Kende Péter belső világának meghatározásával, besorolásával nincs nehéz dolgunk. Finoman szólva nem kétséges, hogy vannak nála angyalarcúbb ördögök is e hazában, egyszerűbben szólva pedig: nem ismertem még embert, akinek a velejéig való romlottsága ennyire meglátszott volna a képén. Nem is lenne ezzel különösen bajunk, ha Kende börtöncellában sinylődne, vagy esetleg egy zsúfolt vagonban utazna nyaralni kedvenc táborába. Ám doktor urunk – valamilyen rejtélyes oknál fogva sok hazaáruló és magyargyűlölő, hivatásos rettegő doktorrá lett hazánkban – köziróként mérgezi a levegőt.

Fent nevezett patkányképű elvtárs – elnézést kérek a patkányoktól – régi ismerőse a közéletet jobbról figyelő polgároknak. Már 1985-ben, amikor a magára valamit is adó magyar irónak még kuss volt a neve, Kende megirja a „Röpirat a zsidókérdésről” cimű kiskönyvét, s 1989-ben meg is jelenit egy kis vékony könyv formájában, mintegy szimbolizálva a küszöbön álló rendszerváltoztatás lényegét: Magyarország szabad préda a zsidók számára. Van ebben a műben minden, ami ma is megjelenik a sajtóban, igaz, még jóval szelidebb köntösbe csomagolva, nem közvetlenül vádolva, csak elmélkedőn, filózgatva fejti ki a sajnálatát a minden korban, s minden körülmények között üldözött zsidók iránt. Az irás végkicsengése: antiszemitázni, vállalni zsidóságunk, s nem kötni megegyezéseket az őshonos magyarsággal. Burkoltan még, de már jelen van a közéletben a zsidóságnak az a fajta képviselője, aki a rendszerváltoztatást a magyarság lerablására használná fel a közbeszéd megmérgezésének eszközével.

Ha ennyi lett volna irói munkássága, talán el is felejtettük volna Kende doktort, ám tehetségtelensége hamarosan kibukik, amikor 1999-ben a magyar társadalmat megrázó Princz-ügytől hires a sajtó, ő villámgyorsan könyvet ir a Postabank-vezérről és a mögötte meghúzódó eseményekről. Ekkor Orbán Viktor kormányoz, és bár nem vagyunk Viktor-rajongók, azt kétségkivül el kell ismernünk, hogy az akkori Magyarországon először válik érezhetővé egy az ország szempontjából sikeres politikai vezetés lehetősége.

Zsidónkat ez persze fölöttébb bosszantja, igy, felhasználva a Postabank-botrányt, igyekszik jó nagyokat rúgni az akkor még alig egyéves Orbán-kormányba. Annyira tehetségtelen, hogy még az ilyesmire könnyen vevő balliberális média sem észleli irói munkásságának ezen újabb gyümölcsét. Valódi zsidó énje viszont már itt előugrik, a tehetségtelenséget, ötletnélküliséget álmoralizálásokkal és tolvajlásokkal leplezi. Nem szégyelli, hogy egy szélsőjobboldali hetilap állandó szerzőjének mottóját ellopva, könyvét ezekkel a gondolatokkal vezesse be. „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét”. (Karinthy Frigyes)

Ezzel a mottóval inditja könyvét a tehetségtelen tolvaj zsidó, miközben Szalay Károly bácsi az akkor még igen markánsan szélsőjobboldali Demokratában már szinte egy évtizede használja állandó rovatában ugyanezt az idézetet. Kende zsidónak nyilván megtetszettek e sorok, s úgy tette meg könyve mottójává, hogy annak tartalma egyáltalán nem kapcsolódik Karinthy e soraihoz. Aki ekkoriban figyelt Kendére, az már sejthette, hogy egy mindenre képes, minden hájjal megkent hazudozóval áll szemben. Nem figyeltünk rá itt a jobboldalon, viszont felfigyeltek reá a zsidó fajtársai.

Tény, hogy a semmit ügyesen előadja morális kérdésként, lapok tucatjait birja teleirni minden mondanivaló nélkül, s ha nincs a megfelelő információ birtokában, akkor gyorsan odahazudik valamit. Így született meg aztán, nyilván a faj- és elvtársai kérésére A Viktor cimű minden elképesztő kitalációt és rosszindulatú pletykát összeolvasztó, a bulvárnál is mélyebb szennyirománya, mely a balliberális lapok ingyenreklámja miatt egyik legkelendőbb portéka lett a magyar könyvpiacon.

A könyv ugyan látszólag Orbán Viktor ellen iródott, ám benne van minden, mi egy zsidót zavarhat a hazai politikusokban. Kőkemény kontraszelekció-pártiság, magyarellenesség, gazdasági hazafiasság-ellenesség, a keresztény és jobboldali értékek elleni támadás, hazugságokba, pletykákba, rosszindulatú sugallatokba csomagolva, az irói véna teljes ürességének megnyilvánulása. Nyugodtan nevezhetjük tehát dr. Kende Péter belvárosi zsidógyereket – bértollnoknak. Ezen mivoltát bizonyitja az is, hogy később még egy könyvet megjelentettet Orbánról, „Az igazi Orbán Viktor – A Viktor 2” cimmel. Valószinűleg fogytán volt a pénze, a jól bevált recepthez fordulva egy újabb gyalázkodó irománnyal tömte degeszre pénztárcáját az általa megvetetett gójók pénzéből.

Mint láthattuk eddig, dr. Kende Péter – a dr. cimet azért biggyeszti neve elé, mert állitólag igy állapodtak meg a Párizsban élő azonos nevű zugpolitológussal – nem megy a szomszédba egy kis magyarellenes uszitásért, hazugságért. A Néphazugságban most megjelent irásában szintén a szokásos formáját hozza, azt, amit egy zsidótól elvárhatunk hazánk e vészterhes időszakában. Rasszistázza a magyarokat, védelmébe veszi a bűnöző életmódot folytató cigányokat, és miattunk, a Kuruc.info miatt megtámadja az egész magyar jogrendszert.

Nem, kedves olvasók, nem az aggasztó méreteket öltő cigánybűnözés zavarja őkelmét, még csak nem is az, hogy hazánk az államcsőd előtti tiz percben épp tehetetlenül toporog az Országgyűlés bénasága miatt, hanem a rasszista magyarok és a gyűlöletbeszédet hirdető Kuruc.info a legnagyobb gondja a magyar adófizetőnek. Mármint Kende Péter viziójában.

Tatárszentgyörgy a fő témája, s mig a rendőrség még semmi érdemlegeset nem tudott felmutatni a nyomozás során, nemhogy a tetteseket megnevezni, Kende máris megtalálja a bűnbakot. A Magyar Gárda, aki cigánybűnözésről mer beszélni, s amúgy az egész magyar igazságszolgáltatás a hibás - na, mit gondolnak, miért? Azért, mert nem tiltották be portálunkat akkor, mikor Kende feljelentett minket. Sőt, a Kende által inkriminált cikkről, az Így gondozd a zsidódat ciműről, a BRFK kijelentette: "a sérelmezett szöveg nem hiv fel másokat aktiv, erőszakos cselekedetre, (...) nagyrészt véleménynyilvánitásnak, illetve az ismeretlen szerző gyűlölködésének tekinthető".

Zsidónkat ez annyira elkeseritette, hogy a Fővárosi Főügyészségig szaladt, hogy hátha ott valaki rettegni kezd soraim olvastán, és neki ad igazat. Tévedett, hisz itt a következőket kellet Kendének megtudnia: "a honlapon megjelentek sértőek, durva, gyalázkodó hangneműek, a közösség elleni izgatás bűntettének megállapitását azonban nem eredményezhetik, mert nem alkalmasak az olvasóban olyan aktiv, tevékeny gyűlölet kiváltására és ennek következtében közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet bekövetkezésére, amely a törvényi tényállás megvalósulásához szükséges". S innen kezdve Kende éjjeleken át nem aludt, rettegett, s várta, hogy mikor kopognak be hozzá az atlétatermetű, kék szemű árja fickók, hogy megfelelően előkészitsék, s egy trükkös zuhanyrózsával ellátott kamrába vágják.

Ám az árják nem jöttek, nem bűnöztek, csöndben épitették tovább ezt az országot, ügyet sem vetve Kende rettegéseire. Ezalatt cigányok kiraboltak egy pár tucatnyi idő asszonyt, meg is erőszakolták őket, mint ahogy azt a néhány tucatnyi kislányt is, néhányuknak elvágták a torkát, s mindennaposak lettek a rablások, olyannyira, hogy már a nemzetközi áruházláncokat is csődközeli helyzetbe hozták cigányaink. Tatárszentgyörgyön pedig minden logika szerint uzsorás cigányok számoltak le egy cigány családdal, igaz, rendőrségi eredmény még nincs, de Kende máris a magyarokat hibáztatja, elfeledve megemliteni, hogy az utóbbi három évben miket műveltek a pigment-túltengésben szenvedő, velünk sajnálatos módon együtt élő népcsoport tagjai.

Akárcsak akkor, mikor a Kuruc. infót feljelentette az Így gondozd a zsidódat cimű irásom miatt, most is elfelejti megemliteni az okokat. Ahogy annak is megvan az oka, hogy a társadalom döntő többsége utálja a cigányokat, úgy az irásomnak is megvoltak a kiváltó okai. Erre elég egyszerűen rájöhetett volna dr. Kende, hisz odairtam múzsáimat, a szövegek eredetijét megalkotó Esterházyt ("Hogyan gondozd a magyarodat" - az e cimű "művet" tetűhintás Kendénk persze nem jelentette fel), Spirót, stb. Természetesen igy már nem lehetne rettegni, sőt, nem lehetne rasszistázni, antiszemitázni, hisz' világosan látszik: a gyűlöletbeszédet Magyarországon nem a magyarok kezdték.

Dr. Kende Péternek ajánlom figyelmébe, hogy olvassa el ismét irásomat, s gondolkozzon el azon, hogy amig ő és fajtársai ilyen cikkeket irogatnak, addig lehet-e megbékélésről, megértésről stb. beszélni.

Persze meglehet, hogy tanácsomat nem fogadja meg, ezért várom a telefonszámát, én szivesen elbeszélgetnék vele.

Érdekes, hogy az Angyalföldön, majd Újlipótvárosban nevelkedett zsidógyerek szeretne felnőni az általa megvetett tisztességes, magyar polgár szintjére, nyilván ezért költözött Solymárra. Igazi zsidó jellem, belső javulással nem, csak külső, látható eszközökkel igyekszik beépülni a nálánál magasabb rendűek soraiba. Azonban attól, hogy valaki a belvárosból Budára költözik, még nem lesz polgár. Marad, ami volt, egy hazug, zsidó, zugfirkász bértollnok. Várom a telefonszámát!