 |
A világ Toaffot nem feszítette keresztre, de a zsidó világ és lábtörlői fergeteges támadást indítottak a római főrabbi fia ellen az Egyesült Államokban, Olaszországban és persze Izraelben, amiért a középkori vérvádakról szóló könyvében elismerte, több esetben e szörnyű vádnak igenis volt alapja. Azaz: askenázi zsidók rituális célokból kisgyerekeket öltek meg, hogy vérüket vegyék.
Könyve és szerzője ellen az egyik fő vád az volt, hogy az antiszemitizmusnak ad bőven termő táptalajt. A 2007-ben Bolognában megjelent kötetét (Pasque di sangue – Ebrei d’Europa e omicidi rituali) bezúzták (visszavonták, majd a példányokat eltüntették). Toaff akkor még azzal védekezett, hogy főként az askenázi zsidók abban a hiedelemben éltek, a gyermekvérnek gyógyító hatása van. Noha a vér használatát a zsidó törvények tiltják, mondta Toaff, a rabbik azért engedélyezték e rítust, mert a vér már felhasználáskor megszáradt. Jó kis talmudista duma, mondhatnánk.
Azután a könyv megjelent nálunk is.
Micsoda? Nálunk?
Igen. Hogyne.
A második, „javított” kiadás Véres húsvét – Középkori zsidó rituális gyilkosságok Európában? címmel. Így, kérdőjellel. A magyar fordítás nem csak a „javított” kiadásból készült, de még az eredeti olasz, szintén átdolgozott kiadás címét is ártalmatlanabbá teszi, ugyanis az legalább az első, bezúzott kiadás címét megőrizte. A Véres húsvét – Európai zsidói és a rituális emberölések címet.
 Ariel Toaff |
De ennél is többet tett. Csúnyán átalakította egész könyvében a legkényesebb részeket. Egy cikk keretében nincs lehetőség az első kiadás 242 oldalát összehasonlítani a második, olasz kiadás 422 oldalával. Csak ízelítőt kínálhatunk a csalásról. Ezért a két előszó összevetéséből csemegézünk.
Az első feltűnő eltérés az eredeti előszó 5. oldalán található, ahol Toaff az eredeti előszóban a „rituális áldozat drámájának főszereplőiről” beszél, míg az átdolgozott kiadás (lásd a 11. oldalt) már „a rituális áldozattal vádolt áldozatok”-ról szól.
A második manipuláció már a következő, az eredeti 6. oldalán ötlik szemünkbe, ahol az új, átdolgozott előszóba Toaff egy „apró” kiegészítést applikál, amely egy rendkívül hosszú mondatba van szinte észrevétlenül ágyazva. Toaff ebben a mondatban arról ír, hogy mi teszi hihetővé a rituális gyilkosságot. A kiegészítés viszont már arról szól, hogy „mi teszi azokat hihetővé a bírák szemében”. Márpedig ezzel a kiegészítéssel a különbség a két szöveg között ég és föld lett: a gyilkosság nem általában hihető, hanem a zsidókkal szemben „persze” elfogult bírák szemében.
Toaff ugyancsak a hatodik oldalon teljesen átírt egy szintén kígyózóan hosszú mondatot, amelynek eredetijében még arról írt, hogy a héber – majdnem kanonikus – hagyományban teológiai igazolást nyer a gyűlölt ellenségen vett bosszú, és ez Izrael történetében folyamatosan jelen van. Ez az új kiadásból hiányzik.
De nem akarjuk húzni a Nemenyi.net olvasóinak türelmét. Befejezésként viszont meg kell említeni Toaff legarcátlanabb önrevízióját előszavából. Ez az eredeti nyolcadik oldalon a „Volendo quindi concludere che gli omicidi”-vel kezdődő teljes bekezdés, amelyik a „legmeredekebb”. Ami az új előszóból teljesen hiányzik. Ebben a szerző, kiherélése előtt, elismeri, hogy a húsvéti rituális gyilkosságok nem csak mítoszok voltak.
Olvasóink egy része feltehetően megkérdezi, a hamisítások ellenére érdemes-e megvenni az átdolgozott Toaff-könyvet? Válaszunk: semmiképpen, hacsak nincs annyi felesleges pénzünk, hogy leköpjük a zsidó megfélemlítés arcpirító termékét.
(Academicus – Nemenyi.net)
