Az utóbbi hetek híradásai hangosak a Jobbik és a Fidesz közötti csörtéről. A két párt közötti viszony mérgessége nem új keletű, csak a folyamatok eddig nagyjából a mélyben zajlottak. A Jobbik erősödött, a Fidesz pedig ahol lehetett próbálta a háttérből ellehetetleníteni a nemzeti párt feltörését. Az, hogy ez most nagyobb nyilvánosság elé került, annak két oka van.
Egyrészről a Fidesz sikertelen volt, hiszen a Jobbik az elmúlt időszakban szervezett és átgondolt stratégiával a harmadik legerősebb politikai erővé nőtte ki magát, és az EP-választásokon egy jó szerepléssel stabilizálhatja is a helyzetét a nagypolitikában. A polgári-liberális párt és Orbán Viktor, aki mindenképp szeretné elkerülni, hogy tőle jobbra politikai erőkoncentráció létezzen, így lépéskényszerbe került. Kénytelen volt a háborút nyílttá tenni, mert a színfalak mögötti kellemetlenséggel már nem volt képes a Jobbikba történő átáramlást akadályozni. Ezért vették elő a számtalanszor lejáratódott és kontraproduktív Kövért a politikai temetőből. Kövér Orbántól azt a feladatot kapta, hogy néhány kurucos mondással és egy nagy adag Jobbik ócsárolással próbálja megakadályozni a csalódott szavazók további elveszítését.
A nyílt hadüzenet másik oka a kampányidőszak beköszöntése volt. Ilyenkor a politikai törésvonalak sokkal élesebben és egyértelműbben kirajzolódnak, hiszen mindenki igyekszik megkülönböztetni magát ellenfeleitől és riválisaitól, hogy a szavazók döntését megkönnyítse, lehetőleg saját maga felé.
A Fidesz érvelőkártyáját már ez az új helyzet szülte. Az elmúlt napok alapján azonban nem kellő sikerrel. Ezért újabb huszárvágásként elővették Csurka Istvánt, a fogatlan oroszlánt, aki még morogni tud, de már nem harap. A Fideszre egyáltalán nem veszélyes, de némi infúzióval még alkalmas lehet arra, hogy a Jobbiktól szavazókat vigyen el. A Fidesz ezért a maga médiájában elővette és még jobban elő fogja venni az "öreget". Orbán úgy gondolkodik, hogy ha a győzelem biztos, akkor a MIÉP látszat-felélesztése ugyan a Fidesznek is árthat egy keveset, de mégis jóval nagyobb az a nyereség, amelyet így a Jobbik roncsolásával szerez.
Csurka István tehát így lett a rendszerváltozás utáni nemzeti radikalizmus vezetőjéből mára a Fidesz bábja, akit néha felráncigálnak a mikrofon elé. Szomorú történet az övé, mert ha idejében átadja a helyét a fiataloknak, még szépen távozhatott volna. Így marad neki a torgyáni vég.
A június 7-i választás egyik kérdése, hogy mennyire lehet szétverni a Jobbikot, amelynek támogatottsága egyértelműen az 5% felé nőtt. A Fideszen és Csurkán semmi sem fog múlni. Kérdés, hogy az embereknek van-e még kedvük a komédiához, vagy változást, szebb jövőt akarnak végre.
Dr. T. Péter, orvos
(Barikád)
