Ilyen alakok voltak ott
Megalakult hát a Nagy Magyar Charta. Betelt a pohár, mondotta egy fontos ember, és összegyülekezett a többi fontos emberrel, ugyanis ha elég sokan vannak, mondjuk ötvenen, akkor már úgy hívják őket, hogy többség.
Abból van elegük, hogy mi folyton hangoskodunk, és megdobáljuk a rendőröket, ha azok be akarják törni a fejünket a véleményünk miatt. Na mármost logikus, hogy ha összeszalad ötven ilyen észdonor, akik valamennyien az emberiség egy-egy jókora részét tartják irányításuk alatt, akkor mi elszégyelljük magunkat, megértjük, hogy mi csak egy apró, marginális csoportocska vagyunk, és megszégyenülten hazakullogunk. Ezt a hazakullogást áhítják, óhajtják ezek ötvenen, mint többség. Mert ők nem akármilyen ötven ám!
Bizony. Ott van például Karafiáth Orsolya. Tudjátok, az a liba, aki verseket ír. Akinek a könyveit rögtön a pofájába nyomják annak, aki betéved egy Libri könyvesboltba. Biztos azért nyomatják, mert annyira-annyira jó, és ezáltal az ő politikai véleménye megfellebbezhetetlen, tömegek követik, és egyébként is, Karafiáth Orsolya mindenkinél okosabb.
 
Vagy ott van Mundruczó Kornél. Ő rendezte például a Haribó-Haribá című filmet. Nem hallottatok róla? Ő csinálta a Jött egy busz... című felejthetetlent is. Na, de a Vörös holdra csak emlékeztek, nem? Nem?! Bunkók...
 
Kolompár Orbán, a kis Kolompárt már csak ismeritek? Azt, azt, a bűnözőt, aki ellen 71 rendbeli számlacsalás és más bűncselekmények miatt folyik eljárás a kecskeméti VPOP-nál. Hogy neki miért fontos a véleménye? Hát mert fontos, azért!
 
Moór Marianna, na, az jó nő volt úgy 1961 körül, tehát fontos, hogy mit gondol.
 
Bauer Tamás meg pláne.
 
Jánosi Katalin és Jánosi Ferenc, tudjátok, kik ők? Nagy Imre unokái, bezony! Nagyon fontos közszereplők ám! Hunyadi János ük-ük-ükunokájának felkutatása és meggyőzése még folyamatban van.
 
Vásárhelyi Mária, aki szerint a harmincas-negyvenes években Németországban egyáltalán nem volt antiszemitizmus, azért kellett megcsinálni szegény Goebbelséknek a Jud Süss-t, hogy legyen. De még akkor se lett, bezzeg Magyarországon, hát igen. Ja, Vásárhelyi Mária történész, ha valaki nem jött volna rá.
 
Garas Dezső, Kulka János, Müller Péter Sziámi, Vágó István, bizony, ők se szeretnek minket, egészen el is szégyelltem magam. Hát meg az olyan nevek láttán, mint Volosin Hedvig, Tverdota György, Antos György vagy Mák Ibolya. Megremegek nagyságuk előtt. (Ki a tököm az a Tverdota György?)
 
Jó, akkor most megtudtuk, hogy ti a világon vagytok, és? Mit kívántok csinálni? Megbeszéltétek, hogy nektek nem jó, ha a magyar emberek mondjuk úgy gondolkodnak, mint a bolgárok, szeretik a hazájukat, és agyonütik, aki ártani akar? Nem engedik szétlopni az országukat, nem akarják, hogy elbutítsák a gyerekeiket, és nem szeretnek titeket. S akkor mi van?
 
Kijöttök majd a Hősök terére elfenekelni minket?
 
Vagy csak rosszallóan néztek ránk?
 
Esetleg mélyen elítélitek, hogy vagyunk?
 
Kíváncsian várom a feleletet.
(Tomcat, Bombagyár
Kép: Népszabadság)