Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Blogin: A sportvilág züllesztése

A sport versenyszerűen már másról szól, mint az egészséges életmódról vagy a gőz kieresztéséről. Harc, melyben győztesek vannak, mely pénzt, hírnevet és dicsőséget jelent. Az országok közötti sportesemények nemzeti büszkeséget kelthetnek, fölébresztik a nemzettudatot: az emberek láthatják, hogy valamiféle, a szimbolikus térben elhelyezkedő kötelék által összetartozva közös célért drukkolhatnak.

Ezért fájdalmas látni, ahogyan a globális világ valódi urai a sportból is politikát és ezáltal tőkét kovácsolnak. A nemzeti egység azért van útban a világhatalmi érdekérvényesítők számára, mert egy nemzetként összetartozó embercsoport esetleg együttesen léphetne föl a kizsákmányolók ellen. Amikor a nemzeti sportcsapatokba idegen ország játékosait hívják, maga a csapat valóban jobb eredményeket érhet el, de megbontják az eufóriát, amelyet a sajátjaink győzelme jelenthetne.

A Népszabadság glosszistái bátran cikkezgethetnek arról, hogy az Olimpia nem szólhat a politikáról, hagyjuk már a bojkottötletet, hiszen így a sportkedvelők járnának csak rosszul, bla-bla és így tovább, de valójában már azzal politikaivá vált az esemény, hogy azt Kína rendezi. Míg eredetileg a nemzetek közötti összefogást, békés mérkőzést és a rendező ország korrekt propagandáját jelentették az olimpiai játékok, most egy kommunista ország kezébe kerülve eltorzult az eredeti cél. Ez egy út vége, az évek során a sportesemények komoly sorvadáson mentek keresztül. Valódi, ember és ember közötti, tisztességen alapuló sportágak tűnnek el a süllyesztőben, míg újkeletű, unalmas, sőt olykor szokatlanul a szerencsére alapozott játékok bukkannak fel. A meglévő játékok szabályait váltogatják és azokat a sportokat erőszakosan népszerűsítik, amelyekben pénzt látnak, hiszen ez is a bevételről szól. A lovas vagy vívósportágak elsorvadhatnak, hiszen a motorsportban több befektető és több pénz található. Hogy miért nem férne meg valamennyi, arra hiába is keressük a választ.

Nincs az a valódi sportkedvelő Magyarországon, aki nyert ezen az Olimpián. Egyébként is a nemzeti érdek fontosabb kellene, hogy legyen, mint a sportszeretet, és látni kellett volna, hogy éppen mi, egy posztkommunizmusban szenvedő ország polgárai nem engedhetnénk meg, hogy sportolóink bohócot csináljanak magukból egy újkori színjátékban. Mégis elment Magyarország, és még csak csodálkoznunk sem szabad: a hamisított tűzijáték, a dublőr éneklő kislány csak kisebb falatok. Kína előre bejelentette, hogy rekord számú aranyat szerez: és azon is van. Hiába úszunk olimpiai csúcsot, ha az amerikai és kínai versenyző utcahosszal előbb ér célba. Ez sem lenne baj, ha mindenki ugyanolyan szigorú doppingvizsgálat alá esne. Nos, most mit éreznek a sportkedvelők? Akik a Népszabadságot olvassák, bizonyosan azt, hogy a magyarok valamiért rosszul szerepelnek. Mert nem látnak az orruknál tovább.

Pedig van még példa: a 2010-es labdarúgó-világbajnokságot a Dél-Afrikai Köztársaságban akarják megrendezni. Azon az országnak nevezett afrikai területen, ahol a fehér embereket vadásszák, ahol az a nemzetgyűlés egyik pártjának jelmondata „egy fehér, egy golyó” (a Pán-Afrikai Párt elnökasszonyának, Patricia De Lille-nek jelmondata). Ide akarják vinni a világ legnépszerűbb sportjának világbajnokságát, ahol harmincezer rendőr még írni-olvasni sem tud, ahol a fehérek által épített irodaházak márványpadlóján olajos hordókban rakott tüzet körbe ülve sütik az elfogott patkányokat a fehérgyűlölő, rasszista négerek. A Magyar Jelenben megjelent cikkében Jack Corn megjegyzi: naponta majdnem kilencven gyilkosságra és sokkalta több erőszakos cselekményre derül fény az ország területén, mégis ilyen helyre viszik a játékot. A Dél-Afrikai Köztársaság három tengeralattjárója azért használhatatlan, mert a fehérbőrű kezelőszemélyzet elmenekült az országból (ahogyan teszi ezt minden fehér ember), a négerek között pedig nincs olyan, aki használni tudná!

A sport akkor is a politikáról fog szólni, ha ezt elkendőzik tehetségtelen, de megfizetett publicisták, akkor is, ha a megfelelő körökből választott úgynevezett értelmiségiek elmaszatolják a valódi okokat. Nem a sportot kell politikamentessé tenni, hanem a politikát sportmentessé. Csak sokan már sportot űznek a hazudozásból és a pénzimádatból is.