 |
Csak neked, csak most, mintha rólad írta volna, bár te csak egy kis porszem vagy, hiába szeretnél valaki lenni. Milyen megható, ahogyan sírdogálsz, amiért nem szerepeltél a tévében a tüntetésrol szóló képsorokon... Vicces ez a görcsös erőlködés, ahogyan próbálod magad észrevetetni a világgal, és amikor elkezdted, volt is sanszod rá. Sajna, rossz irányba haladsz, ez a gyűlölködő észosztás, amit művelsz, csak elfordítja toled az emberek nagy részét. Persze, van jópár hozzád hasonló, aki felnéz rád, de hidd el, ha kicsit visszaveszel, és nem fikázol mindenkit, aki valamit másként gondol, mint te, még elérhetsz valamit. Így nem. Faludy pedig akkor is az elmúlt száz év legnagyobb költői közé tartozott, ha te nem vagy hajlandó tudomást venni erről. Egyébként megjárta Recsket is, gondolom, mert akkora kommunista volt. És azt ismered, amikor a magyar költőktől verset rendeltek Sztálin születésnapjárta, Faludi Arany Walesi bárdok című versét küldte be? Mekkora kommunista tett volt ez is. Szóval kicsit nézz utána dolgoknak, mielőtt butaságokat írsz. Olvasni, művelődni!
Faludy György: Szélsőjobb
Ami hazai, az csodás és helyes,
ami külföldi, az a világ szennye?
sajnálom őt, mert kedv s szeretet helyett
harag, gyűlölség s átok fortyog benne.
Úgy vélem, roppant előnyös lehetne,
ha történelmet tanulna vagy nyelvet,
de iskolájával ő befejezte
az okulást. Azóta mindent elvet.
Mikor belső unalmától megdermed,
vagy bús: egyszerre sír, iszik, zsidózik.
Érvet és tényt nem ösmer, csak érzelmet,
abba magát fejbúbig beleássa,
s nyilatkozik, parancsol, jósol, lódít,
hiszen magyar. Ez a foglalkozása.
ui: Greetings in da names of da Most High, JAH RASTAFARI, King Selassie I, King of da Kings, Lord of da Lords, conquering lion da tribe of Judah!
ui2: fel kellene ismerni végre a piaci igényeket, és füves pólót mindenkinek:)
A fenti levelet Omlás néven írták alá, bár feltételezem, nem Robin kutyája írta, mert az inkább hallgat. Ez az Omlás a jelek szerint nem magyar, hiszen ki sem tudja fejezni magyarul, hogy kit tisztel. Igazság szerint nem is igen érdekelne egy kis tizenéves fűszívó okoskodása, hiszen ilyenből garmadával szaladgál az utcán, és amelyik elmúlt húsz, az már okosnak is hiszi magát. Igaz, hogy imádott költőjének a nevét sem tudja helyesen leírni, de szóra sem érdemes.
A meglepő módon visszafogott pimaszság mellett Faludy "verse" az, ami miatt ez a levél szóra érdemes. Biztosan tudjátok, hogy a liberálisoknak van egy másik "nagy művésze" is, Spiró György, aki hasonló magyarellenes sorokat engedett meg magának, holmi "dúlt keblű mélymagyarokat" és "szarból jötteket" emlegetve, értve ezt természetesen mindenkire, aki hazáját szereti, és annak ellenségeit meg nem. Gyanítom, van még egy pár kisebb-nagyobb senkiházi, aki ilyen verseket farigcsált. De honnan kerülnek elő ezek a véglények, miért lesz belőlük mindjárt sztár, és egyáltalán - hogy is van ez?
Omlás is egyike azoknak, akik jól megtanulták a "négy láb jó - két láb rossz" mantrát. Azok, akik magukat felvilágosultnak, bölcsnek és műveltnek tekintik, másokat, akik nem látják az ő belső klikkjükben elfogadott, fene nagy művészetüket, mindig ostobának, beszűkültnek és elmaradottnak nevezik. Pár száz év alatt jól körülbástyázott eszme- és intézményrendszer épült erre az irányzatra; és mivel kisajátították maguknak a "művészet", a "tudomány" és az "eszmei szabadság" fogalmát, kizárólag az lehet elfogadott és köztiszteletben álló ember, aki nézeteiknek behódol.
Az ám, de mik ezek a nézetek?
Megfigyeltétek-e, hogy ezek a mindenkit lenéző, önnön nagyságukban feredőző okostojások sohasem engedik, hogy elnevezzék őket? Nevezheted liberálisnak, tiltakozni fog; nevezheted balosnak, szocialistának, kommunistának vagy bárminek, kézzel-lábbal tagadni fogja, vagy ha már azt nem tudja, valaki másra fog mutogatni, aki vele egy véleményen van, de valamiben mégis más, vagy éppen a túloldalon talál valakit, akinek egy vagy két vonása hasonlít az övére, ezáltal logikusan kizárva, hogy ő az legyen, aminek nevezik. Nem, ő nem az. Akárhogy próbálod definiálni, kisiklik a kezedből, ravaszul csűri-csavarja, nem engedi, hogy beskatulyázd, részletkérdéseken vitatkozik órákon át, tereli a szót. Faludy nem lehetett kommunista, mert Recsken volt rab. Igen, akkor nyilván Ernst Röhm sem volt náci, hiszen őt is megölték a Hosszú Kések Éjszakáján. Faludy lázadt Sztálin ellen is. Igen, de mégis Károlyi parancsára rombolta le egy köztiszteletben álló magyar püspök szobrát, Károlyi pedig Sztálin személyes jó barátja volt. Az nem számít! Attól még... Tessék történelmet tanulni. Tanulni, művelődni, vágja oda hetykén valaki a magas lóról. Úgy érti, tanuljam meg úgy, ahogy ő tudja. Különben ostobának tetszik lenni, naná.
Ne tessék a Mein Kampf-ból idézni. Igen, tudom, hogy Hitler pontosan így írta le a zsidók vitastílusát. Igen, tudom, hogy Szálasi is. Ez a két ember nem azért volt veszélyes, mert azt írták, amit.
Az ember a huszadik századra tömegcikké vált. Ezt ismerték fel az olyan gondolkodók, mint Adolf Hitler. Ha egy lépéssel tovább látott volna, és megértette volna, hogy ezt visszafordítani nem lehet, ma tiszteletre méltó filozófusként emlékeznénk rá, Szálasit pedig egy polcra tennénk Tamás Gáspár Miklóssal. De ő vissza akarta, és ebből tudjuk, mi lett. A tömegember értéktelen és silány. Magyarázzam, bizonyítsam? Menj, nézz körül.
A felvilágosodás elvetette a vallást. Egyes országok rendeletileg tiltották be. Pedig minden vallás alapja: az önmérséklet. A lemondás, amit a kereszténységtől a hindun át a taoig minden vallás javasol, nem szegénységet, hanem mértékletességet jelent. A felvilágosodás - nevezhetnénk lesötétedésnek is - elvetette ezt. A fogyasztás, az anyagi javak hajszolása legyen az ember célja. A termelés növekvő igényei hozták létre az ipari forradalmat, s ez tart a mai napig is. Egyre több és több erőforrást dolgozunk fel, tudjuk, milyen eredménnyel. De az anyagi korcsosuláson túl a szellemi és erkölcsi silányodás nagyobb kártétel. Az ember, hogy féktelen vágyait kielégítse, minden mértéket felülmúlva fogyaszt és pusztít. Ha valaki azt hiszi, hogy az első világháború oka csupán néhány diplomáciai nézeteltérés volt, téved. A tömegember elhitte, hogy az anyagi jólétért muszáj befeküdni a lövészárokba. Aztán mindmáig fel sem tudott kelni belőle. Az egész XX. században összesen hét nap volt, amikor sehol a világon nem volt háború. Felvilágosult barátaink még sohasem ismerték el ezt a sok százmillió halottat.
A tömegember propagandával kel és fekszik. Akit a legtöbbször mutatnak neki, arra fog szavazni. Amit a legtöbbször elmondanak neki, azt fogja vallani. S ezt jól tudják azok, akik ostobának nevezik a gondolkodókat. Színes, szagos reklámok, dőlnek innen és onnan, és nem csak azt sulykolják, mit vásárolj, hanem azt is, hogyan gondolkodj. Lázadj a régi rend ellen, mert bár már évszázadokkal ezelőtt ledöntöttük, még mindig áll egy-két üszkös oszlop. A lázadó lett az eszménykép. Pedig ha belegondolunk, mit is csinál egy lázadó? Rombol. Tönkretesz valamit, ami áll, hátha helyette jobbat lehet majd emelni. Aztán csodálkozik, hogy a romokból újra ugyanaz lett. Igazából ezek még mindig romok, csak átrendeztük őket. De majd az ellen is lázad majd valaki.
Amikor a felvilágosodás ledöntötte az emberiség korlátait, nem gondolt rá, hogy mögötte szakadék van. Olyan, amelybe milliószám szórják majd az emberi csontokat. A felvilágosultak szemérmesen hallgatnak róla, hogy forradalmuk kizárólag gazembereket ültetett a nemzetek nyakára: Lenin, Sztálin, Mao Ce-Tung, Pol Pot, Nicolae Ceausescu, Leonyid Brezsnyev, Kim Dzsong Il, George W. Bush... Ezek a nevek is tömegembereket takarnak, egyet a milliókból, akik történetesen a csúcsra keveredtek. Jobb- vagy baloldaliak, van-e különbség? Alapvetően ugyanúgy gondolkodnak. S hasonló tömegemberek tapsoltak nekik, mint Faludy György, akik sohasem fogják fel, hogy mindaz, amit a nagy francia forradalomtól napjaink narancssárga puccsaiig elértek, csupán rombolás, és az értékek, amiket maguknak hazudnak, csupán illúziók. A rendszer végterméke pedig azok György Péter-féle alakok, akik meghallgatni sem hajlandóak semmi mást, csak saját magukat. Akik maguknak osztják a tekintélyt és a diplomát. Végül már egyetemet is maguknak építenek.
Egyébként György Péter nem véletlenül magyaráz lépten-nyomon kódokról. Valóban, egy jól kidolgozott kódrendszer az, ami meghatározza, mi a jó, és mi a rossz. Értékről szó sincs. Mémek és dogmák vezérelnek. A legfőbb dogma pedig: mindaz, ami mi vagyunk, az az ellenség, és fordítva. Az értékek nevét és az idolok képét a túloldalról lopjuk. De csak a nevüket és a képüket, a tartalmat nem.
Minden, ami az ősi vallási tanítások szellemével ellenkezik, pusztítást eredményez; így természetesen a felvilágosodás ellenreformációja, a modern fasizmus is. Amíg az élet egyszerű volt, az ember megértette, s leírta későbbi koroknak, mit látott. Leírta Istent, leírta, hogy ő így rakta össze a világot, és ha ezt így csináljátok, akkor abból ez és ez lesz. Annak az embernek fogalma sem volt róla, hogy a későbbi korok röhögve a szeméttelepre dobják üzenetét, hiszen miféle bölcsességet tudhattak abban a sötét korban, amikor még a mobiltelefon sem volt feltalálva.
Pedig a világ egyszerű. A legegyszerűbb emberek is megértik. Igaz, nem feltétlenül az elfogadott művészeti kódok szerint reagálnak az igazságtalanságra. Van, aki például zsidózni kezd. Igen, lehet hogy nem tenné, ha járt volna egyetemre. De hát nem járt, csak látja, hogy mi nem stimmel. Mert diplomája nincs, de szeme azért van.
Mit érnek Faludy versei, Paul Klee képei, Kertész Imre könyvei? Abban a belterjes rendszerben, amelyben fogantattak, valóban mesterművek. De vegye kézbe olyasvalaki, aki látja a propaganda fényében a hamis csillogást. Fércmű, rossz pocsolyavers, ócska pingálmány. Értéktelen, mert elveti az értékeket. De ez már így marad: a tömegember élete túl rövid ahhoz, és a vagyonhajszolás elveszi idejét attól, hogy ezen átlásson. A kórus pedig engedelmesen mormolja: négy láb jó, két láb ostoba, ostoba, ostoba, mert nem tanult történelmet, mert nem beszél nyelveket, bezzeg mi, hát mi aztán. Nem veszik észre, mert nem vehetik észre: az általuk lenézett nemzet értékei adják a világnak azt a sokszínűséget, amit pedig ők előszeretettel követelnek multikulturális együttélés címén. Sosem kapják meg, mert ők az akadályai annak, hogy saját álmuk létrejöjjön. Egyik lábukkal a másikra lépnek.
A globalista világ homogén, a tömegember sivárságát hordozza, akinek reggeltől estig be van osztva, mit tehet, mit ehet, és mi ellen kell lázadnia, Moszkvától San Francisco-ig. A művelt tömegember pedig, ha jól viseli magát, néhány diploma után felmászhat a karmesteri emelvényre, és vezényelheti ezt a szánalmas kutyakomédiát, bárgyú mosollyal az arcán hadonászva mindig ugyanarra a kottára. Majd ha végleg kiirtottak a világból jót, szépet és erkölcsöt, elvágják egymás torkát az utolsó koncért, és vége lesz. Visszaút már úgysincs, legalább engedtessék meg, hogy néhányan megjegyezzük, hogy rossz irányba megyünk. Még akkor is, ha ezért legszívesebben agyonvernének a nyájas útitársak, akik nem hiszik, hogy a szakadék veszélyes.
Tomcat
Kapcsolódó cikk:
Szélsőbalos gyász: meghalt a szoborromboló Faludy
