az SZDSZ, vagy továbbra is az MSZP nevű mutyi bt. kültagja marad.”
Ezt a Fidesz vezetője azután mondta, hogy az SZDSZ eddig a magyar társadalom 31, a Fidesz vezetőjének és a Fidesznek legalább két tucat fogát rúgta ki.
Három napra rá a Fodor-Gusztos-Gulyás team értésére adta az Orbán-Navracsics-Varga csapatnak, hogy továbbra is az MSZP nevű mutyi bt. tagja kíván maradni.
Ha viszont a Fidesz számára a fő talány megoldódott és rövid úton kiderült, az SZDSZ továbbra is természetes énje mellett voksol, vajon van-e még valami, amit jelenleg nem tudunk e formációról, és amit az SZDSZ-nek „bizonyítania” kellene ahhoz, hogy a jövőben tárgyalni lenne érdemes vele? Azzal a párttal, amely idáig sem arról nem volt ismert, hogy bármit tenne akár a magyar nemzet, akár a demokrácia kiteljesítése érdekében, akár betartotta volna ígéreteit, beleértve történelmi házastársával, az MSZP-nek adottakat?
Ezen kívül e párt, kedves ajatollah, még senkinek nem okozott se rövid-, se közép-, se hosszú távú előnyt, akivel alkut kötött.
Válaszoljon tehát, őszintén, hisz ön nagy bölcs hírében áll: leülne velük egy asztalhoz teázni?
WALTER VELTRONI
az olasz Demokratikus Párt elnöke
Tisztelt Elnök Úr!
Baloldali karrierjének érdekes része, hogy ön 1996-ban először részt vett a Bilderberg-csoport találkozóján, amely csoportra most nálunk külön figyelem fordult azzal, hogy Martonyi János volt külügyminisztert annak június 8-i találkozójára meghívták, és így ennek, a demokrácia nyíltságával nehezen összeegyeztethető, titokban találkozó csoportnak először lett magyar résztvevője. Csupán spekuláció, de netán azon oknál fogva, hogy Magyarország stratégiailag felértékelődött, amióta döntés született: a Déli Áramlat földgázvezeték áthalad területén.
De nem ezért írok önnek. Hanem azért, mert június 21-én valamennyi olasz lap címoldalán szerepelt önnek az a felhívása, hogy októberben tömegtüntetést kíván szervezni a jobboldali Berlusconi miniszterelnök Szabadság Pártja ellen.
Mit képzel, Veltroni úr?
Utcai politizálást folytat Európa egyik vezető országában? Mint a franciák is?
Nem olvasta ön a magyarországi balliberális sajtót, amelyben előre is jól megkapják a magukét azon újságíróktól, akik egykor az ön elvtársaként (mert ugye, Veltroni úr, ön 15 éves korában csatlakozott az olasz KISZ-hez, a Federazione Giovanile Communista Italianához)?
Szóval kiviszi „csürhéjét”? Szóval belevizelnek a Trevi-kútba és rákakálnak a Spanyol-lépcsőre? (Tudja, a magyarországi balliberálisoknak a demokrácia gyakorlata hallatán az emésztés szavai tolulnak torkukból szájukba és csorognak ki tollukból.)
Ez a demokrácia, Veltroni úr?!
Sandor Richter
kutató
Nemzetközi Gazdaságösszehasonlító Intézet
Bécs
Tisztelt Uram!
Az osztrák balliberális Profil című hetilap múlt heti számában cikket közölt a mélyponton lévő magyar gazdaságról és arról, hogy a cégek növekvő számban menekülnek a szomszédos Ausztriába.
Az írásban szó van arról, hogy az utóbbi időben magyar vállalatok húznak át Burgenlandba.
A folyóirat önt is megszólaltatja, aki a bajok gyökereiről kijelenti, hogy 2001 közepe óta Budapest felelőtlen gazdaságpolitikát folytat, és hogy három kormány is elmulasztotta a szükséges reformokat megvalósítani. Majd hozzáteszi, hogy nem is annyira a gazdaság lehűlése a legnagyobb baj, hanem az, hogy a létfontosságú szerkezeti reformba a kormány még bele sem kezdett.
Tudja, ez volt az a pont, amikor képletesen majdnem felrobbantam: olyannyira elegem van a „nyugati szakértők” Gyurcsány-párti apológiájából és szakmájukhoz méltatlan szerecsenmosdatásaikból.
Önök tényleg megirigyelték a leggyalázatosabb szovjet propagandát.
Míg vezető nyugati gazdasági- és politikai lapok azzal takargatják a magyar gazdaság jelenlegi, rekordvacak mutatóit, hogy a Gyurcsány-kormány „most fizeti meg a reform árát”, ön ennek ellenkezőjét jelenti ki nyilvánvalóan azért, mert pontosan tudja, hogy egy év múlva is Gyurcsányék még „fizetik” majd a reform árát, mert a mutatók nem vagy alig fognak javulni. Eközben azonnal áthárítja a jelenlegi gyászos eredmény felelősségének harmadrészét az Orbán-kormányra, amely szintén nem reformált. Milyen érdekes, Richter úr, a nem reformáló Orbán-kormány idején kitűnően zümmögött a magyar gazdaság, és ugyanúgy tett volna továbbra is, ha a jobboldal nyeri meg a választásokat, miközben Gyurcsány Ferenc egyedül abban mutatott sikert, hogy az embereket megfosztotta nem csak a vállalkozókedvtől, de életkedvüktől is.
Vagyis hogyan oldjam fel az ellentmondást? Ön hazudik vagy a többi nyugati elemző? Vagy mindannyian?
Én önt nem ismerem. Ezért talán megtehetné azt a szívességet, hogy fotóját átküldi e lapnak, hogy arra nézve egy kicsit elmerenghessek, hiszen arcunkért 30 év fölött, mint Balzac már annak idején észrevette, felelősséget vállalunk.
Aczél Endre
a Népszabadság vezető külpolitikai publicistája
(II.)
A múlt héten önhöz írt levelem első részében egy egymondatos kommentár mellett csak arra volt helyem, hogy idézzem azt a két, elementárisan antidemokratikus mondatát, amelyet a Népszabadságban, a Szabad Nép nevű szélsőséges kommunista pártlap jogutódjának június 14-i számában írt.
Ön szerint tehát „Hihetetlen, hogy némi ’jogászkodással’ nem lehetett volna elejét venni ennek az egész cirkusznak, s elérni, hogy... az ír parlament, ne pedig a nép döntsön...”
(Teljes mondatát a múlt heti számban idéztem.)
Tudja, ezek azok az önök számára kellemetlen pillanatok, amikor leleplezik önmagukat, hogy önöknél – a kommunista diktatúra egykori, kritikátlan kiszolgálóinál – a demokratikus életérzés és meggyőződés nem vastagabb hámrétegüknél.
Az ön nagy pechére az ön kedvenc hetilapja, a globális üzleti-politikai elit által szinte vallásos áhítattal olvasott The Economist múlt heti száma szerkesztőségi állásfoglalásban állt ki az ír népszavazás demokratikussága és „erőssége” mellett. Ugyanakkor élesen bírálta azokat, akiknek van „képük” azzal érvelni, hogy a lisszaboni szerződést hatályba léptessék az ír „nem” ellenére, mert így az EU demokratikusabb lesz. Majd ezt írják újdonsült londoni neoliberális elvtársai: „Még akkor is, ha valaki azt hiszi, hogy a referendumok nem mindig kívánatosak, megdöbbentően arrogáns és antidemokratikus elutasítani válaszként a ’nemet’”. Majd cikkük végén ezt olvashatja: „hamis azt állítani, 1 millió szavazón bukik meg 495 millió európai akarata... A népszavazást számos más országban is elvesztette volna az /EU/, ha az embereknek esélyt adtak volna rá. A szavazók már háromszor nemet mondtak erre a zavaros levesre. Ideje, hogy verdiktjüket tiszteletben tartsák”.
És ha ehhez még hozzáteszi, hogy David Cameron, a brit konzervatívok vezetője kijelentette: „Boldog örömmel tölt el a hír. Az írek a legegyértelműbb üzenetet küldték. Nem akarják ezt a szerződést, ezt az alkotmányt, és minden joguk megvan arra, hogy azt holtnak nyilvánítsák”.
Az ön kedvenc napilapja, a Financial Times június 15-i számának szerkesztőségi állásfoglalásában pedig az olvasható, hogy a Lisszaboni Szerződést most jegelni kell.
Vastagítsa tehát hámrétegét, Aczél úr. Az ördög akaratával még van rá néhány éve.
(Lovas István - Demokrata)
Irán legfelsőbb vezetője
Kedves Ali Hamenei!
Mivel e levelet úgysem olvassa, nyilván nem is zavarhatja, hogy annak témája a magyar belpolitika. Méghozzá a jobboldali magyar belpolitika, amelyet mélyen megrázott – a Fidesz törzsszavazóinak zömét beleértve – az a tény, hogy Orbán Viktor tárgyalni kívánt Fodor Gáborrral, az SZDSZ vezetőjével.
E levelet azért címeztem Önhöz, mert az Egyesült Államok háborúpárti, bigott, szélsőjobboldali elnöke elutasítja azt, hogy tárgyalásokat folytasson az Önök kormányával. Az indok: Önökkel nem érdemes tárgyalni, mert Önöket nem lehet eltéríteni szándékuktól. E szándékuk az atomprogram folytatása. Amelyhez egyébként – a békés atomprogramhoz, mint azt Önök hangsúlyozzák – teljes joguk van. És ezt a jogukat nem vonja kétségbe az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökség sem.
A világra nézve még szerencse, hogy a következő amerikai elnök kijelentette: tárgyal Önökkel. A tárgyalás mellett van a legtöbb nyugat-európai és ázsiai ország is.
Ez a természetes persze egy olyan partnerrel, aki eddig tudtommal nemzetközi egyezményt nem rúgott fel és egyetlen országot nem támadott meg. Sőt: mintegy 1 millió áldozattal járt az a háború, amelyet Szaddam Huszein Irakja indított el Önök ellen úgy, hogy az Egyesült Államoktól kezdve Nyugat-Európán át Izraelig az iraki diktátort támogatták fegyverekkel, beleértve a harci gázokat.
De ha én a tárgyalást tekintem a helyes álláspontnak, vajon mi a bajom azzal, ha a Fidesz és annak vezetője ül le az SZDSZ-szel?
Pontosan az, ami Bush érve az elutasítás mellett, de míg az amerikai elnök ezt az érvét zsigeri ellenszenvére alapozza, velem 18 év tapasztalata mondatja azt, hogy az SZDSZ-szel nem érdemes sem beszélni, sem egyezséget kötni.
Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek adott június 18-i interjújában ezt mondta: „Most kiderülhet, hogy valóban megújulhat-e az SZDSZ, vagy továbbra is az MSZP nevű mutyi bt. kültagja marad.”
Ezt a Fidesz vezetője azután mondta, hogy az SZDSZ eddig a magyar társadalom 31, a Fidesz vezetőjének és a Fidesznek legalább két tucat fogát rúgta ki.
Három napra rá a Fodor-Gusztos-Gulyás team értésére adta az Orbán-Navracsics-Varga csapatnak, hogy továbbra is az MSZP nevű mutyi bt. tagja kíván maradni.
Ha viszont a Fidesz számára a fő talány megoldódott és rövid úton kiderült, az SZDSZ továbbra is természetes énje mellett voksol, vajon van-e még valami, amit jelenleg nem tudunk e formációról, és amit az SZDSZ-nek „bizonyítania” kellene ahhoz, hogy a jövőben tárgyalni lenne érdemes vele? Azzal a párttal, amely idáig sem arról nem volt ismert, hogy bármit tenne akár a magyar nemzet, akár a demokrácia kiteljesítése érdekében, akár betartotta volna ígéreteit, beleértve történelmi házastársával, az MSZP-nek adottakat?
Ezen kívül e párt, kedves ajatollah, még senkinek nem okozott se rövid-, se közép-, se hosszú távú előnyt, akivel alkut kötött.
Válaszoljon tehát, őszintén, hisz ön nagy bölcs hírében áll: leülne velük egy asztalhoz teázni?
WALTER VELTRONI
az olasz Demokratikus Párt elnöke
Tisztelt Elnök Úr!
Baloldali karrierjének érdekes része, hogy ön 1996-ban először részt vett a Bilderberg-csoport találkozóján, amely csoportra most nálunk külön figyelem fordult azzal, hogy Martonyi János volt külügyminisztert annak június 8-i találkozójára meghívták, és így ennek, a demokrácia nyíltságával nehezen összeegyeztethető, titokban találkozó csoportnak először lett magyar résztvevője. Csupán spekuláció, de netán azon oknál fogva, hogy Magyarország stratégiailag felértékelődött, amióta döntés született: a Déli Áramlat földgázvezeték áthalad területén.
De nem ezért írok önnek. Hanem azért, mert június 21-én valamennyi olasz lap címoldalán szerepelt önnek az a felhívása, hogy októberben tömegtüntetést kíván szervezni a jobboldali Berlusconi miniszterelnök Szabadság Pártja ellen.
Mit képzel, Veltroni úr?
Utcai politizálást folytat Európa egyik vezető országában? Mint a franciák is?
Nem olvasta ön a magyarországi balliberális sajtót, amelyben előre is jól megkapják a magukét azon újságíróktól, akik egykor az ön elvtársaként (mert ugye, Veltroni úr, ön 15 éves korában csatlakozott az olasz KISZ-hez, a Federazione Giovanile Communista Italianához)?
Szóval kiviszi „csürhéjét”? Szóval belevizelnek a Trevi-kútba és rákakálnak a Spanyol-lépcsőre? (Tudja, a magyarországi balliberálisoknak a demokrácia gyakorlata hallatán az emésztés szavai tolulnak torkukból szájukba és csorognak ki tollukból.)
Ez a demokrácia, Veltroni úr?!
Sandor Richter
kutató
Nemzetközi Gazdaságösszehasonlító Intézet
Bécs
Tisztelt Uram!
Az osztrák balliberális Profil című hetilap múlt heti számában cikket közölt a mélyponton lévő magyar gazdaságról és arról, hogy a cégek növekvő számban menekülnek a szomszédos Ausztriába.
Az írásban szó van arról, hogy az utóbbi időben magyar vállalatok húznak át Burgenlandba.
A folyóirat önt is megszólaltatja, aki a bajok gyökereiről kijelenti, hogy 2001 közepe óta Budapest felelőtlen gazdaságpolitikát folytat, és hogy három kormány is elmulasztotta a szükséges reformokat megvalósítani. Majd hozzáteszi, hogy nem is annyira a gazdaság lehűlése a legnagyobb baj, hanem az, hogy a létfontosságú szerkezeti reformba a kormány még bele sem kezdett.
Tudja, ez volt az a pont, amikor képletesen majdnem felrobbantam: olyannyira elegem van a „nyugati szakértők” Gyurcsány-párti apológiájából és szakmájukhoz méltatlan szerecsenmosdatásaikból.
Önök tényleg megirigyelték a leggyalázatosabb szovjet propagandát.
Míg vezető nyugati gazdasági- és politikai lapok azzal takargatják a magyar gazdaság jelenlegi, rekordvacak mutatóit, hogy a Gyurcsány-kormány „most fizeti meg a reform árát”, ön ennek ellenkezőjét jelenti ki nyilvánvalóan azért, mert pontosan tudja, hogy egy év múlva is Gyurcsányék még „fizetik” majd a reform árát, mert a mutatók nem vagy alig fognak javulni. Eközben azonnal áthárítja a jelenlegi gyászos eredmény felelősségének harmadrészét az Orbán-kormányra, amely szintén nem reformált. Milyen érdekes, Richter úr, a nem reformáló Orbán-kormány idején kitűnően zümmögött a magyar gazdaság, és ugyanúgy tett volna továbbra is, ha a jobboldal nyeri meg a választásokat, miközben Gyurcsány Ferenc egyedül abban mutatott sikert, hogy az embereket megfosztotta nem csak a vállalkozókedvtől, de életkedvüktől is.
Vagyis hogyan oldjam fel az ellentmondást? Ön hazudik vagy a többi nyugati elemző? Vagy mindannyian?
Én önt nem ismerem. Ezért talán megtehetné azt a szívességet, hogy fotóját átküldi e lapnak, hogy arra nézve egy kicsit elmerenghessek, hiszen arcunkért 30 év fölött, mint Balzac már annak idején észrevette, felelősséget vállalunk.
Aczél Endre
a Népszabadság vezető külpolitikai publicistája
(II.)
A múlt héten önhöz írt levelem első részében egy egymondatos kommentár mellett csak arra volt helyem, hogy idézzem azt a két, elementárisan antidemokratikus mondatát, amelyet a Népszabadságban, a Szabad Nép nevű szélsőséges kommunista pártlap jogutódjának június 14-i számában írt.
Ön szerint tehát „Hihetetlen, hogy némi ’jogászkodással’ nem lehetett volna elejét venni ennek az egész cirkusznak, s elérni, hogy... az ír parlament, ne pedig a nép döntsön...”
(Teljes mondatát a múlt heti számban idéztem.)
Tudja, ezek azok az önök számára kellemetlen pillanatok, amikor leleplezik önmagukat, hogy önöknél – a kommunista diktatúra egykori, kritikátlan kiszolgálóinál – a demokratikus életérzés és meggyőződés nem vastagabb hámrétegüknél.
Az ön nagy pechére az ön kedvenc hetilapja, a globális üzleti-politikai elit által szinte vallásos áhítattal olvasott The Economist múlt heti száma szerkesztőségi állásfoglalásban állt ki az ír népszavazás demokratikussága és „erőssége” mellett. Ugyanakkor élesen bírálta azokat, akiknek van „képük” azzal érvelni, hogy a lisszaboni szerződést hatályba léptessék az ír „nem” ellenére, mert így az EU demokratikusabb lesz. Majd ezt írják újdonsült londoni neoliberális elvtársai: „Még akkor is, ha valaki azt hiszi, hogy a referendumok nem mindig kívánatosak, megdöbbentően arrogáns és antidemokratikus elutasítani válaszként a ’nemet’”. Majd cikkük végén ezt olvashatja: „hamis azt állítani, 1 millió szavazón bukik meg 495 millió európai akarata... A népszavazást számos más országban is elvesztette volna az /EU/, ha az embereknek esélyt adtak volna rá. A szavazók már háromszor nemet mondtak erre a zavaros levesre. Ideje, hogy verdiktjüket tiszteletben tartsák”.
És ha ehhez még hozzáteszi, hogy David Cameron, a brit konzervatívok vezetője kijelentette: „Boldog örömmel tölt el a hír. Az írek a legegyértelműbb üzenetet küldték. Nem akarják ezt a szerződést, ezt az alkotmányt, és minden joguk megvan arra, hogy azt holtnak nyilvánítsák”.
Az ön kedvenc napilapja, a Financial Times június 15-i számának szerkesztőségi állásfoglalásában pedig az olvasható, hogy a Lisszaboni Szerződést most jegelni kell.
Vastagítsa tehát hámrétegét, Aczél úr. Az ördög akaratával még van rá néhány éve.
(Lovas István - Demokrata)
