Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Blogin: A zsidóvá válás mint végső cél

„A liberálisok csak azért támadják az államot, mert
szeretnék elvenni feladatai egy részét s azokat a versengésben
erősebbnek bizonyult kapitalistákra bízni.”
Errico Malatesta: Anarchia, 7. fejezet (részlet)

A zsido.com oldalon olvashatók a Raj Tamás főrabbinak föltett kérdések és válaszok, melyek meglepően nagy részében érdekes elemek találhatók: vallási kirekesztés, zsidó felsőbbrendűségi érzés bújik meg egy-egy kérdés mögött. Mégsem ezt kell most vizsgálnunk: nagyon sok kérdés foglalkozik a zsidóságba való betérésbe, de olyan görcsös akarással, amely ijesztő. Sokan szó szerint nem a zsidóságba térnének be: nem valamiféle vallási áhítatról van szó, mely a judaizmushoz kötné őket, hanem ők fajilag akarnak zsidóvá válni. Ezt a mindennapjainkban is láthatjuk. Sokan hordanak zsidó jelképeket vagy próbálnak a lehető legkedvesebbek lenni azokhoz, akiket zsidónak hisznek, méghozzá egy éppen olyan előítélet miatt, melyet látszólag el kellene vetniük: a zsidó összetartás, a hevrosz olyannyira ismert fogalom, hogy sokan öntudatlanul is abban reménykednek, hogy nagyobb megbecsülést, jobb munkát, olcsóbb lakást kapnak, illetve hasznos kapcsolatokat köthetnek, ha valamilyen módon legalább látszólag zsidóvá válnak. Elismerik, hogy zsidónak lenni előnyt jelenthet Magyarországon! Korábbi szerzőnk, Leviathan ezt „menekülés a zsinagógába” szindrómának nevezi.

Jelen írásomban terjedelmi okokból nem foglalkozhatom a zsidó vallásba való betérés lehetőségéről: elegendő annyit írnunk, hogy a noahita törvények alapján a betérés lehetséges, de roppant kemény procedúra. Számtalan előírás, szabály sújtja azokat, akik a noéi úton próbálnak zsidóvá lenni, ráadásul az ilyen akumokat (azaz gójokat, tehát nem zsidókat) egy zsidó büntetlenül, bármikor megölheti. A maradéktalan zsidóvá válás pedig hét generáció múlva következik be, tehát akkor, ha például valamiért én magam kezdenék az előírások szerint élni, csak a szép-szép-szépunokám lehet állampolgár Izraelben – mármint csak abban az esetben, ha azon a palesztin földön akkor még lesz ilyen nevű ország.

A zsidóság által hirdetett kiválasztottsági elmélet eleve valamiféle felsőbbrendűséget, különlegességet sugall, de ez nem lenne elegendő ahhoz, hogy ilyen kívánatosság váljék egész tömegek számára e (vallási ésvagy faji) kisebbséghez tartozónak lenni. Az emberekben kódoltan létezik egy ősrégi tapasztalat: ezek az emberek, bármilyen furcsák is szokásaik és ők maguk, bizony híresek összetartásukról. Mindenki szívesen tartozik egy olyan csapatba, melytől támogatást remél élete megkönnyebbítésére.

Az sem zárható ki teljes nyugalommal, hogy az áldozatszerep is sokak szemében vonzóvá teszi a zsidóságot: az állítások szerint mindig oktalanul és ezáltal automatikusan túlzóan büntetett zsidóság képviselőit valami furcsa hangulat lengi körül. Állandóan méláznak a múltjukon, s saját véleményük szerint a hátuk mögött mindig szökött egyiptomi rabszolgának vagy metszett pöcsű biboldónak nevezik őket, ez az általában mesterségesen is nagyított, kreált antiszemitizmus még inkább összezárja a közösséget. Korunk divatbuziságához (a szociális buzisághoz) hasonlóan egy eltévedt lélek érezheti úgy, hogy saját zavaros élete és gondolatai akkor válnak elfogadhatóvá, ha a üldözött szerepét öltheti magára. Ezt pedig mégis kényelmesebb úgy, ha közben védelmet is remélhet.

Van egy axiómánk: a buta ember mindenütt zsidót lát, az ostoba viszont sehol sem látja meg a zsidót. Köztudott, tényszerű és valójában nem is titkolt (még maga Gyurcsány elvtárs is beszélt erről), hogy a zsidóság a vállalati szférában, a pénzvilágban helyezkedik el. Azt is tudjuk, hogy mostani őrült világban a modern kor falloszimádata, a pénzszeretet hódít, amelyben egy értékmérő eszköz vált értékké. Még a naiv filoszemita is azt mondja, hogy a zsidók valóban jobban értenek a pénzhez, mert régóta foglalkoznak vele. Ebből akár ki is indulhatunk.

Az a baj a zsidóvá válást célul kitűző emberekkel, hogy egyértelművé teszik: nem érzik magukat a magyarsághoz tartozónak. Azt azért még a mai multikulturalizmussal, istenkáromlással, nemzettelenséggel, gyökértagadással fertőzött világunkban is sokan látják, hogy nem lehet valaki egyszerre hű a szülőföldjéhez és egy választott új hazájához. Aki például olasz akar lenni, nem lehet többé hiteles ír patrióta.

Még egy előfeltevés: azt hirdetik, hogy a liberalizmusé a jövő, de ez sem igaz: a liberalizmusé a jelen, s akkor, ha ez így marad, már nem is lesz jövő. Ezt nem kívánom részletezni, hiszen túl régóta, túl sokszor kellett elmagyaráznunk, miért ez a legpusztítóbb ismert politikai rendszer a történelemben széles e világon. Közös ez mindenütt, a mögötte álló eszmék és szervezetek pedig a porond legundorítóbb érdekemberei; ez az eszme annyira közös, annyira túros, hogy mindenhonnan vérzik. Idővel elvérezne, de gajra tenné (gajdeszba vinné) azt, amiért meg a mieink hullatták vérüket és kell, hogy hullassák ma is, ha nem is várakat megvívva, de a mindennapok kilátástalan harcaiban.

Azok, akik megtagadják nemzetüket, a legaljasabb árulóknak számítanak és ehhez illő elbánásban részesülhetnek. Mégis arra hajlok, hogy többségükben már föl sem merül az, miféle istentelen és főbenjáró bűnt követnek el. Sokan azonban még nincsenek fölkészülve az ébredésre, amely sokként éri azokat, akiknek az individuum eltúlzó tanítását adagolták, amely lassan csepegteti a diákba, hogy ő különleges, több, mindent tud, megtehet és nem hibázhat: számukra a mi terminológiánk túlzó. Meg kell hát értetnünk az ilyen emberekkel, hogy a használt szavak szemantikai csapdába ejthetnek. Nevezhetjük pénzembernek, machinátornak, hatalmasnak, politikusnak vagy bármi másnak, de a lényegét kell megérteni az üzenetnek. Istent is mindenki másképp hívja, van, akinek csak sors, másnak természet, de a lényegét tekintve mégis azonos. A zsidóság egyeseknek csak egy hányattatott sorsú, de érdektelen nép, másoknak ellenséges vallás vagy csak a legügyesebb egyiptomi törzs. Némelyeknek család, megint másoknak pedig az ellenség megtestesítő; könnyebb úgy, ha arca van annak, ami ellen küzdeni akar valaki. Ez is csak szimbólum, mert nem erről van szó: bár sokszor ködössé válik a kép, hideg fejjel átgondolva látnunk kell, hogy magyart és kis zsidót is ugyanúgy sújt a dagadt, pöffeszkedő összeesküvők, pénzmániások, nemzetellenesek átka, ha nem támogatja őket. Elég csupán tisztességesnek lenni ahhoz, hogy ellenük valaki tenni akarjon. De nem akarunk az ő szabályaik szerint játszani, hiszen azokat magukra szabták: nem akarjuk állandóan magyarázni a szavaink jelentését, hiszen ők még a tetteikét is elfedik, elhazudják. Ilyenkor fejét nem homokba fúró finn pedig még akkor is így kiált, ha egyébként művelt: vitun juutalainen. Akkor is ha ezért népszerűtlen lesz és nem is gondolja egészen komolyan.