Budaházy: Egy hét után
2008-09-28. 16:43

Hazafiak! Úgy érzem így 20-a után egy héttel – átgondolva az eseményeket, megnézve a felvételeket, elolvasva cikkeket, hozzászólásokat, kommentárokat, és megtapasztalva a ránk, és talán főleg rám zúduló rágalomözönt –, helye van egy újabb összegzésnek.

A Szabadság téri események kapcsán hazafiakra kitűzött egymillió forintos vérdíjjal egy nagyon fontos fordulóponthoz érkeztünk. A rendszer nyilvánvalóvá tette, hogy ki az ellensége, kik azok, akiktől valóban tart. Nem a parlamenti „díszellenzék” az, dehogy, azokkal meg vannak egyezve, hisz részei a rendszernek, mint ahogy mindenki azzá válik, akit mágnes módjára vonz a lehetőség, hogy még így a végjáték során odaüljön a már szétcsócsált tortához, hátha neki is leesik valami kis szeletke. Amit valódi ellenségnek tekint, az a Nemzeti Ellenállás. Igen így nagybetűvel, mert mostantól ez egy nagybetűvel írandó fogalom.

Gondoljátok végig, többszörös betörők, erőszakos rablók, gyilkosok, falusi nénikék életének megkeserítői sétálnak szabadon, tömegével köztük évek óta körözött személyek. Mégis sehol egy vérdíj, sőt nem átallják a rendőrséget felvezényelni a bűnözéssel legfertőzöttebb környékekről sem a fővárosba, ha a saját védelmük megkívánja. Sőt az elmúlt években szép csendben megszűnt a rendőrség is. Már csak Politikai Rendőrség van, ez is nagybetűvel, mert mostantól ez is fontos fogalom. És ennek a szerepe már csak az állampolgárok sanyargatása, büntetgetése, lehúzása (ezt mindenki tapasztalhatja nap mint nap), meg a rendszer ellenségeinek üldözése.

Egymillió forint minden kődobálóért. Komikusan hangzik, pedig véresen komoly, mert a kődobálók azok, akik holnap már esetleg fegyvert foghatnak, és ettől rettenetesen félnek. Kődobálók, akik meg merik dobálni a rendőröket. Ez borzasztó, zengi mindenhonnan a pártállami sajtó, mert ma is az van, csak a pártállam fogalma bővült pártok állama jelentésűre, de egyébként semmi nem változott, a magyarságnak ma sincs állama, és ezért nincs hazája se. Aki szemben áll a pártokállammal, azzal ugyanolyan intoleránsak, mint régen, annak nincsenek jogai, azt jogellenesen tartják fogva, nem jegyezhet be alapítványt, új törvényeket kreálnak ellene, és vérdíjat tűznek ki a fejére.

Ezek után kérdezem, mit kell csinálni azokkal a rendőrökkel, akik az adófizetők pénzén évek óta nagy erőkkel és kettős vaskordonnal őrzik a magyar szabadságról elnevezett téren a megszálló szovjetek felújított emlékművét? Meg kell nekik ezt köszönni szépen? Hát nem! Minimum meg kell őket dobálni, mert ezt érdemlik! (Legfeljebb arra kell ügyelni, hogy saját táborunkon belül mindenki tudjon róla, hogy dobálni fogunk, és felkészülhessen rá.) Ja, hogy ez az abszurd helyzet ott a Szabadság téren egyébként az egész politikai elitet nem zavarja? Igen? Akkor őket is meg kell dobálni! És nemhogy abba kéne hagynunk a dobálózást, hogy jobb színben tűnjünk föl a pártokállami médiában (erre egyébként sincs reális lehetőség), hanem addig kell folytatnunk, amíg az egész kompániát ki nem dobáljuk a közéletből, az országból, a világból.

Tomcat azt mondta (vagy csak azt vágták be tőle) a Hír TV Célpont című, szeptember 20-áról szóló műsorában, hogy morális vereséget szenvedtünk. (Egyébként mérhetetlenül aljas, fideszes precizitással megszerkesztett munka volt. Nálam is kint jártak, meg tudtommal másoknál is, de egy szót se vágtak be abból, amit mondtunk. Biztos nem illett volna bele a „Fidesz TV-s” népbutításba.) De ez súlyos tévedés. Testvéreim, kérdem én, hogy szenvedhetnénk mi morális vereséget a rablógyilkos, kábeltolvaj, bűnöző cigányoktól vagy az országot kiárusító, mindent tönkretevő gazemberektől? Annyi már a bűnük, hogy nem tudunk olyan dúlást csinálni Budapesten, hogy ilyen alakokkal szemben morális vereséget szenvedjünk! Ezért nem is kell nekik vagy a sajtójuknak megfelelnünk. Az ő sajtójuknak? Az az ’56-os hősökből is provokátorokat meg ügynököket csinálna, ha akkor és ott működne. Csak magunknak kell megfelelnünk. Csak az a lényeg bármilyen eseménnyel kapcsolatban, hogy mi hogy érezzük magunkat utána, és az ellenség hogy érzi. És az ő kedélyállapotáról, a leplezett fortyogó dühéről a vérdíjak árulkodnak. Ideges. És ez jó.

Barátaim, jobb ha hozzászoktok, hogy lassan beköszönt ránk a hadiállapot. Nem fogja azt senki bejelenteni, csak egyszerre szépen benne leszünk (vagy már benne is vagyunk). Úgyhogy most döntse el mindenki, hogy megy vagy marad, mert hadiállapotban már nincs szabad véleménynyilvánítás. Ott már a vitákat, nézeteltéréseket egymás közt kell elrendezni, mert a világba kürtölt „sirámok”, már könnyen árulásként értelmezhetők, és eszerint is kezelendők.

Az örömujjongva kudarcot sipítozó, halotti torunkat ülő firkászoktól és megmondóemberektől pedig kérdezném: Mi lett volna a siker 20-án? Mert a fogatlan trottyokkal meg a hat elemis élősködőkkel operálókat, mind létszámban, mind megjelenésben, mind életkorban, mondhatnám úgyis, hogy „életképességi mutatókban mérve” lemostuk. Ugye nincs kétségük afelől, hogy a Politikai Rendőrség „közreműködése” nélkül fizikailag is megtehettük volna? Legfeljebb a könyörületünk – mármint hogy az ember nem nyugdíjasokkal szemben akar bizonyítani – lett volna a megmenekülésük oka. (Gondoljon bele mindenki, hogy micsoda hibát követünk el, ha aznap nem állunk ki. Milyen vérszemet kaptak volna az egyébként is elszabadult cigányok, ha azt látják, hogy nyolcszázan felvonulnak, és a magyar hazafiak már fülük-farkuk behúzva ki se mernek menni az utcára.) Hát akkor mire gondolnak mint sikerre? Arra, hogyha szétverjük a rendőrséget? Miért, önök erre várnak? És akkor sikert fognak kiabálni, és győztesként ünnepelni minket? Hát ez remekül hangzik, csak persze nem igaz. Akkor meg ne ugassanak itt kudarcról, mert csak fölszítják a dühünket még jobban maguk ellen. Korai még az öröm, ez még nem a dolgok vége, ez még csak a kezdet.

Nemrég a Kuruc felhívta a figyelmet egy kennedys videóra, melynek az elején egy propagandabeszéd látható. Rendkívül nagy hatást tett rám ez a beszéd. Olyan, mintha itt és most rólunk és nekünk szólna. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. A végén, miután felsorolta a problémákat, közli az amerikai állampolgárral, hogy annyit tud, hogy először be kell dühödnie. Pontosan ez az, amit én is akarok, hogy a magyar emberek dühödjenek már végre be, legyen már elegük ebből a kiszipolyozásból, jövőtlenségből, napi megaláztatásból, és csapjanak az asztalra! És a az állami elvonástól, a multinacionális lehúzástól, a cigányterrortól, a rendőrök, közterület-felügyelők, parkolóőrök állandó büntetgetésétől még nem dühödtek be, akkor dühödjenek be legalább attól, hogy mi „felforgatjuk” a várost. Mindegy, csak dühödjenek már be valamitől, mert ez a pipogya menekülés a problémák elől, ez a fásult beletörődöttség mindenbe a végzetük lesz.

Budaházy György

Utóirat: Méltatlannak érzem ugyan erről beszélni, de mivel eddig nemzetinek hitt honlapokon is megjelent a stop.hu minden alapot nélkülöző aljas hazugsága (természetesen nem marad jogkövetkezmény nélkül), hogy én a boltomban kapható maszkokat reklámoztam volna a Hősök terén, ezért most szögezem le, hogy ez természetesen nem igaz. Mindenki meghallgathatja a nyilvánosan megjelent teljes ottani beszédemet, és hallhatja, hogy a maszkok ügyében a színpad melletti teherautóhoz invitáltam az érdeklődőket.